A magánbölcsődék és a családi napközik leggyakrabban a másfél, kétéves kicsiket várják falaik közé, és hároméves lesz a gyerek, mire – elméletileg – megnyílnak előtte az óvoda kapui. Elméletileg, mert a férőhelyek hiánya és az agyonzsúfolt csoportok miatt sok szülő kénytelen-kelletlen tovább finanszírozza csemetéje magánintézményben maradását.
Jelszó: a csillagos ég
Egy fővárosi agglomerációs településen az olcsóbb egész napos bölcsis helyek 50-55 ezer forint körüli havi díjjal terhelik a szülők tárcáját, ami az étkezés költségének hozzáadása után 65-70 ezer forintra duzzad. A félnapos ellátás nem sokkal olcsóbb: nagyjából húszezer forintot spórolhat a szülő, aki úgy is el tud helyezkedni, hogy fél egyre a bölcsőde ajtajában áll. A budapesti kerületekben – főleg ahol valamilyen extra szolgáltatást is nyújtanak – az árak határa szinte a csillagos ég, de az “olcsóbb” lehetőség is 700-800 ezer forint évente. Egy egyetemi költségtérítés összege bölcsire, ovira.
Ennek tudatában ugye már nem is annyira meglepő, hogy az anyák kétszer is meggondolják, megéri-e nekik azért dolgozni egész nap, hogy a fizetésük egyenesen a gyerek napközbeni ellátóihoz vándoroljon? Inkább megvonják a vállukat, összehúzzák magukat, és anyagilag így sem jönnek ki rosszabbul, mint ha az egész bérüket ingázásra és gyerekellátásra fizetnék ki. Igaz, a munkahelyi életből kiesnek, karrierjük esetleg megtörik, de legalább a gyerekükkel vannak: a hosszú távú anyagi előnyök híján az érzelmi előnyök simán az otthon maradás javára billenthetik a mérleget.
Gazdálkodj okosan!
Az állami normatíva éves szinten 425 ezer forint gyermekenként: ennyibe kerül a kicsik ellátása az államnak. Ez az “ingyenes” bölcsőde, óvoda, mely a költségek nagyjából felét fedezi. Ehhez jön ezért még az önkormányzat támogatása szintén százezres nagyságrendben és a szülők által fizetendő egyéb apró-cseprő díjak, holmik garmadája és az étkezések – szintén támogatott – ára. Ez az évente közel félmillió forint az, amit férőhely hiányában sok szülőnek saját magának kell kigazdálkodnia.
Tavaly év végén 704 bölcsőde üzemelt Magyarországon, összesen 36 635 férőhellyel, azaz a három éven aluli gyermekek legfeljebb 12,5 százaléka kaphat jelenleg államilag finanszírozott keretek között bölcsődei ellátást, ahol csak egy jövedelemfüggő hozzájárulást kell a szülőnek saját zsebből befizetnie. Családi napközibe jelenleg körülbelül háromezer három év alatti bölcsődés korú gyermeket íratnak be, a “valódi” magánbölcsibe járók létszámát nem ismerjük.
Támogatás magánbölcsire?
A helyzet a férőhelyek hiánya miatt nyilvánvalóan igazságtalan még akkor is, ha tudjuk, hogy a bölcsőde szociális intézmény, elsősorban a rászoruló gyerekek elhelyezését szolgálja. Már ahol egyáltalán van. Ahol pedig nincs, ott – ha van fizetőképes kereslet – a magánintézmények pótolhatják a hiányt.
Pedig a változásra lenne esély. Készült ugyanis javaslat arra, hogy a magánintézményekben elhelyezett gyerekek után is fizessen az állam, és hogy a támogatás akár hordozható is legyen, azaz ennyivel kevesebbe kerüljön a magánbölcsi, -ovi havonta. Ha létezne ilyen lehetőség, a szülőknek csak a fennmaradó térítési díjat kellene kifizetniük. Hasznos lehetne a kisgyerekes szülőknek az is, ha a munkáltató által adómentesen adható cafeteria elemek közé bekerülhetne valamiféle gyermek-elhelyezési utalvány.
Az államnak is bőven megérné
A rugalmas gyed, a potenciális nagymamák korábbi nyugdíjba vonulásának segítése, a nagyszülői gyes, a bölcsőde- és óvodaépítési programok korántsem elegendőek ahhoz, hogy a kisgyermekes nők munkaerőpiacra való visszalépését elősegítsék. A kisgyerekek nappali elhelyezésének problémája megoldásra vár még akkor is, ha az elmúlt három évben 109 új bölcsődét adtak át, és hozzávetőleg 3200-zal bővült a bölcsődei helyek száma. Az államnak bőven megérné javítani a kisgyermekes nők munkavállalási arányán és nem az otthonmaradásukra költeni évekig. És persze az is kérdés, hogy mi, nők a hároméves otthonmaradás vagy a korábbi munkába állás mellett döntenénk, ha megkönnyítenék a választást.