Tavaly rendezték meg először az esküvőfotós pályázatot, ami a nagy sikerre való tekintettel idén sem maradhatott el. Alig pár nappal a díjátadó után találkoztunk egy belvárosi kávézóban a pályázat négy győztesével, az „Igen” kategóriában diadalmaskodó Buknicz Tímeával, az „Átalakulás varázsa” kategória nyertesével, „Az év esküvőfotója” cím birtoklójával, Tamás Pállal, a „Kreatív menyasszonyi portré”-ért jutalmazott, és az év esküvőfotósának választott Kummer Jánossal, valamint a „Kreatív páros” kategória nyertesével, Herczeg Zoltánnal.
 |
| Herczeg Zoltán |
A menyasszony vagy a vőlegény választ esküvői fotóst?
János: Nálam már előfordult, hogy az anyós.
Zoltán: Az nem hangzik túl jól…
Tímea: Inkább a menyasszony. El tudsz képzelni olyan pasit, aki egy csomó időt áldoz arra, hogy a neten esküvői fotókat nézegessen?
Zoltán: A honlapomon kapásból a „Kedves Menyasszony!” megszólítással indítok, ami sok mindent elárul.
 |
| Tamás Pál |
Általában mennyivel az esküvő előtt foglalják le a fotóst a párok?
Tímea: Ez mostanában annyira előrehúzódott, hogy már nonszensz. Nálam már volt olyan is, hogy két évvel a kitűzött időpont előtt megkerestek.
Pál: Nem azért kell korán fotóst foglalni, mert annyira rá kellene készülnünk, hanem azért, mert sokszor olyan sok a megrendelés, hogy gyakran már januárban alig van szabad hétvégém a nyárra.
Zoltán: Általában először a helyszínt foglalják le, aztán a zenekart és ezután következik a fotós.
Most, hogy szinte mindenkinek ott lapul a zsebében nonstop egy fényképezőgép, nem csökken a kereslet az esküvői fotósok iránt?
Pál: Akik erre igényesek, azok mindig is fognak erre költeni.
Zoltán: Uncle Bennek, vagyis nagybácsinak hívjuk az önjelölt esküvői fotósokat, és valljuk be, ég és föld egy jól beállított, a megfelelő technikával készült kép, mint a koloniál bútorok előtt fotózott esküvői fotó.
János: A sok amatőr fotós inkább annyiban befolyásol minket, hogy mivel egyre többen fotóznak és kameráznak, sokszor a másodperc töredéke alatt teremnek a fényképezőgépünk előtt, így akadályozva egy-egy fontos pillanat megörökítését.
Zoltán: Nálunk még nincs akkora becsülete ennek a szakmának. Az USA-ban egy esküvő összköltségvetésének a 20 százalékát teszi ki átlagosan a fotósra szánt összeg, míg itt egy átlagos, nyolcvanfős lakodalom esetén ez az összeg alig 10 százalékot jelent.
Vannak trendek az esküvői fotózásban? A T-Rex által üldözött násznép képe nem teremtett divatot?
 |
| Buknicz Tímea |
János: Ilyen szinten ritkán kell belenyúlnunk a képekbe, bár nemrég az egyik örömanya kért tőlem olyat, hogy a fotóra, ahol ő ijesztően karolja át az ifjú párt, utólag varázsoljak oda néhány cikázó villámot a szájába. Persze csak poénból.
Pál: Amerikából jöttek át, és egy időben nálunk is divatosnak számítottak a ruhaszéttépős fotók, amikor a kamera előtt tépték szét és kenték össze a menyasszonyi és vőlegényruhákat.
Tímea: Tíz-tizenöt évvel ezelőtt divatos volt az a képfajta, amikor a vőlegény a tenyerében tartotta a menyasszonyt. Máig is a hideg ráz, ha ezekre a fotókra gondolok.
János: A divatirányzatokkal vigyázni kell, mert ezek mindig változnak, és ha ma jó ötletnek is tűnik valamelyiket lekövetni, ezeket a fotókat sok-sok év múlva is nézegetni fogjuk, és akkor már nem biztos, hogy ugyanígy gondoljuk majd…
Zoltán: Két-három éve a kihalt gyártelepek és a vasúti sínek számítottak divatos helyszínnek a kreatív fotózásokhoz, idén talán a belvárosi óriáskerék lesz az. Ezen kívül még a színekben és az utómunkában léteznek trendek. Szerencsére a fekete-fehér örök, ugyanis ilyenkor a részletek helyett mindig a fő témán van a hangsúly. Egy időben az is divatos volt, hogy nevetve és táncolva vonult be a násznép a templomba…
Régóta űzitek az ipart. Akadnak azért még helyzetek, melyek számotokra is kihívást jelentenek?
János: Hogyne. Egy rosszul világított helyszín például kifejezetten kellemetlen lehet. Ha nem muszáj, én nem használok vakut és természetes fényekkel dolgozom, de ilyenkor gyakran elkerülhetetlen.
Tímea: A legnagyobb kihívás, hogy ne ismételjem önmagamat. Ez azért nehéz, mert amikor kapok egy panaszt, hogy például az autó elején nem kaptam le a díszcsokrot, akkor utána önvédelemből mindig lekapom a díszcsokrot, és az ilyesmi sajnos öli a kreativitást. Szerencsére soha nincs két ugyanolyan kép. Még ugyanazzal a párral se lehet két pont ugyanolyan fotót csinálni.
Egy ilyen napon átlagosan tizenkét órát vagytok egy párral. Vannak olyan helyzetek, amikor nem szeretik, ha fotózzák őket?
Tímea: Sosem szeretik, ha fotózzák őket. (nevet)
János: Evés közben például senkit nem fotózunk.
Zoltán: Ima közben a templomban sem csattogtatok.
János: A készülődésnél általában megkérdezem a menyasszonyt, hogy mikortól mehetek be, de nem szokott gond lenni, mert ilyenkor egészen más dolgokkal vannak elfoglalva.
A spontán vagy a beállított képek hívei vagytok?
Pál: A kreatív párfotók esetében az instruálás elkerülhetetlen, többnyire nekünk kell megteremtenünk a feltételeket, hogy összeálljon a kép. Az esküvői csoportképeknél sem árt némi iránymutatás.
János: Ilyenkor azért be lehet vetni azt a trükköt, hogy a „Mosolyogni!” felszólítás előtt és után is csinálsz még egy-két képet, mert jellemzően előtte és utána már mindig spontánabbak.
Zoltán: A csoportképeknél is jól működik ez. Amikor azt hiszik, hogy vége, hirtelen mindjárt lezserebbé és természetesebbé válnak.
Tímea: A nagy napon én igyekszem láthatatlan maradni. Hagyom, hogy ők is tegyék a saját dolgukat, és én is teszem a sajátom.
Zoltán: Igaz, hogy ilyenkor nem szerencsés túlzottan instruálni, de egy-két apróságot azért szoktam kérni. Például a menyasszony sminkelés vagy frizurakészítés közben jellemzően végig beszélget, és beszéd közben nehéz valakiről jó képet csinálni. Ilyenkor néha megkérem, hogy fél percig ne beszéljen.
János: Vagy akár azt, hogy ne az ablaknál állva vegye fel a ruháját, hanem én álljak ott, hogy jobbak legyenek a fények… A kreatív párfotózást szeretem nem az esküvő napjára tenni, hanem inkább legyen később, amikor már van idő mindenre, és a párok már nem stresszelnek a ruha vagy a szertartások miatt.
 |
| Kummer János |
Számtalan esküvőn jártatok már. Van még rá példa, hogy egy ilyen esemény érzelmileg tud hatni rátok?
Tímea: Nyolcvan százalékban sírok a szertartásokon. Nagyon szeretem, amikor megkérik a családot, hogy kapcsolódjanak be a szertartásba. Például felkérik a szülőket, hogy olvassanak fel valamilyen zsoltárt. Nemrég voltam egy olyan esküvőn, ahol egy ilyen felolvasás után egy vonósnégyes játszott egy gyönyörű számot. Ott aztán velem együtt mindenki sírt.
Zoltán: A szülőköszöntés engem mindig nagyon megérint. Amikor például a nagydarab férj a fiútestvéreivel együtt emlékezik meg az apjukról, aki már nem láthatja mindezt, ott szem nem marad szárazon.
Pál: Az érzelmes szituációkban általában fotóznunk kell, és ugyan olykor velem is előfordul, hogy az események hatása alá kerülök, de arra kell törekednem, hogy megörökítsem a pillanatot.
Mindnyájan esküvőfotósok vagytok, de egyikőtök sem házas. Azért ennyi esküvő után van arról valami elképzelésetek, hogy milyen lenne a sajátotok?
János: Biztos, hogy szűk körű. Egyszer voltam egy tizennégy fős, nagyon jól sikerült esküvőn, ahol tényleg mindenki megélte ezt a dolgot. Ez adott inspirációt.
Pál: Túl nagy flancolást nem szeretnék. Valami szép, zöld közeli helyen legyen vidéken. Az biztos, hogy olyan helyre nem mennék fotózni, ahol már dolgoztam, mert akkor folyton az ugrana be róla.
Zoltán: Nekem negyven fő, valahol a Balaton felvidéken. Akit fél éven belül nem láttam, azt nem hívnám meg. Sok barát, szűk család… és mindenki aludjon ott a helyszínen.
Tímea: Szűk körű legyen, otthon a kertben, grillezéses/sütögetős/beszélgetős… Semmiképp nem engednék a családi nyomásnak, hogy a tizenötödik unokatestvéremet is meghívjam, akinek huszonöt évvel ezelőtt voltunk az esküvőjén. Sokszor látom, hogy éjfél körül, amikor a pár elmegy átöltözni, a vendégek nyolcvan százaléka elszivárog. Senki ne érezze kényszernek, hogy ott van: csak a szűk családi kör legyen ott, akik tényleg örülnek nekünk.
 Esküvőt tervezel? Esetleg már túl is vagy rajta? Adj ajándékba Nők Lapja Café fotókönyvet, hogy mindenki emlékezzen életed nagy napjára! |
