Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor már otthon vagyunk egy-két hetes babánkkal, aki éppen elaludt, és hátra tudunk dőlni egy pillanatra. Az agyunkban cikáznak a gondolatok, mit kell megcsinálni otthon, sorrendeket, prioritásokat állítunk fel a feladatok elintézésének sorrendjére. Közben esetleg melegítünk magunknak valamit, gyorsan befaljuk, és már megyünk is tovább, mert „mindjárt ébred a pici”. De miért is ilyen mumus az, ha a baba ébren van? Természetesen először őt lássuk el, de a szoptatást követően, amíg még ébren van, nyugodtan velünk lehet, sőt! Kell is, hogy bevonjuk az életterünkbe! Tegyük hordozóba, mobilágyba, hogy a közelünkben tartózkodhasson, hallhassa a hangunkat, a zajokat, része legyen az életnek. Ha ilyenkor eszünk, tegyük az asztalhoz/ra a hordozóban, hadd szemlélje, mi is történik az asztalon.
A hozzátáplálás kezdetén ismét kissé nehezebb lesz a helyzetünk, hiszen őt is kell etetnünk és a saját szánkba is kell(ene) kanalaznunk. De hidd el, minden közösen az asztalnál eltöltött perc megéri. A gyermek mintáz, égeti az agyába az információkat, figyel, mozdulatokat les el. És sokkal gyorsabban elsajátítja az étkezés csínját-bínját, mintha gyorsan letudjuk az ő etetését, aztán hadd menjen játszani. Természetesen vannak esetek, amikor ezt is bevethetjük, de inkább azt javasolnánk, hogy étkezzen együtt a család a baba pici korától.
Az étkezés a baba számára is legyen közös örömforrás, töltse el jó érzésekkel. A közös étkezések alkalmával a kicsi ellesi az evőeszközök használatát, érdekelni kezdi, miket is esznek a nagyok, egyre nyitottabban és kíváncsibban áll majd az újdonságokhoz.
Amennyiben az etetőszék már akadályozza (https://nlc.hu/gyerekmenu/20130505/etetoszek-tipp/), kimászik belőle, akkor tegyük át székre, de emelővel lássuk el azt (http://www.kaboost.com/), így már tényleg úgy ehet, mint a nagyok!
