Gyerekkorom nagy kedvence: Katalinka, szállj el!
Kedves dallamocska kis piros katicabogárral, akit sós kútba dobnak, de túléli, szétlapítanak egy kerékkel, ő azonban innen is élve kerül ki. Ebből pedig csak az következhet, hogy zombi, ezért nem hal meg semmitől sem. Azt nem tudni, hogy már a kínzásokat megelőzően élőhalottként tengette-e napjait – és ezért kapták el –, avagy a sós kút volt esetleg T-vírussal fertőzött. Egy biztos, hogy már dédanyáink is tudták, mi az egyetlen módszer az efféle, a fizika szabályait felrúgó lények elpusztítására: a fejlövés, paff! Nyilván ezért hozzák utolsó mentsvárként a törökök a fegyvert. Mondjuk nem lehet egyszerű egy katicabogarat fejen találni, de ha mégsem sikerülne, még mindig ott van a törökök híres szablyája, ami kettéhasítja a kis szárnyaló bogarat, és a világ megmenekül! A kérdés itt az, miért buzdítjuk arra a katicabogarat, hogy szálljon el? Talán mi vagyunk az emberiség azon megmaradt magja, mely még őrzi a reményt, hogy ez a fertőzés gyógyítható?
A legismertebb: Boci-boci tarka
Kevés ember van, aki ne tudná zongorán lejátszani a dallamát, ám súlyos kórságot rejt ez az ártatlannak tűnő szöveg. A tehén vélhetően feldobott a rendőröknek egy ismert maffiavezért – talán Don Vukot, a rókát. Ismerjük, hogy a tégláknak mi a sorsuk, nem ecsetelném, hogyan is zajlott a „se füle, se farka” rész. A nadrág szépen megfogalmazva a betonba öntést jelenti – szegény pára, persze, hogy nem akarta felvenni –, ebből pedig egyenesen követezik a folyó puha ágyikója. A tej nyilván a fehér porra utal, ez biztosan így hangzik a szlengben. Szóval a biznisz így is megy tovább, csak a mi kis bocikánk nem része többé.
Csordaszellem: Aki nem lép egyszerre
Ugye érezzük, hogy ez a négysoros dallamosított versike nem más, mint egy fenyegetés- és büntetésbuborék – ha nem lépsz egyszerre, nem kapsz rétest estére. Nincs tárgyalási lehetőség, sem enyhítésért folyamodás. A nagy felnőtt megmondja a gyereknek, avagy a hatalom diktál. Hisz mire utal az utolsó két sor? Elmondja, hogy a rétes nagyon finom, és a katonák legfőbb elemózsiája. Tehát mi nem kérdőjelezhetünk meg semmit sem, mert katonák vagyunk – egyenruha = egyformaság –, és bizony valami nagyon jó dolgoktól leszünk elvonva, ha nem azt tesszük, amit tennünk kell! Talán kiskorában Mel Gibson is hallotta távoli rokonoknál ezt a dalt – mert mint tudjuk, a híres és tehetséges emberek szegről-végről mind magyarok –, és ez segítette a remek alakításához az Összeesküvés-elmélet című filmben.
Egy igazi mese: Jancsi és Juliska
Ez még gyermeki gondolkodással sem a leglágyabbak egyike, de ne féljünk felfedezni a benne rejlő borzalmat! Kezdődik ott, hogy a svéd konzul gyerekei a játékba belefeledkezve elcsavarogtak. Eltévedve megbíztak egy idegenben, aki édességgel kínálta őket – hogy elaltassa a gyanakvásukat –, majd elrabolta és bezárta őket egy pincébe. A testvéreket azonban jól tartották, mert egy ukrán szervezett bűnözői csoport egyik tagjának szabadon engedését szerette volna elérni velük. Annak érdekében, hogy kilétükre soha se derüljön fény, egyikük nagyanyját bízták meg az ellátásukkal. De a gyerekek túljártak az öregasszony eszén, és kiszabadultak. Így ez a történet jól ért véget, ha leszámítjuk, hogy miután a kommandósok rátörtek a házra, az egész hely felrobbant, és az idős nő benn égett.
Amikor gyermekeinknek a mesék, dalocskák, mondókák világát feltárjuk, érdekességképp próbáljuk meg felnőtt, mai szemmel is végiggondolni a mondanivalót. Meglátjuk majd, hogy Piroska szemtelenül hasonlít egy éjszakai pillangóra, akinél a nagymama a fedőtörténet, a farkas pedig egy elégedetlen vendég, míg Hófehérke meglepően emlékeztet egy vámpírra, aki talán apja haláláért is felelőssé tehető.
