Szívügyem, hogy igenis segítsünk azoknak, akik rászorulnak erre vagy arra bizonyos helyzetekben. Mi, akik megtehetjük. Ilyen a kismamákkal való előzékeny bánásmód is. Azt gondolom, hogy, aki megteheti (nem mozgássérült, nem idős, nem beteg, nem fáj a lába éppen) segítsen nekik, ne pedig a kifogásokat keresse. Tehát, ha 2 éve műtötték vakbéllel, vagy aznap volt éppen 2 tesi óra és most fáradt a lelkem, az szerintem nem indok. És az sem, hogy akár én is lehetnék szarul, de mi van, ha nem látszik… Akkor ne adja át, de ha csak lehetne szarul, de most konkrétan nincs, akkor nyugodtan! Egyébként pedig, ha a kismama azt mondja, köszöni nem kell a hely, akkor nem kell. De egy kérdést megér!
Szóval, Klára írta, hogy egy kedves utas kikérte magának a buszon, miért kell a kismamáknak állandóan átadni a helyet. Történt, hogy felszállt a buszra egy elég terhes kismama. A buszvezető megkérte a kedves utasokat, hogy aki, teheti, adja már át a helyét neki. Ekkor az egyik utas felháborodva közölte, hogy talán azért lett terhes a kismama, hogy mindig helyet kapjon?
Nem, nem azért lett terhes, hogy helye legyen a buszon! Sőt! Inkább azt tartom valószínűnek, hogy az utolsó gondolata egy csuklós busz volt, amikor teherbe esett…
A teljes cikk elolvasásához kattints erre a linkre!
Kiemelt képünk illusztráció (iStock)
