„Az egyik közelmúltban megjelent írásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni, melyben az alábbi mondat ütötte meg a fülem-szemem: »alternatíva lehet az otthoni oktatás is, ahol sokkal rövidebb idő alatt sokkal hatékonyabban lehet tanulni«. Hatéves kislányunk otthoni (magántanárral történő) oktatásával kapcsolatban szeretném segítségét kérni! Pici lányunk számára előnyösebb lett volna még egy évet óvodában tölteni, de a településünkön működő intézmény bezárt. Nem merjük még a 24 km-re lévő városba tömegközlekedési eszközzel egyedül elengedni ezt a pici lányt (akire egyébként, ha ketten vagyunk is vele, még minden pillanatban oda kell figyelni a zebrán is és úgy egyáltalán mindenhol). Anyagi és családi helyzetünk is lehetővé teszi, hogy magántanító nénivel (szépen, a tanmenet szerint) itthon, biztonságos, nyugodt körülmények között tanulhasson, haladhasson a tananyaggal. (Hozzáteszem, hogy már most ír és olvas). Azonban az önkormányzati iskola igazgatója szóba sem volt hajlandó állni velünk erről a témáról. Egy egyházi iskolával próbálkoztunk, itt is azt közölték, hogy erről nem lehet szó, mert a gyerek érdekét az iskolába járás szolgálja! Nagyon el vagyunk keseredve! Ez a magántanuló státus ma törvény adta jogunk, vagy nem? Mert én úgy olvastam, hogy igen, és csak abban az esetben dönthetnek úgy, hogy nem engedélyezik, ha nem tud a gyermek a vizsgakövetelményeknek megfelelni, illetve az otthoni körülmények miatt nem látják biztosítottnak tanulását, fejlődését. Mi szakképzett, gyakorlott tanító nénivel (aki mellékesen a most már főiskolás fiamat is tanította annak idején) szeretnénk ezt megoldani. Szerintem nem lehetne tőlünk elvenni ezt a lehetőséget! Vagy igen? Ráadásul: a gyermek közösségbe járásáról (úszás, tánc, nyelvtanulás vagy csak egyszerű játék a korabeliekkel) is folyamatosan gondoskodnánk, hiszen tudjuk, hogy ezt igényli és fontos is a mentális fejlődése szempontjából. Ebben a mai törvényi káoszban tudna nekünk a gyerek érdekét szolgáló biztos információt adni? Tényleg veszélyeztetné a gyerek fejlődését, ha a fent leírt módon, magántanuló lehetne?”
Magántanuló
Nem, nem veszélyeztetné. Sőt, a leírtak alapján ez az egyedüli, a gyerek érdekét szolgáló megoldás. Márpedig a magyar jogszabályok szerint, melyek a magyar jogrendszer részévé tették a gyermek jogairól kötött nemzetközi Egyezményt (1991. évi LXIV. törvény), a köz- és magánintézményeknek, a bíróságoknak, a hatóságoknak és a törvényhozó szerveknek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venniük elsősorban. A magyar jogszabályok – a demokratikus gyakorlatnak megfelelően – a tankötelezettség teljesítésének kétféle módját ismerik: az iskolába járást és a magántanulói státust.
Itt csak azt kell vizsgálni, hogy ez a gyerek szempontjából nem hátrányos-e, és a szülő kérésére ezt lehetővé kell tenni. (A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 45§.) Ha az iskola igazgatója „hátrányosnak” ítéli, hogy a gyerek magántanuló legyen, akkor erről a kormányhivatalt kell értesítenie, amely kikéri a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményét. (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75§.) Hadd idézzem ide még az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amely szintén része a magyar jogrendszernek, és amely szerint egyedül a szülő joga megszabni, hogy milyen nevelést óhajt adni, adatni gyermekének. (De természetesen ő sem veszélyeztetheti a gyermek mindenekfelett álló érdekét.) Az amerikai home schooling (otthoni tanulás) vizsgálatából tudjuk, hogy ennek a formának valóban sok előnye van, például amire hivatkozik is levelében, hogy a gyerekek idejének egyharmadát veszi igénybe jó eredmények elérése esetén is az iskolai tanulás idejéhez képest. Szokásos olyan formát is keresni, hogy több szülő fog össze és magántanuló gyermekeikhez együttesen fogadnak szakembert. Igen, a gyerekek szociális élete más módon is megvalósítható, és ennek a maga által leírt formái tökéletesen megfelelnek. Úgy gondolom, hogy panaszával, ha kérése nem talál meghallgatásra, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ helyi kirendeltségének – tankerületének – vezetőjéhez, ha ez is hatástalan, akkor a KLIK vezetőjéhez kell fordulnia. De nem hiszem, hogy idáig el kellene menni a gyerek érdekében és a szülő törvényben biztosított jogainak érvényesítésében.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
