 |
| Egy gén dönti el? |
Az amerikai Rockefeller Egyetem kutatói kísérleteik alapján arra jutottak, hogy létezik egy olyan gén, mely anyai viselkedésre – védelmezésre, gondoskodásra – motivál. Állításuk szerint ez gén valakiben vagy megvan, vagy nincs – ez pedig szerintük megmagyarázza, hogy miért vannak úgynevezett „született anyák”, miközben más nők vagy nem vágynak babára, vagy ha születik is gyerekük, ridegen viselkednek vele, esetleg egyáltalán nem is érdeklődnek iránta.
Harlow kísérlete óta a tudomány azt az álláspontot képviseli, miszerint az ösztönösnek tartott anyai magatartásforma voltaképpen tanulás eredménye. A lánygyermekek nagyjából 3 éves koruktól, amint az éntudatuk, illetve nemi hovatartozásuk tudata kialakul, készülnek arra, hogy ha felnőnek, nekik is lesznek majd gyermekeik, így ennek megfelelően szocializálódnak, az anyai attitűd pedig ennek a szocializálódási folyamatnak az eredménye. Abban az esetben viszont, ha az amerikai kutatóknak igazuk van, és valóban létezik az anyaság génje, ez az elmélet megdől.
Amint a tanulmány nyilvánosságra került, máris aggodalmat keltett, hiszen ha abból indulunk ki, hogy a gén megléte vagy hiánya vizsgálattal kimutatható, a nők a jövőben akár „anyasági vizsgálatot” végeztethetnének, aminek az eredménye befolyásolná a viselkedésüket. Például a gyermeküket elhanyagoló anyák hivatkozhatnának arra, hogy belőlük hiányzik az anyaság génje.
