1. Ha újraélhetné élete egy pillanatát, melyik lenne az?
Talán az az éjszaka, amelyen a férjemet, Lőrincz Gyurit megismertem. A Tilos az Á-ban léptem fel, és nem volt mikrofonom. Egyik zenésztársam felhívta Gyurit, hogy segítsen ki. Gyuri egy puszit kért tőlem cserébe. Megkapta, de nem olyat kért, hanem nyelveset. Az volt az érzésem, a saját csókomat kapom vissza! Utána olyan frenetikus koncertet adtam, hogy a közönség soraiból felkiabáltak: „Istennő vagy!”
2. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét?
Egy alkalommal odaadtam a tíz éven át vezetett naplóimat Jeles András filmrendezőnek. Miután elolvasta őket, azt mondta: „Te olyan vagy, mint egy hegy vagy egy vízesés. Senkivel nem lehet összehasonlítani.” Nagy megerősítést jelentett ez számomra akkoriban: úgy vagyok jól, ahogy vagyok.
3. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Amikor harmadszorra sem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Bár ha felvettek volna, most akkor sem színésznő lennék, hanem mondjuk színiiskolám lenne. Nagy bennem a tanítási vágy, hogy átadjam mindazt, amit tudok.
4. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
A férfi legyen erős, irányító! – gondolom én, de közben nem szeretném, ha engem bárki is irányítana. De talán a karizma a legvonzóbb tulajdonság. A karizma pedig attól lesz, ha egy ember nem ragad bele a nehéz helyzetekbe, hanem ki tudja magát küzdeni belőlük.
5 Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Senkiét, örülök, hogy én vagyok én. Akit viszont most testközelből csodálok, az a lányom. Az Iparművészeti Egyetem textil szakára jelentkezett, és amíg a felvételi vizsgájára készült, egyfolytában főztem rá, kényeztettem. Figyeltem, amint lelkesen rajzol, és időnként azt éreztem: „De jó lehet most Hannának lenni!”
6. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Kifutok a mezőre a kutyámmal, vagy elvonulok a Balaton-felvidéki házunkba. Elbújok a világ elől, és összeolvadok a természettel. Akár télen is. Hasogatom a fát a kandallóba, sokat mozgok, és még többet szemlélődöm. Ebből lehet talán a legtöbb energiát nyerni.
| Névjegy Spitzer Gyöngyi • Született: 1966. május 29. • Végzettség: Jazz Konzervatórium, Miskolci Bölcsész Egyesület – pszichológia szak. • Férje: Lőrincz György hangmérnök, zeneszerző, szaxofonos. • Gyerekek: Lőrincz Lázár (21), Lőrincz Lili Hanna (19). • A Nők 2000 Nyitott Kapu Alapítvány létrehozója. • Megjelent két önálló cédéje és öt könyve. • A média összes ágában dolgozott már, kilencedik éve a Nők Lapja Café munkatársa. |
7. Melyik a kedvenc könyve és miért?
Hangulatfüggő. Most olvasom Laura Esquivel Szeress Mexikóban! című regényét. Mágikus könyv. Teli van afrodiziákumreceptekkel, a hősnő minden férfit megbabonáz a főztjével. A Tiszta szex után én is hasonló témáról írom a következő könyvemet.
8. Mi az, ami a leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
Nem szeretem, amikor az emberek belekezdenek a panaszáradatba. Mindent szapulnak anélkül, hogy egy építő jellegű javaslatuk lenne közben. Ez a mentalitás mindenkit lehúz. A konstruktív kritikát szeretem.
9. Mi az az emberi hiba, amit legkönnyebben tolerál?
A gyengeség, a szorongás, a megfelelni akarás. Az az ember, aki folyton meg akar felelni, szinte koldulja a dicséretet, az valamikor nem volt jóllakatva szeretettel. Ez mindig anyáskodó érzést vált ki belőlem.
10. Hova költözne el legszívesebben, és miért?
Elégedett vagyok a Budakalász–Budapest–Balaton háromszöggel. Tenyerén hord a Teremtő, hova is mennék el innen? De idősebb éveimre – legalább száztíz évig kívánok élni! – azért egy tengerre néző házikót, nagy terasszal beterveztem.
+1. Hisz a halál utáni életben?
Négy-öt éves lehettem, amikor kihallottam egy szót anyámék beszélgetéséből: „reinkarnáció”. Megmagyarázták, mit jelent, és én megnyugodtam. De jó, van szó erre a dologra, akkor ezt mások is tudják!
