A 3460. vagy a 3640. részt sikerült megtekintenem. Igazából nem emlékszem a pontos kiírásra, de nem hiszem, hogy ez annyira számítana. Mindenkit megkímélek attól is, hogy „percről percre” jellegű beszámolót készítsek, pedig a karakterek mennyisége talán indokolná.
És akkor induljon a Jóban Rosszban
Nyitóképként a szép, sárga klinika épülete fogad, majd hirtelen vágás, és már a helyi George Clooney, vagyis Pongrácz doktor profilját látom. Mellette áll valami fiú, aki tuti nem szerepelt Tamás atya idejében a sorozatban, de láttam már egy utazási reklámban. Ha jól érzékelem, ő nem egy pozitív és kedves karakter, inkább amolyan Trump-féle Dagobert bácsi, junior kiadásban.
Közben a „kantinban” folyamatosan megy a sopánkodás, hogy elment a kórház pszichológusa, és minden vidéki ember aktuális problémáját érintve bizony a csillagkúti George Clooney is kifejezi abbéli aggodalmát, hogy a vidéki klinikára egyszerűen nem talál „megfelelő kaliberű” agyturkászt.
Most akkor ez miről is szól?
El is jutunk a főcímig. Rájövök, hogy a rendőrségen már többen dolgoznak, mint a klinikán, és ha akarnék, sem tudnék rájönni arra, hogy ki énekli a főcímdalt, de sok idő nincs ezen agyalni, mert az új jelenetben egy félig kopasz lány beszél egy bőrkanapén egy másik lánnyal. Maffiáról, szerződésekről és gyilkossági kísérletekről megy a csevej, én pedig nyugtázom, hogy a Jóban Rosszban-hoz képest az Aranyélet egy Disney-délután.
Szerencsére újabb jelenet zökkent ki a hasonlatok kereséséből. Előkerül Bodolai Böbi, aki gulyást árul a sarki közértben. Hogy ilyenkor hol van a KÖJÁL, azt tényleg nem tudom. Statiszta kiténfereg az ajtón a nejlonszatyros ételhordóval, és Böbi már tárcsázza is az IKEA-bútorok közt flangáló doktornőt. Dráma van! Eltűnt Gyöngyike, miután egy Vlagyimir nevű férfivel randizott. Nagy a tanácstalanság, megy a sopánkodás, amikor is nyílik a boltajtó, és tip-top sminkben és ruhában bevonul Gyöngyike. Kiderül, hogy benyugtatózta magát egy gyógynövényes pirulával, ami úgy leszedálta, hogy aztán KO lett. Lesz itt baj! Én már vizualizálom a gyógynövényes csillagkúti drogbandát, de nem akarok ötleteket adni.
Annyi a szereplő, mint égen a csillag
A kopasz lányhoz meg a sleppjéhez időközben befut Roland is, aki a csillagkúti teszkós Tony Soprano lett. Jött bizniszelni a hölgyekkel. Eközben a kórházban is megy a dráma, mert Roland már megint bevásárolta magát a klinikába, bizonyára roppant drámai beszélgetés zajlik éppen, de engem lefoglal a tény, hogy a kórház lépcsőházában vörös szőnyeg takarja a lépcsőfokokat.
A csillagkúti Soprano eldöntötte, hogy megzsaroltatja a konkurens kórház direktorát a két hölggyel. Mikor távozik, az egyik nő közli, hogy Roland tutira gyíkember, mert még a golyó sem tudta megölni. Mondjuk ez azért vicces volt, de nem annyira, hogy megjegyezzem a karakter nevét.
Azt hiszem, az idegösszeomlás lehet a központi szál
Visszatérünk a boltba, ahová a nyugdíjas BKV-sofőrnek öltöztetett Károly bácsi jön be zöldborsólevesért. Idegroncs Gyöngyike neki is elpanaszolja, hogy ő most már tényleg, de igazán idegösszeomlik. Károly bácsi marad a boltban, Gyöngyike meg megy Bodolaiékhoz. Végre a tréninggatyás Bandi is feltűnik, már azt hittem, hogy a fűkaszás reklámot forgatja maszekban. Bodolaiék is kaptak szép új berendezést, tuti nyertek a horoszkópos kaparón, de majd rákeresek a Gugliban. Bandi leül kártyázni Gyöngyivel, amíg Böbe a kórházba rohan, hogy az IKEA-berendezések között ügyelő doktornőnek is elmondja: NAGY A BAJ. Pszichológus kell, vagy Lipót, mer’ ez így nem maradhat.
Tony Roland Soprano is visszatér a hospitálba, hogy bejelentse: ismét résztulajdonos lett. Beszédében kiemeli, hogy ő bizony mostantól szívvel-lélekkel a klinikát képviseli majd. Mondjuk én vártam volna, hogy kirakatja a tízparancsolatot a „kantinba”, de ez elmaradt. Talán majd a 4450. részben.
Utazásos-reklámos fiú karaktere fő is a levében. Nem akar a gyíkember Rolanddal dolgozni. El is rohan a helyi borbárba, hogy a konkurens klinika direktorával tárgyaljon, de az hajthatatlan: nem adja neki oda a VILÁGEGYETEM legjobb pszichológusát. Eközben a félkopasz lány be is tört a direktorhoz, aki másfél másodperc alatt hazaér a bárból, hogy aztán az alig giccses 20 centis oroszlánokkal díszített tapétás szobába besétálva jól rajtakapja…
Megannyi élmény, de…
Azt kell mondjam, hogy ennyi év után is mondhatni gyorsabban történnek az események a Jóban Rosszban-ban, mint a Mátyás király téren, de ez az egész annyira nem az én műfajom, hogy újabb öt évet csak várok a következő részig. Addig talán a jó Tamás atya is feltámad, vagy ki tudja. A Jóban Rosszban szereplői közül valószínűleg már kevesen élnének addigra: korábbról tudom, hogy volt, amikor tömeges mészárlást rendeztek a stáblétszám-optimalizálás érdekében, így egyszerre több embert tudtak kiírni a sorozatból.
