Kicsit erősnek érzem a „hazugság” szót, mert ez annyira pejoratív, a karácsony körüli mesékben pedig nem nagyon van más, csak jó szándék. Illetve persze az nem túl jó, hogy a Mikulással riogatjuk a gyerekeinket, hogy ha nem teszik azt, amit kérünk tőlük, ha hisztiznek és rosszalkodnak, akkor a Mikulás nem hoz nekik ajándékot, de ezenkívül ártalmatlan mesének tűnik a karácsony körüli hazugság. Mi lenne vele a baj?
Bár vannak olyan szakértői vélemények is, hogy káros hatással van a gyerekekre, ha hazudunk nekik a karácsonyról, Jennifer L. Hartstein pszichológus szerint ez nagyon csekély dolog, és igazából nem okozunk vele nagy galibát. Véleménye szerint a gyerekek olyan mágikus fantáziavilágban képesek élni, amelyben simán helyet kaphat a Mikulás és a Jézuska kéz a kézben a Fogtündérrel. Fejleszti a fantáziájukat és a kreativitásukat.
Amikor kiderül, hogy nincs is Mikulás, a gyerek nyilván csalódott lesz, de alapvetően a csalódottság is egy olyan érzelem, amivel nem baj, ha találkozik, az élet természetes része, ezt is meg kell tanulnia kezelni. Nem látom problémának, hogy csalódik a gyerek, amikor fény derül az igazságra, ez csak tapasztalatszerzés.
Mindenesetre a Mikulás meséje felvet pár problémát:
1. Hazugság
Akármennyire is szépítjük, végeredményben tényleg hazudunk a gyerekeinknek. Annak ellenére, hogy arra tanítjuk őket, hogy nem szabad ilyet csinálni, mi mégis ezt tesszük évről évre. Aztán meg kénytelenek vagyunk elismerni idővel, hogy becsaptuk őket egész addigi életükben. Hartstein szerint felvethet kisebb bizalmi problémákat a gyerek részéről, amikor kiderül az igazság, sőt még azt a következtetést is levonhatják belőle, hogy a hazugság elfogadható dolog. A pszichológus szerint a szülők két okból szoktak hazudni a gyerekeiknek: vagy rá akarják venni őket, hogy megtegyenek valamit, vagy azt szeretnék, hogy boldogok legyenek. A Mikulás esetében mind a két motiváció ott áll a hazugság mögött. De azért a jó szándékú hazugság is hazugság.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
2. A félelmet használjuk motivációnak
Ha rosszalkodik a gyerek, máris közöljük vele, hogy a Mikulás nem fog hozni neki ajándékot, ami a pszichológus véleménye szerint rettenetes fegyelmezési eszköz. A félelemtől még senki sem teljesített jobban, azaz a gyerek sem fog jobban viselkedni, és csak azt tanítjuk meg ezzel a fenyegetéssel, hogy a Mikulás egy bosszúálló és kicsinyes alak. Hartstein azt javasolja, hogy ünnepeljünk kedvünk szerint Mikulással, angyalokkal, Jézuskával, rakjunk ki sütit, és mondjuk nyugodtan azt, hogy szánon repítik ide az ajándékokat, de ezt a Mikulással zsarolást inkább hagyjuk ki a fegyelmezésből.
3. A pszichológus szerint a mikulásos hazugsággal a szülők többet ártanak saját maguknak, mint a gyerekeiknek
A legtöbb gyerek az iskolában, 7-8 éves kora körül tudja meg, hogy nincs is Mikulás, és nem igazán csinál belőle nagy ügyet, továbblép gyorsan, a szülők viszont sokkal nehezebben engedik el a mítoszt. Valószínűleg azért, mert szülőként úgy érezzük, ekkor ér véget az ártatlan gyerekkor, eltűnik az a varázslat, ami a pici gyerekeket körüllengi, és elkerülhetetlenül fel fog nőni a gyerekünk. Ez pedig érzelmileg egy nagyon nehéz mérföldkő a szülők számára.
Attól tehát nem kell tartanunk, hogy a Mikulás körüli hazugság miatt fog 30 évesen pszichológushoz járni a gyerekünk, nem tesszük tönkre a bizalmát sem, és nem okozunk vele maradandó károsodást a kis lelkében. Szülőként viszont észre kell vennünk azt a pontot, amikor már a gyerek nagy a Mikulás meséjéhez, és hagynunk kell, hogy a következő lépcsőfokra lépjen, ahol már el fogja engedni a kezünket.
