Vettünk egy fejet, megettük karácsonykor – vagy két ünnep közt – töltött káposztának, rendben. És most mi legyen vele? Egész évben belebotlunk, kora nyáron azért kínálgatják, mert friss, zsenge, ilyenkor télen meg azért, mert a répán és a gyökéren kívül nagyjából ez árválkodik a piacon. Meg alma, de azt se veszünk.
Hiba, a káposzta jó. Legközelebb vegyünk egyet.
Mellé almát is, szeretik egymást.
Nyilván nem káposztás cvekedlit csinálunk belőle, mert azt majd akkor csinálunk, ha a gyúrásról írunk. Igen, megtanulunk tésztát gyúrni, mert aki a káposztás cvekedlit bolti tésztából csinálja, az egyéb gasztrogazemberségekre is képes, ugye. Egyébként is, a mondás, ami úgy kezdődik, hogy vannak ételek, amik csak disznózsírral jók, úgy folytatódik, hogy és vannak ételek, amiket csak gyúrt tésztával eszünk. Na, ilyen a káposztás cvekedli meg a krumplis tészta.
Káposztás rétest sem csinálunk, mert nemsokára rétest húzunk Vácrátóton, és én is ott leszek. Akkor majd lesz káposztás rétes. Meg grízes-meggyes is.
Kerek a káposzta, csipkés a levele, üljél az ölembe, babám! Nem ülök én az öledbe, Isten tudja, ki ül benne! (Fotó: Pixabay)
Szívem szerint hosszan írnék a paradicsomos káposztáról, mert az egyik kedvenc kajám, ráadásul tavaly, hosszú évek kínkeserves próbálkozása után végre sikerült előállítanom azt a gejl változatot, amit a menzán adtak, úgyhogy még hatalmas sikerélményeim is fűződnek hozzá, de tapasztalatom szerint a paradicsomos káposztától az olvasók sokkal gyorsabban fogják menekülőre, mint ha halról írnék.
Harcedzettebbek kedvéért elárulom, hogy a paradicsomos káposzta önmagában nem lenne kunszt, hiszen a recept annyi, hogy a feldarabolt (nagyobb kockákra) vágott káposztát egy közepes fej felkockázott hagymával feltesszük annyi vízben főni, amennyi ellepi. Míg fő, csinálunk egy sötét színű rántást, ezt felengedjük paradicsomlével (magyarul: csinálunk egy paradicsomszószt), majd a leszűrt káposztát a paradicsomszósszal és némi cukorral felrottyantjuk még egyszer. Ha kell, a káposzta főzővizével hígítjuk. Sült oldalassal kínáljuk. Itt, nálunk legalábbis mindig.
A recept tehát ennyi, na de az, hogy ugyanolyan legyen, mint a menzán, az évekbe telik, higgyétek el.
A fájdalmasabb dolgokon túl is vagyunk, na de mit csináljunk a káposztából, még mindig az a kérdés.
Ilyen lenne a fejem, ha lenne egy veteményesem tele káposztával (Fotó: Pixabay)
Például köretet.
Tischler Petra is említette a káposztát mint köretet: „Nagy kedvencem a pirított káposzta is, amit ananásszal forgatok össze. Sózom, borsozom, pici csilit adok hozzá, és a végén hozzákeverek egy kis aprított földimogyorót.” Kipróbáltam almával, azzal is jó. Aprított földimogyoró helyett mehet rá dió vagy kesudió is.
De lehet belőle saláta is.
Úgy látszik, Váncsa István is szereti a káposzta-ananász párosítást, mert az ő receptjében is ez a két fő alapanyag: fél kiló káposztát vékonyra szeletelünk, hozzáteszünk egy feldarabolt zellerszálat, egy fél zöld húsú paprikát vékonyra (julienne-re) vágva, egy-két gerezdekre vágott paradicsomot, egy fél friss ananászt felkockázva. Megsózzuk, megszórjuk durvára őrölt fekete borssal, és adunk hozzá egy kanálnyi friss fűszernövényt. Amit szeretünk. A dresszinghez összekeverünk két joghurtot két evőkanál tejföllel és 2-3 evőkanál tejjel. Az öntettel összeforgatjuk a zöldségeket. Nem kell mindet ráönteni, épp csak annyit, ami összefogja.
Egy jó spagetti jöhet?
Mautner Zsófi receptje eredetileg kelkáposztával készül, de én sima káposztából is szoktam, és úgy is nagyon jó. A recept faék egyszerűségű, ennek ellenére nagyszerű, azaz olyan zsófis: al dentére kifőzzük a spagettit. Egy nagyobb serpenyőben zsiradék nélkül baconkockákat pirítunk, jó ropogósra és pirosra. Ha kész, félretesszük. Három-négy kanál olajra dobunk egy fej szeletekre vágott vöröshagymát, és körülbelül negyed kiló (fél fej) vékonyra szeletelt (kel)káposztát, és rázogatva pirítjuk, míg kissé megpirul és karamellizálódik. A kifőtt tésztához keverjük a káposztát, amíg forró, hozzáadunk tíz deka szétmorzsolt gorgonzolát, ami ráolvad. Végül hozzáadjuk a bacont, egy csokor finomra vágott petrezselymet és 50 gramm durvára vágott pirított mogyorót.
Húshoz, fasírozotthoz pedig itt van nekünk a jó öreg coleslaw.
Most az én öszvér változatom következik két személyre: negyed fej káposztát lereszelünk, három kisebb sárgarépát apróra vágunk (néha azt is lereszelem), egy kis fej lila hagymát vékonyra szeletelünk, egy-két gerezd fokhagymát összezúzunk. Összekeverjük, teszünk hozzá majonézt (3-4 kanállal, ami jól összefogja), 2 evőkanál citromlét, 2 evőkanál olívaolajat, sózzuk, borsozzuk.
Uhh, az a hamburger! A képen van coleslaw is, ha nem tudnátok levenni a szemeteket a hamburgerről (Fotó: Pixabay)
A mostanság kedvenc szendvicsem
pedig Segal Viktornak köszönhető. Ehhez lila káposzta kell, amiből salátát csinálunk: fél fej lila káposztát vékonyra gyalulunk (le is reszelhetjük), összekeverjük egy evőkanál olívaolajjal, egy evőkanál vörösborecettel és egy teáskanál római köménnyel. Sózzuk, borsozzuk. Egy ciabattát kettévágunk, alul-felül megkenjük szezámkrémmel (tahini, boltban kapható), beletesszük a lilakáposzta-salátát és egy főtt virslit. Megszórjuk szezámmaggal. Segal Viktor azt javasolja, adjunk a lilakáposzta-salátához egy teáskanál ajowant is, ez egy kakukkfűre emlékeztető, különleges fűszer, nos, én mindig elfelejtek venni, szóval nekem nincs itthon, de anélkül is iszonyú jó ez az újragondolt hot dog, ráadásul nem csurog, nem csöpög, könnyen szállítható, szóval csomagolhatjuk túrára, kirándulásra és a gyereknek is tízóraira.
Na, ki mondja még, hogy a káposzta unalmas?
Kiemelt kép: Profimedia / UPPA News
