– A Bori olyan gyerekes, mondják rád, „a Bori egy kislány”. Nem zavar néha?
– Most lettem negyvenéves, és külön gyűjteményem van azokról a szitukról, amikor feleannyinak néztek, mint ahány hivatalosan vagyok. A legutóbb a reumatológus nem akart nekem fürdőjegyet adni, mondván, hogy még húsz se vagyok, de aztán megnézte az adataimat, és végül megkaptam a „kegyelembeutalót” a Lukácsba. Hurrá!
– Mindig minden kicsit ironikus, kicsit kifordított nálad. Nevetős dalok, képek, amelyek sokszor mégis keserédesek. A színpad nélküli Bori is ilyen?
– Dalí mondása, hogy irónia nélkül nincs gondolkodás. Ez gyárilag nálam túlteng, szerencsére. Általában szélsőségek között hullámzok, vagy egyszerre érzékelek ellentétes dimenziókat, ami mindenképpen melós életjelenlétet kíván. Kifulladásig csinálok mindent, aztán kicsit meghalok, és újult erővel folytatom. Arra már rájöttem, ha „úgynevezett” kudarc ér vagy bánat, azonnal és kötelezően a kreativitás és a humor felé kell forduljak.
– A szerelem mint ilyen, ki- és befordítható téma, más és más formában, de örök a munkáidban. Jól sejtem, hogy ez a legalapvetőbb dolog az életedben?
– Szerintem mindenkiében az, aki nem cölibátusban él. Az ovitól kezdve majdnem mindig szerelmes voltam. Akkoriban előfordult, hogy egyszerre két Laciba! Később a kalandokkal járó ügymenetet, a kríziseket és eksztázisokat feldolgoztam hol képi, hol írásos formában. Hol dalban mondtam el… A szerelem közös nevező, közös nyelv, még a hülye is érti és hisz benne, ha már másban nem tud hinni. Én tudok másban is hinni, és azok a „más dolgok” is fontosak nekem. Inspirálnak a széncinkék, barátcinkék, a tücskök, a felhők, patakok és bolygórajok.
– A szerelemnek ezer arca lehet. „Luxusszerelem / mert megérdemlem” – írod egyszer. Az milyen?
– A szerelem luxusa a kivételes pillanatokat jelenti, amikor „medzsik” van. Magic nélkül nincs love. Borzalmasan rossz a memóriám, mert arra specializálódott, hogy ezeket az extra momentumokat rögzítse.
– Bori férjhez ment – olvashattuk nemrég. Változott-e a viszonyod a nagy érzéshez?
– Inkább átértékelődött. Peti óta a szerelmes dalok meghittebbek, nyugisabbak. Otthon kettesben elvagyunk, Peti gitározgat, Bori énekelget, már van két számunk, sőt meg is csehszlovák-rajzfilmesítettem magunkat a YouTube-on „Petruska és Borinka” címmel látható-hallható.
Szerelemről persze csak a felnőtteknek kell énekelni, mert nekik az az egyik maradék játékuk az alkoholon, a drogon és politikán kívül. De a gyerekeknek bármiről lehet énekelni, ezért dolgozom most főleg nekik. Ez a „minden egyéb” mint lehetőség sokkal jobban izgat most, mint a szerelmes dalok helyben toporgása…
– Ezért is nyitottátok meg tavaly októberben a kreatív családi műhelyeteket is?
– Igen. Itt ketten vagyunk a „főanyák” Sándor Vicával, aki régi barátném. Ő gyerekpszichodrámát, Kokas-módszerű foglalkozásokat tart, én pedig ovis manuális foglalkozásokat, valamint az anyukáknak délelőtti horgolós-rajzolós együttléteket. Nagyon jó gyerekekkel együtt játszani. Új nevet is kaptam, ők Jutkaibojinak hívnak…
– Zenekaroddal, a Specko Jednóval épp új lemezt készítettetek, az Anticityt, amit a napokban mutattok be a Trafóban… Hogyan képzeljük el ezt a helyet?
– Az Anticity egy képzelt település, dalaink térképe. A mi korosztályunk egy mítoszok nélküli, egyre kihűlő világba született, muszáj magunk köré bugyolálni egy kis kozmoszban gazdag közeget, hogy jobban érezzük magunkat. Zeneileg a kedvenc áramlatainkból merítettünk és vegyítettünk: funk ‘n’ roll, blue’ on bass, chi’ n’ punk. Szóval eléggé dögös a zene, közben meg a dalszövegek egy pohár melankólában feloldott laza humor és teljesen átérezhető gondolatmenetek keveréke.
– Néha úgy érzem, mintha a világot akarnád bekebelezni. Nem vet szét ez a sok energia?
– Nem bekebelezni szeretném a világot, csak értelmezni, felfogni; megszőni azokat a foltokat, amelyek hiányoznak a biztonságomhoz. Mindegyik tevékenységem egy irányba tart, hogy engem építsen. Ez egy jól bevált reneszánsz szokás. Nagyszerű emberekkel, munkatársakkal, barátokkal, rokonokkal vagyok körülvéve, akik a különböző területeimen segítenek, ez a „humán potenciál” az én igazi vagyonom, gazdagságom. A nemrég megjelent könyvem eredetijét Peti készítette el két éve, karácsonykor. Ezzel talán a legnagyobb vágyam teljesült, hogy a szövegeim és a képeim otthonra leljenek egymás mellett, egy könyvben.
– Képeim állófilmek – írod. Hogyan ragadsz ki egy-egy kockát mégis a festményeidhez?
– Ez igazából fordítva van. Míg festem a képet és beszélgetek vele, kiderül, hogy mi az előzménye és a további sorsa, története, valamint a többi képpel való kapcsolata. Ha lenne egy animációs stábom, akkor meg lehetne csinálni ezeket a filmeket, de egyedül kevés vagyok hozzá. Még a fürdőszobát se tudtam felmosni egy hete, annyi dolgom van más területeken.
– Apropó felmosás. Nyáron nyilatkoztad, hogy eladnád a lakásod, ahol Bori élt és alkotott. Sikerült?
– Sajnos még nem. Egy nagyszerű lakás, egy „nem annyira ideális” házban. Nemhiába nem vette még meg senki. Két éve a férjem kastélyában élünk, mókusok, fenyők és három kreol kisfiú szomszédságában. Amikor odaköltöztem, két nap után elhangzott a varázsszó: „megszoktam”. De a saját lakásom továbbra is eladó. Olcsó és napsütötte.
– „Csend-kertben legelj, lelked etesd meg” – írod. Tehát itt eteted a lelked? Egyáltalán: hogyan töltekezel ennyi minden között?
– Kertben vagy a természetben nézegetem a történéseket, csillagokat, gesztenyeágakat: bármit az embervilágon kívül. Rá tudok csatlakozni a belső mozi meglepetésképeire. Valódi tévé helyett pedig világirodalom és a Bartók Rádió. A mai könnyűzenét viszont képtelen vagyok hallgatni…
– Ez elég idillikusan hangzik… Ennek ellenére sok munkád szól a világvégéről – a legutóbbit is vártad?
– Tárt karokkal. Szerintem rászolgáltunk. Jólesne egy kis kataklizmás tisztulás. Erről szól amúgy a kedvenc viccem is. Két bolygó találkozik az űrben, kérdi az egyik a másiktól: „Hogy vagy?” A másik legyint: „Á, ne is kérdezd, Homo sapiensem van…” Mire a másik nyugtatólag: „Egyet se búsulj pajtás, az is elmúlik!”
 Karafiáth Orsolya következő kávéját Nagy Zsolt színművésszel issza – csatlakozzatok hozzájuk! |
