Hogy kinek mit jelent a karácsony, teljesen változó. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy ez az egyik legszebb ünnep. Na meg az egyik legfinomabb is. Karácsonykor ugyanis remélhetőleg minden asztal roskadozik a finom ételek alatt.
„Nálunk a karácsony a nagy kajálások ünnepe. De csak azért ezzel kezdem, mert azt kérdezted, milyen ünnepi étkezési szokásaink vannak. Természetesen a kulináris élvezetek csak másodlagosak, hiszen a szeretet ünnepéről van szó, amikor mindenki egy kicsit megnyugszik, egy kicsit hazatalál. Amikor a feszültséget könnyebben elengedjük, na meg adott esetben a bántásokat is könnyebben felvesszük, mert azon a pár napon sebezhetőek is vagyunk az érzékenységünk miatt. A közös sütések, főzések már kimaradnak, mivel minden testvéremnek van családja, viszont ha anyáéknál összegyűlünk, az felér a szentséggel. A gyerekkori szokásainkat megtartottuk, együtt nyitjuk ki az ajtót, együtt csodálkozunk rá a feldíszített fenyőfára, együtt szippantjuk be először a semmihez sem hasonlítható karácsonyi illatokat. A menü is majdnem mindig változatlan. Mi húslevest eszünk mindig, van töltött káposzta meg húsos palacsinta, sültek és hal is. A sütemények közül a tradicionálisak mindig az asztalra kerülnek, és érkezik hozzájuk általában valami új, valami izgalmas is. Karácsonykor legtöbbször úgy dőlök ágyba, hogy megfogadom, nem eszek ennyit soha többé. Nem vagyok rá büszke, de eddig az ünnep alkalmával sohasem sikerült megtartanom a fogadalmat.”
Megelégeltem a munkát
„Én évekig bolondja voltam a tökéletes karácsonyi menü elkészítésének. Ahogy anyámtól meg nagyanyámtól láttam, ugyanúgy akartam mindig véghezvinni azt a veszedelmesen fárasztó folyamatot, ami az ünnepi készülődést jelentette. A régieknek persze annyival könnyebb volt, hogy ők nem dolgoztak, én ezt munka mellett csináltam végig. Aztán egyszer, pár évvel ezelőtt szinte csak lerogytam a fa alá szenteste a fáradtságtól, nem is ettem a közös vacsorán. A férjem akkor elégelte meg a robotolásom, és azt mondta, soha többé ne tegyem ki magam ennek. Azóta feleannyit készülök, van, amit rendelünk, van, amit elhagytunk. Rájöttem, semmivel sem rosszabb így, sőt sokkal jobb, mert nem emészt fel a készülődés. A család sem sínyli meg a változást, mindig jóllakunk, sőt mondhatom, néha túl is esszük magunkat a karácsonyi menüből.”
A szeretet ünnepe ez
„Jaj, én a mákos bejglit imádom a legjobban a világon! Alig várom a karácsonyt mindig, már most örülök, hogy nemsokára ehetem a kedvencem. Oké, ehetnék év közben is ilyet, de az valahogy nem ugyanolyan ízű. A karácsonynak is van íze. A halászlét is szeretem, meg a sülteket, a sós, ropogós sütiket, amik ilyenkor nálunk az asztalra kerülnek. Én nem vagyok konyhatündér, de a mézest mindig magam sütöm, és viszek általában a tesómékhoz is, a gyerekek örülnek a figuráimnak. Ha lesz saját családom, majd valószínűleg többet készülök, de túlzásba vinni akkor sem szeretném. A szeretet ünnepe ez, meg a nagy, családi kajálásoké, nem a takarításról kell hogy szóljon, vagy arról, hogy előtte napokig ki se mozduljak a konyhából.”
Szponzorált tartalom
