A Humans of New York fotózott le egy apát, és készített vele egy röpke interjút, amiben az apa névtelenül elárulta: a legnagyobb félelme, hogy a gyerekei majd felnőttként rájönnek, milyen ember valójában. Nem megjátssza magát a gyerekei előtt, hanem az apa szerepében egészen más ember, mint igazából, teszi ezt azért, hogy minél jobb szülő legyen.
A gyerekeim alaposan meglepődnek majd, amikor felnőttként ráébrednek, hogy egész életükben egy szerepet játszottam. Mindennap reggeltől estig úgy teszek, mintha mindennel törődnék, ami velük történik.
Pedig ez az apuka a saját bevallása szerint valójában eléggé lusta és nemtörődöm fickó, akit kicsit sem érdekel, hogy beágyaztak-e a gyerekek, vagy hogy összefirkálták-e a falat.
A szerepemnek azonban vannak elvárásai. Azt mondja, amit gondol, és azt teszi, amit mond. A szerepem például utálja a videójátékokat, és ha a gyerekek megszegnek egy szabályt, azonnal ki is tilt minden ilyen játékot a házból.
A gyerekei azonban nem tudják az apjukról, hogy igazából állandóan videójátékokkal játszik, amikor ők nincsenek otthon, és hogy utálja megbüntetni őket, mert annyira nincs a vérében a büntetés.
„Múlt héten a szerepem nagyon ideges volt. Megfenyegette a gyerekeit, hogy kidobja az összes édességet otthon, ha nem hagyják abba a verekedést. Amikor pedig mégis folytatták, kénytelen volt beváltani a fenyegetést és tényleg kidobni az édességeket. Ez akkor történt, amikor már rég elmúlt a Halloween, úgyhogy biztos voltam benne, hogy alig maradt már édesség a gyűjteményükben. De a gyerekeim a legjobb finomságokat tartogatták utoljára, ezért brutális volt a büntetés, úsztunk a könnyekben. Nem akartam megtenni, de a szerepemnek muszáj volt betartania a szavát.”
Együtt tudunk érezni ezzel az apával, egy kis tudathasadásban kell élnie minden szülőnek, ha azt szeretné, hogy jól neveltek legyenek a gyerekei. Jót akarunk nekik azzal, hogy szerepet játszunk. Csak arra kell vigyázni, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és néha engedjünk betekintést a gyerekeinknek is abba, hogy milyenek vagyunk valójában.