Nyuszka és Nyuszó

Egyik este – emlékezve gyerekkorom kedves meséjére a vakond autójáról és nadrágjáról – elővettem a képeskönyvet, és elkezdtem felolvasni. Hamarosan elakadtam, és fejből valamiféle átkötő szöveget rögtönöztem, mert könyvünk szövege így szólt: “A szerelmes nyuszifiú teljesen kétségbeesett. Szomorúan elballagott, leült egy fatönkre, és csakúgy folytak a könnyei. – Nem akar engem, és kész. De majd megmutatom neki! Azért is megeszem egy gyilkos galócát, és meghalok. Legalább megtudja, hogy mennyire szeretem!”

Szerencsére jön a bölcs vakond, és ezt mormogja Nyuszónak, a nyuszifiúnak: “– Hiányzik egy kereked. Tudod, akkor mi lenne a végén? Nyuszka (a nyuszilány) egy ideig sírna utánad, aztán keresne egy másik nyulat. Ezt akarod? – Nem. – ismerte el Nyuszó.” Valahogy ezt se volt kedvem felolvasni (bár az előzőekhez képes vigasztaló), és némi krákogással helyettesítettem. Szeretném az olvasót megnyugtatni, hogy Nyuszka és Nyuszó szerelme végül is beteljesedett. “…alighogy magukra maradtak, szépen összebújtak, és nagyon boldogok voltak. Úgy egymásba bújtak, hogy a végén mintha nem is két nyuszi lett volna, csak egy. Lám, lám, ilyen a szerelem.” Végül is Nyuszkának gyerekei születnek, hármas ikrek. Az illusztráció pontosan mutatja a szülést, amint az első nyuszi, majd a többi, kibújik a mamájából.

– Ön szerint helyeselhető-e a mesekönyvben az öngyilkosság mint lehetséges – bár rossz – problémamegoldás? Másrészt helyes-e, ha a hite szerint képeskönyvből állatmesét mesélő szülő hirtelen, bár ilyen szándéka nem volt, a nemi felvilágosítás kényszerében találja magát? Ennek időpontját és mikéntjét én szeretném eldönteni, és egy kisvakond-mesekönyvtől nem ezt várnám. Talán ki kellene vonatni a könyvet a forgalomból?
Nyuszka és Nyuszó – Válasz>>