Az jó vagy rossz, hogy téged mindig jó embernek titulálnak?
Néha rossz, mert ez egy kicsit skatulya is. Tőlem mindig elvárja a környezetem, hogy nyugodt legyek, boldog, és sose kapjam fel a vizet – mondjuk, nem is kapom, pedig néha nagyon megtenném. Ha tudnák, milyen jólesne néha kiborulni. Kicsit kimászni ebből a „szerepből”.
Azt is igényelnéd, hogy egyszer, végre te legyél a rosszfiú?
Igen, jó lenne egy rendező, aki elég bátor és keménykezű ahhoz, hogy rám bízzon egy kevésbé pozitív figurát.
Azért te nem akarsz olyan nagyon rossz lenni….
Lehet, hogy félek is tőle. Képzeld, mi lenne, ha úgy maradnék… de most majd mindenre fény derül, mert Verebes Pista a Naplemente előtt című drámában azt ígérte: kimozdít a komfortzónámból, és genya figurát alakítok. Ez lesz a puding próbája….
A pápanőben te vagy a mesélő, a biztos szikla, aki Johannát végig támogatja. Mennyire érint meg ennek a harcos lánynak a története?
Nemcsak mint a tanítója vagyok jelen, hanem férfiként is követem ennek a lánynak az életét. Próbálok egyszerre támogatója és támasza lenni. Az utolsó jelenetben, amikor Johanna drámája a csúcspontra ér, rendre elszomorodom. Aki látta az előadást, látta, hogy ott mindig elérzékenyülök. Spoilerezek: tényleg könnyezem. Az a pillanat nagyon megérint.
Ilyenkor vissza kell nyúlnod egy emlékhez?
Nem, ilyenkor visz a történet. A szemem láttára történik a dráma. Rémes nézni, ahogy szenved, és persze tudom, hogy csak játszik, de közben azt is látom, hogy ő ott és akkor meghal.
Nehéz szétválasztani?
Amióta színpadon vagyok, elsősorban nem az foglalkoztat, hogy kivel milyen viszonyban vagyok. Nem a klasszikus értelemben véve „rajzolom fel” a viszonyrendszert. Egyszerűen csak belépek a színpadra, és azon veszem észre magam, hogy én vagyok akkor este Aeskulapius. Én élem az ő életét abban a három órában. Nem eljátszom, hogy ő vagyok, hanem teljesen azonosulok. Hat rám. Ennek következtében idomulok a környezetemhez, és ösztönösen kialakul, kivel milyen a viszonyom.
És mindez például hogyan konvertálódik Sedlintz tanácsos esetében, azért ő mégis egy mókás figura?
Ő meg egy ilyen szerelmi balfék… nagyon szerethető karakter, csak olyan esetlen. Na jó, valljuk be őszintén: kicsit hasonlít rám. Nézz rám, én is milyen esetlen tudok lenni…
…Mondja ezt a Légy jó mindhalálig Pósalaki ura jelmezében, bottal a kezében, házikabátban üldögélve a színház büféjében.
Fila Balázs szinte minden este színpadon van, legközelebbi premierje a Vesztegzár a Grand Hotelben december 8-án, a József Attila Színházban.
