Első nap azt gondoltam, hogy ez biztosan csak valami véletlen lehet, pont így jött ki a lépés, hogy a legközelebbi játszótérre befutott tíz férfi. Nem mintha Magyarországon akkoriban nem toltak volna néha babakocsit az apák, vagy ne ültek volna oda a homokozó szélére ők is egy-egy órára, de ez nagyon ritka volt. Leginkább csak beugrottak a feleségük helyett, míg ő elintézett valami mást. Akkoriban még a rendszer sem engedte, hogy apák legyenek gyesen a gyerekkel, de a családokban is teljesen evidens volt, hogy a gyereknevelés a nő dolga, míg a férfiaknak dolgoznia kell, és eltartani a családot.
Aztán hamar kiderült, hogy nem volt ritkaság, amit tapasztaltam, a játszótéri szülők fele ott igenis apuka.
A család, amelyikhez kerültem, pont akkor esett túl a váláson, és a gyerekek nem az anyához kerültek, ahogy itthon jellemzően szokásban volt, hanem a gyerek érdekeit szem előtt tartva a bíróság mindkét szülőnek nevelési jogot adott. Elképzelni sem tudtam, hogy megy majd ez a hétköznapokban, de szerencsére a szülők nagyon kulturáltan beszélőviszonyban maradtak, így jól menedzselték a dolgokat. A bíró, aki egy gyerekpszichológussal konzultált, azt javasolta, hogy egyik héten az apánál, a másik héten az anyánál legyenek a gyerekek, így a testvérek nem lesznek elszakítva egymástól, de mindkét szülővel együtt élhetnek továbbra is, az ünnepeket pedig beszéljék meg előre.
A gyerekek viszont nem szerették volna ezt, egyikük anyás volt, ő maradt az édesanyjánál, a másikuk inkább az apjával jött ki jobban, ő ott maradt. A hétvégéket közösen töltötték hol egyik, hol a másik szülőnél, de hét közben is előfordult, hogy egyikük egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy inkább a másik szülőnél alszik. Ilyenkor egy gyors telefon után kiderült, hogy megoldható-e a dolog, és már ment is át a gyerek a másik lakásba, ami egyébként nem volt messze, ez is szempont volt a szülőknél az új lakás megvásárlásában. Néha nem lehetett átugrani a másik lakásba, mert például moziban voltak, vagy miután kiderült, hogy ott mi a vacsora, mégis is inkább maradt a gyerek otthon, de ezek ritka alkalmak voltak.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Svédországban a GYES ideje egy gyerekre 480 nap, szemben a magyarországi három évvel.
De ott akár mindkét szülő egyszerre is igénybe veheti ezt az időt, igaz, ebben az esetben csak 420 napot maradhatnak otthon. Ha nem egy időben veszik igénybe, vagyis például az első fél évben az édesanya, majd később az édesapa marad otthon a gyerekkel, akkor összesen 480 napot lehetnek otthon. A napokat egyébként nem kötelező folyamatosan kivenni, a gyerek nyolcéves koráig bármikor el lehet menni gyesre, akár egy-egy hónapra vagy hosszabb nyaralás idejére is.
Az sem ritka, hogy a szülők úgy oldják meg a gyerekfelügyeletet, hogy az édesapa dolgozik heti három vagy négy napot, az édesanya pedig hetente egyet vagy kettőt. Senki nem esik így ki a munkából teljesen, de mindenkinek marad lehetősége a gyerek életének első hónapjaiban is ott lenni. Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a munkáltatók abszolút pozitív hozzáállását ehhez az egész család-, anya- és apabarát rendszerhez, mert nélkülük hiába lenne adott a törvényi lehetőség.
Az utóbbi pár évben a baráti körünkben, Magyarországon is több olyan családot ismerünk, ahol az édesapák tudatosan vállalnak át rendszeresen heti egy-egy napot a gyereknevelésből.
Azokon a munkahelyeken, ahol rugalmas a munkaidő, vagy az édesapa vállalkozó, és át tudja úgy csoportosítani a munkáját, hogy akár egy kis bevételkiesés ellenére is otthon tudjon maradni, mind a két szülő úgy nyilatkozik, hogy csak pozitív tapasztalatai vannak a skandináv modellel kapcsolatban.
A heti egy gyes-szabadnapot kapó anyák, ha tudnak, visszamennek dolgozni, többen még akkor is, ha ezért nem is kapnak fizetést, csak benne maradhatnak a szakmai életben, de olyan is akad, aki azért iratkozik be ilyenkor egy nyelvtanfolyamra, hogy kicsit felnőttek között trenírozhassa az agyát. Aki pedig csak pihenni vágyik, annak ott a jóga és a könyvtár, de meglepő módon mindegyik ismerősöm azt mondta, hogy összesen két ilyen full extrás szabadnapot volt kedve felhasználni, a többit inkább olyan munkával töltötte, amit gyerek nélkül tudott csak elvégezni, de szigorúan nem házimunka. Ezek a napok ugyanis nemcsak a gyerekről szólnak, hanem az egész háztartás átadásáról, az egyenjogúság jegyében. Az édesapák ugyanúgy betehetnek egy mosást két fakockatorony-építés közben, gyorsan fel is porszívózhatnak, és meglephetik a feleségüket egy finom vacsorával a nap végén.
