A meddőség tehát egyáltalán nem női egészségügyi probléma, mégis úgy tűnik, mintha a média és a szakemberek is elsősorban a nők termékenységének védelmét tartanák szem előtt.
Naponta olvashatunk, hallhatunk arról, hogy a nőknek mikor kellene és illene gyereket vállalniuk, mi minden csökkentheti a termékenységüket. Egy mítosszal már itt is leszámolhatunk: nem az öregedés a kulcskérdés: a nők termékenysége általánosságban nézve nem csökken jelentősen negyvenéves korukig.
Vajon miért csak a női termékenységet védik az orvosok, a demográfusok, a népességfogyás miatt aggódók? Gyakran előfordul, hogy egy pár nő tagja átesik egy invazív és költséges eljáráson, mire egy egyszerű spermavizsgálat során kiderül, a hiba nem nála volt: a partnere spermaszáma vagy -minősége nem megfelelő. A „termékenységipar” a mai napig sokszor a nőnél keresi az okot, de ha az orvos nem is, sokszor a párok maguk vélik az ősi tévhitet igaznak: a meddőség okát a nőnél kell keresni.
Azért ragaszkodunk a sztereotípiáinkhoz, mert a terméketlen férfit hagyományosan már nem tekintették „igazi” férfinak? Nyomon vagyunk. A Cambridge University szociológusa, Liberty Waltham Barnes férfimeddőséggel diagnosztizált férfiakat vizsgált, köztük olyanokat, akiket alacsony vagy nulla spermaszámmal diagnosztizáltak. Legnagyobb meglepetésére annak ellenére, hogy több mint egy éven át nem tudták megtermékenyíteni a feleségüket és meddőségi klinikát látogattak, ezeknek a férfiaknak több mint a fele nem tartotta magát terméketlennek.
Nemcsak az érintettek „tagadnak”
Mindenki ismeri a mondást: a nők bármit megtennének, hogy gyerekük legyen. Emellett tartja magát a téves vélemény, hogy a férfiak pedig mindent megtennének, hogy elkerüljék a meddőségi kezelést. Egyik sem teljesen igaz, mégis a köztudatban jelen van. Egyes kutatások szerint ha azok a meddő párok, akik már eljutottak a kezelésekig, választhatnak, hogy a nőközpontú kezeléseket vagy a férfiközpontú megoldásokat válasszák elsőnek, úgy döntenek, a férfival kezdik a sort akkor is, ha ő nem feltétlenül tartja magát „terméketlennek”. A baj ott kezdődik, ha az orvos fel sem kínálja a választás lehetőségét.
A férfi meddősége nagyobb társadalmi megbélyegzettséggel jár, mint a nőé, hiszen sokkal több információ jut el az emberekhez arról, milyen meddőségi kezeléseket végeznek a nőkön. A tájékoztatás hiánya miatt sokan keverik a férfimeddőséget az impotenciával, és sértésként élik meg, ha meddőnek titulálják vagy ezzel „gyanúsítják” őket. A férfimeddőség mint tabutéma ellen nagy horderejű kampányokkal lehetne tenni, mint amilyet szerveztek már a merevedési zavarok kezelhetősége vagy épp – Lance Armstrong részvételével – a hererák kapcsán. Férfiterméketlenség témájában ma még hiányzik egy híresség, aki felhívná a figyelmet arra, hogy a meddőség gyakori, de jó eséllyel eredményesen kezelhető probléma.
A meddőség társadalmi jelenség is
Minél szegényebb és iskolázatlanabb egy meddőséggel küzdő pár, sajnos annál kevesebb az esélye arra, hogy szülővé váljon. Ann V. Bell, a delaware-i egyetem szociológiaprofesszora szerint minél alacsonyabb végzettségű párokról van szó, illetve minél tradicionálisabb környezetből jönnek, annál inkább tabu és „baj” a terméketlenség.
Az alacsonyabb státuszú nők és férfiak gyakran nem is veszik észre, hogy meddők, hiszen közülük többen élnek védekezés nélküli nemi életet, és akár évek is eltelhetnek, mielőtt arra gyanakodnának, hogy „valami gond lehet”. Az anyagilag tehetősebb párok könnyebben finanszírozzák a teszteket, vizsgálatokat, a meddőségi kezeléseket is, de nem csak erről van szó. A szűkösebb körülmények közt élők kakukktojásnak, sőt sokszor kirekesztettnek érzik magukat. Kevesebb támogatást kapnak a munkáltatóiktól, családjuktól, barátaiktól is, a párkapcsolatuk is jobban megsínyli a gyermekvállalás sikertelenségét. Márpedig ha a termékenységi probléma szégyellendő dolog, lehet, hogy nem is kérnek segítséget. Vagy csak sokkal később, mint kellene.
A nők sokszor magukra maradnak a szégyennel, az elszigeteltségérzéssel, a betegségtudattal, az újra és újra nekik szegezett kérdéssel: „Mikor jön már a baba?” Ideje lenne tehát tudatosítani, hogy a meddőség – bármely tagját érinti is egy párnak – gyakori probléma, és egyáltalán nem szégyellni való.
| A meddőség lelki okai |
