Kutatások szerint a magyar nők negyven százalékának a stressz az első asszociációja az év végi ünnepekről. Álszent dolog lenne vitatkozni ezzel, mindannyian tudjuk, mit jelent a lezáró hajtás a munkahelyen, az ajándékok beszerzése, a csomagolás, a nagybevásárlás, a takarítás és a szervezés. Függetlenül attól, hogy a férfiak mennyi terhet vesznek le a nők válláról, megnő a veszekedések száma is. De azok, akik az ünnepek után végül beadják a válópert, bizonyára nem egyetlen feszültséggel teli időszak miatt döntenek így.
„Egy kapcsolat nem egyik napról a másikra romlik el – mondta el az NLCafénak dr. Farkas Dorottya, a Mediátorpont vezető válási mediátora, aki azzal foglalkozik, hogy ha már szakításra kerül a sor, az indulatok nélkül, korrekt közös megállapodással történjen, és ha vannak, a gyerekekre is figyelemmel. Így el lehet kerülni a hosszadalmas pereskedést.
„Kifejezetten sok ügyfelem panaszkodik arra a szabadsággal töltött időszakok után, hogy mivel végre volt ideje gondolkodni, rájött, hogy mennyire üres a kapcsolata, mennyire máshogy látják a párjával a világot, és milyen magányos lett az évek alatt. Ugyanez igaz a karácsonyra és az évkezdetre is. Az emberek átgondolják, milyen is valójában a párjukkal együtt töltött idő minősége, ad-e a párkapcsolat nekik legalább annyi pozitívumot és örömöt, mint amennyi nehézséggel jár, és vajon jó érzés-e egy újabb évbe belevágni vele.”
Magyarországon évente húszezer válást regisztrálnak, ami naponta ötven tönkrement házasságot jelent. A Google statisztikái szerint év elején kiemelt érdeklődés övezi a válással kapcsolatos témákat. Az angolszász országokban már nevén is nevezik a jelenséget, január első munkanapját Divorce daynek, azaz a válások napjának hívják.
A szakember tapasztalata szerint a válásokat jellemzően a nők kezdeményezik. „Lehet, hogy a nők szemében a férfiak sokszor nem tűnnek kompromisszumkésznek vagy megbízhatónak, ennek ellenére a férfiak mégsem borítanak fel könnyen egy kapcsolatot. Van férfi, aki természetesen kényelmi okok, illetve a megszokás miatt maradna, de sokan valóban szeretik a feleségüket, nekik a lelkük mélyén nagyon is fontos a család.”
Figyelemhiány, biztonság, megcsalás
Azok a nők, akik dr. Farkas Dorottyát felkeresik, jellemzően figyelemhiányra és magányra panaszkodnak, illetve arra, hogy anyagilag vagy érzelmileg nem érzik magukat biztonságban a férjük mellett. „Az emberek általánosságban, a nők pedig különösen rosszul viselik a függő helyzeteket. Előfordul, hogy a férfinak van egy szeretője, vagy esetleg nem zárta le teljesen a korábbi viszonyát. Ilyenkor a nők többsége kiszámíthatatlannak érzi a kapcsolat jövőjét, még akkor is, ha a férj megesküszik, hogy a családja és a felesége a legfontosabb az életében, és azon lesz, hogy valahogy visszaállítsa a felesége bizalmát.”
Néha jobb külön, még ha nehéz is (Profimedia)
Más szakemberek szerint is a hűtlenség és az elhidegülés a leggyakoribb okok a válásra. A kettő között sokszor van némi kapcsolat, ezzel dr. Farkas Dorottya is egyetért. „Sok párnál látom, hogy a korábbi sérelmeket nem dolgozták fel megfelelően, pedig alapvetően szeretik egymást. Ha ezek a sebek annyira mélyek, vagy annyira sok van belőlük, hogy ez akadályozza a mediáció folyamatát, magam is fel szoktam vetni, hogy érdemes lehet ezekkel egyéni terápián foglalkozni. Előfordul az is, hogy egyikük többször is félrelépett a házassága során. Ezekben az esetekben kiemelten nehéz dolga van a mediátornak, mert ilyenkor általában már teljes a bizalomvesztés a másik fél részéről.”
„Természetesen nem csak a férfiak vágynak változatosságra – válaszolja dr. Farkas Dorottya a kérdésre, hogy vajon csak a férfiaknak okozhat-e problémát az évtizedekig tartó hűség, a hullámvölgyek sorozata. – A férfiakra általában legalább annyira igaz, mint a nőkre, hogy nem szeretnének a feleségük párhuzamos kapcsolatához asszisztálni.”
A szakember szerint függetlenül attól, hogy a változatosság mindkét nem igénye, a hozzá forduló hűtlen felek többsége férfi. Aki általában érti és látja, hogy a hűtlenséggel fájdalmat okoz a másiknak, de közben ott van a saját igénye, hol a változatosságra, hol mindössze a szeretetre, intimitásra, gyengédségre, amit a saját párjától vagy nem kap meg, vagy nem olyan formában, mint amire vágyik. „Ez utóbbit a nők általában nem szeretik hallani – teszi hozzá. – Ha szeretné a családját, nem bonyolódott volna szeretői viszonyba – mondják, de szerintem ez a kérdés ennél azért bonyolultabb.”
Elengedni egymás kezét
Természetesen nemcsak a hűtlenség, illetve a sorozatos sérelmek vezethetnek váláshoz. „Egy külsőre nagyon fiatalos, negyvenes pár keresett meg tavaly januárban – kezdi a válási szakember. – Több mint húsz éve együtt voltak már. Elmesélték, hogy gimnáziumi évfolyamtársak voltak, és a szalagavatójuk után kezdtek el járni. Utána ugyanarra a főiskolára mentek, és még a tanulóévek alatt összeházasodtak. Azt mondták, elsöprő szerelemnek indult az övék. Később született három fiuk. Mindketten nagyon szerették a másikat, viszont a szenvedély és az intimitás teljesen eltűnt a kapcsolatukból, és a lelkük mélyén érezték, hogy nem is fognak visszajönni – mára inkább barátok lettek. Úgy érezték, még túl fiatalok ahhoz, hogy lemondjanak mindarról, amit egy másik kapcsolat nyújthatna nekik. Nem volt vita közöttük, már mindent megbeszéltek, pontosan tudták, hogy mit szeretnének egyezségbe foglalni. Ritkán látni, hogy egy páros ilyen szeretettel beszélje meg a kapcsolatuk lezárását. Abban egyeztek meg, hogy a válási papírokat a házassági évfordulójuk napján fogják benyújtani a bíróságra. Azt mondták, szerintük ez egy szép lezárása lenne a közös éveiknek. Kérték, hogy fénymásoljuk le a házassági anyakönyvi kivonatot, hogy eltehessék emlékbe.”
