Anita és Márk ádáz küzdelme, egy csaknem másfél évig húzódó gyermekelhelyezési per nemrég szokatlan módon fejeződött be. Azon senki sem lepődött meg, hogy végül az édesapa kapta az ötéves Gyuri felügyeleti jogát. A döntés hátterében húzódó körmönfont okoskodás viszont néhányunknál – Anita barátainál – kiverte a biztosítékot. Az anya „felelőtlen” és „szexuálisan szabados” életmódját mindössze annyi támasztotta alá, hogy a férjének többször kifejtette: szívesen válaszolna közös együttlétet és párcserét ajánló erotikus hirdetésekre. Márk eleinte arra gondolt, hogy Anita csupán neki szeretne kedveskedni az ajánlattal, ezért igyekezett meggyőzni őt arról, hogy a szeretkezést a feleségén kívül képtelen mással elképzelni. Később, a téma újbóli felbukkanását követően azonban gyanakodni kezdett: mégis miféle nő az, aki vadidegen férfiakkal is ágyba bújna anélkül, hogy közben féltékenység gyötörné a szeme láttára ismeretlen nőkkel szexelő férj miatt?
Hatalmi harcok
Hogy az egymástól jelentősen eltérő erotikus igények a kapcsolat felbomlásához vezethetnek, szexuálpszichológiai közhely. Noha a szakemberek többnyire a libidóban mutatkozó különbségek következményeit elemzik – mi történik akkor, amikor az egyik félnek több, a másiknak kevesebb szexre van szüksége –, tagadhatatlan, hogy a mennyiség mellett a vágy különféle tárgyai is okozhatnak súrlódásokat. „Nem arról van szó, hogy ne szeretném az orális szexet – meséli volt élettársáról Gábor. – De hogy a nőmnek mindig egyórás kényeztetésre legyen szüksége, hogy aztán, miután ő végzett, unott arccal megjegyezze: »Siess, jó?«, na, ez tényleg sok volt. Előfordult olyan is, hogy inkább megjátszottam az orgazmust, csak ne kelljen szembesülnöm azzal, mennyire utálja, ha az én örömömről van szó.” Gáborhoz hasonlóan sok esetben nem „zsigeri” az ellenszenv valamilyen szexuális játékkal szemben: sokkal inkább a kapcsolat kontextusa, a felek közötti hatalmi harcok és az egyenlőtlenség az, ami bizonyos tevékenységeket „taszítónak” vagy éppen „fárasztónak” tüntet fel. Bea például sokáig érthetetlennek találta, miért egyeznek bele egyes nők az anális szexbe, illetve minden, ez irányú élvezetet hazugságnak, megjátszásnak minősített, míg végül találkozott egy olyan férfivel, aki a korábbi partnereivel ellentétben valóban odafigyelt rá. „Tudom, hogy nekem volt a legnagyobb szám, hogy gusztustalan – összegzi újdonsült tapasztalatait. – De Attila annyira odaadó, hogy úgy gondoltam, már csak az ő kedvéért is kipróbálom. És meg kell mondanom, így, hogy képes vagyok átadni magam neki, nemhogy nem találom undorítónak az anális szexet, de kimondottan felszabadít!”
Fantáziatrezor
Úgy tűnik tehát, hogy a szexuális vágyak megosztása és a korábbi félelmek közös leküzdése a kapcsolat intimitásának jelzője is egyben. Szexuálpszichológusok gyakran javasolják „alacsony szintű, csak pislákoló vágyra” panaszkodóknak, hogy képzeletben alkossanak egy úgynevezett „fantáziatrezort”, amely a legtitkosabb, legbujább és őket leginkább izgató jelenetek és tevékenységek gyűjteménye. Minél inkább feltöltjük a „szexkincstárunkat”, annál könnyebb lesz izgalomba kerülni, ha mentálisan bebarangoljuk a számunkra vonzó szexuális kalandok tárházát. Persze a fantáziatrezor működése kicsit emlékeztet a Jóistennel való kétségbeesett beszélgetéseinkre: meglehetősen zavarba jönnénk, ha bárki hallaná, mennyire gyermekien esedezünk segítségért az égi hatalmakhoz. Hasonlóképpen: a szexfantáziák gyűjteménye olyannyira privát lehet, a partnerrel való megosztásukhoz pedig annyi oldottság, bizalom és intimitás szükséges, amely elképzelhető, hogy nincs meg a felek között. Anita, aki a gyermeke felügyeleti jogának elvesztésével „fizetett” a szexfantáziái megosztásáért, keserűen összegez: „Márk szerintem abban téved, hogy úgy gondolja, a másokról való fantáziálás kizárja a szerelmet. Pedig pont fordítva: mindenki álmodozik a szexuális újdonságról, ennek megosztása pedig maga a szerelem! Hogy képes vagy a legsötétebb kis titkaidat is megosztani azzal, akit szeretsz – én úgy gondoltam, hogy ez egy kapcsolat lényege. De most sem gondolom másképp. Abban hibáztam, hogy egy arra méltatlan emberrel osztottam meg mindezt.” A szexuális forradalom óta szerencsére egyre kevesebben gondolkoznak a „szeplőtelenekre” áhítozó Márkhoz hasonlóan a nőkről, és egyre többen fogadják el, hogy a barátnőknek-feleségeknek a férfi partnerekhez hasonlóan meglehet a maguk – igencsak izgalmas és izgató – „szennyese”. A közös fantáziálás az előjáték normális része lett – kérdés, hogy mi történjen a továbbiakban. Hordoz-e a realitás talajára merészkedés, azaz az elképzelt jelenetek megvalósítása veszélyeket a kapcsolatra nézve?
A varázsige: koncentrálni
Szvingerklubokba járók beszámolói alapján úgy tűnik, a hölgylátogatók legkevesebb két csoportba oszthatók: akadnak felszabadultan habzsolók, akik annyi élvezetet próbálnak begyűjteni az éjszaka során, amennyit csak lehetséges. Velük ellentétben viszont ott feszengenek a „szerelmükkel” érkezők, akikről messziről ordít, hogy csupán a férfi unszolásának eleget téve, féltékenységtől sápadozva próbálnak eljátszani egy „szerepet” (amely sajnálatos módon, definíció szerint nem sikerülhet: az „erőltesd, hogy laza vagy!” ugyebár eleve kudarcra van ítélve). Hasonló tapasztalatokról mesélnek a harmadik fél bevonását kockáztatók. „Már évek óta erről sustorogtunk az ágyban – emlékszik vissza Janka. – Hogy milyen lenne, ha ketten, én és egy másik nő játszanánk vele, vagy fordítva: ha ő nézné, ahogy engem kielégít egy idegen férfi. Egy idő után elkezdtünk böngészni a neten, és elképzeltük, hogy áthívjuk ezt vagy azt a névvel-fényképpel szereplő hirdetőt. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy bemelegedjünk, és egymásnak essünk. Aztán a születésnapom előtt megkérdezte, hogy tényleg benne lennék-e a dologban, mert szólna egy lánynak. Volt bennem némi rossz érzés, de azt gondoltam, ez csak az ismeretlen miatti szorongás. Aztán az egész katasztrofális véget ért. Egyszerűen rosszul voltam a látványtól, és elgyengített a szomorúság, hogy a férjem mással csókolózik. A legszörnyűbb, hogy azóta mindketten úgy érezzük, tönkretettük a kedvenc játékunkat. Melyikünk hozná fel ezek után, hogy hú, képzeld azt, hogy rendelünk egy prostit?” Talán mondanunk sem kell, hogy a fantázia afféle erősen korlátozott világ, ahol nem egyszerűen megszépülve és a hibáinktól mentesen, hanem az adott célnak megfelelően szerepelünk. A „szextrezorunkban” testek vannak: kizárólag erotikus vágyaktól izzó, szexre kész testek. A valóságban viszont mi magunk lépünk be az általunk megálmodott szituációkba. Aki végignézi a férjét egy prostituált karjai között, voltaképpen ugyanaz a nő, aki tegnap összeveszett az anyjával, és akit lehordtak a szülői értekezleten. Ahhoz, hogy a legvadabb erotikus elképzeléseinket realizálni tudjuk, arra van szükség, hogy megtanuljunk koncentrálni. Ki kell szűrnünk azokat a zavaró vagy az adott helyzethez nem illő gondolatokat, amelyek erősen átszínezhetik a hangulatunkat is, és fényévekre távolíthatnak attól a tudatállapottól, amely a szex élvezetéhez szükséges.
„Amíg csak beszéltünk az egészről, minden nagyon izgalmas volt – meséli az élettársával folytatott szerepjátékokról Éva. – Mivel imádta, ahogy végignyalogatom a testét, sokszor mondtam neki, hogy olyan, mint egy nő. Amikor felfedeztük, hogy még orgazmusra is képes, miközben szájjal izgatom a feneke környékét anélkül, hogy a péniszéhez érnék, elkezdtem női neveken szólítani, majd felajánlottam, hogy kisminkelem, és megcsinálom a frizuráját is. Végül amikor valóban szemben álltam egy koromfekete pillájú, vörös ajkú »nővel«, hirtelen összeállt, hogy ez a férfi meleg. Egyszerre minden feminin vonása kiélesedett előttem, és az összes, lényegtelen hülyeség eszembe jutott: hogy mindig elmosogat, összehajtja a ruháit meg hasonlók. Teljesen ledermedtem, abba is hagytuk az egészet. Érdekes módon másnap mégis egész nap az járt a fejemben, hogy mennyire kívánatos volt, ahogy ott feküdt az ágyon, nőként. Hazamentem, újrakezdtük, és akkor már semmi másra nem összpontosítottam, csak a vágyra, amely egész nap bennem volt: hogy kielégítsek egy másik nőt.”
Hamis vagy őszinte?
Sokan úgy vélik, hogy a franciaágy a kompromisszumok, az „egy kicsit én, egy kicsit te” terepe. Való igaz, hogy a működőképes és örömteli szexuális kapcsolatokban a mérleg nyelve középen áll, az adok és a kapok kiegyenlítődik. Ugyanakkor szexológusok igyekeznek mindenkit lebeszélni arról, hogy pusztán a partner kedvéért menjen bele olyasmibe, amitől irtózik. Ha undorodunk valamitől, ami a társunk vágyainak céltáblája, érdemes megvizsgálnunk, miféle gondolatokat/ képzeteket társítunk hozzá magunkban (vagyis mi az, ami valójában taszít az egészben). Zsófi például sokáig nem engedte magát orálisan kielégíteni, mert úgy képzelte, hogy az élettársa titokban gusztustalannak találja az ízét és az illatát, ezért inkább „nagylelkűen” azt állította, „nem szereti azt az érzést”. Amikor egy idő után rájött, hogy az ellenérzései főként a saját félelmeiről szólnak, képes volt elengedni magát – ám csak akkor teljesítette a barátja kívánságát, amikor az már összecsengett a saját vágyaival is. „Nem tudtam volna erőszakkal rávenni magam olyasmire, amit nem akarok. Ha együtt vagy valakivel, és szeretitek egymást, azonnal megérzed, mi az őszinte, mi a hamis. A megjátszott szexnek pedig mi értelme?” A külföldi szállodában, ahol ezt a cikket írom, a mellettem lévő szobába beköltözött egy borzasztóan, hm, némi jóindulattal „temperamentumos” pár. Miután végighallgattam a tévécsatornákat túlüvöltő, zajos szeretkezéseiket, mindig meglep, hogy újból és újból veszekedni kezdenek. „Mert egy lusta dög vagy!” – kiabálja a nő. „Te meg egy unalmas, követelőző hisztérika” – ordít vissza a férfi. Aztán mindketten igyekeznek bebizonyítani a másiknak, hogy nem így van. Valószínűleg ez a titok: a frissesség, a nyitottság és a kreativitás megőrzése az ágyban úgy, hogy közben önmagunk számára is hitelesek maradunk. A szomszédaimnak – az átszűrődő zajokból ítélve –, úgy tűnik, ismét sikerült.
