Ha egyszer úgy adódik, hogy Kongó egyik nyomornegyedébe viszi a sors, ne lepődjön meg, ha a piszkos utcákon olyan piperkőc férfiakkal találkozik, akik mintha egy párizsi divatbemutatóról léptek volna ki márkás, makulátlan öltönyeikben. Ők a La Sapeurs, azaz Kongó „elegáns hangulatteremtő személyeinek társasága”. Nevüket a La Sape szóról kapták, ami a francia szlengben a ruházatot jelenti, és egyben egész mozgalmuk neve is. A La Sape követőjét nevezik La Sapeurnek.
(Getty Images)
Egyes források szerint a mozgalom úgy indult, hogy a II. világháború után a kongói katonák hazatértek Franciaországból, ahonnan magukkal hozták a legfrissebb párizsi divatot, és elkezdtek elegáns dandyként öltözködni. Más források szerint viszont a Kongót gyarmatosító franciák kezdték el a „barbár, meztelen” afrikaiakat – főleg házi szolgáikat – nyugati ruhákba öltöztetni. Egyesek szerint a kongóiak pusztán a belga és francia gyarmatosítók által beléjük vert „alsóbbrendűségüket” szerették volna a nyugatias öltözködéssel kompenzálni. A jelenség epicentruma két nagyváros, Brazzaville és Kinshasa volt.
A kulturális örökség része
1960-ban végül mindkét Kongó – Kongó és a régen Zaire néven ismert Kongói Demokratikus Köztársaság – elnyerte függetlenségét. A nyolcvanas évek elején még nem igazán nézték jó szemmel a Sapeuröket, de ma már a közösség tisztelt tagjai, és a La Sape a kulturális örökség része. Mozgalmukat a fiatalok a harmadik világból a kozmopolita elitbe való kilépés ösztönzőjének tekintik.
(Getty Images)
De mit is jelent valójában Sapeurnek lenni? Ezek a férfiak saját szabályok szerint élnek, és a mozgalom számukra sokkal többet jelent, mint pusztán elegánsan öltözködni. Egy rendkívül szegény országban élnek, ahonnan nem tudnak kitörni, viszont a La Sape menekülést jelent számukra, hiszen egy Sapeur megkapó jelenség, ahogy élénk színű öltönyében végigvonul egy poros, utcagyerekekkel és árusokkal teli utcán. Egyikük az elmondása szerint a „színek királyának” érzi magát, mikor kiöltözve sétál, és imádja, mikor az emberek utána kiabálnak, hogy „Öltönyök istene, Sape istene!”.
Hamisítványt soha!
A férfiak van, hogy évekig spórolnak, hogy egy márkás – sokszor másodkézből vett, de sosem hamisítvány – öltönyt be tudjanak szerezni, hiszen legalább két, sőt egyesek szerint inkább tíz szettel kell rendelkezniük, ugyanis „egy Sapeur sosem lehet unalmas”. Keményen dolgoznak, és minden keserves munkával megkeresett pénzüket a „Sapologie”-ba ölik. Elfogadnak kisebb pénzadományokat rajongóiktól is, de az sem ritka, hogy bankkölcsönt vesznek fel. Sokak szárára érthetetlen lehet, hogy olykor a szájuktól vonják meg a falatot egy új ruhadarab miatt, de ők azt mondják, nekik mindent megér ez az életstílus.
(Getty Images)
Ezek a modern piperkőcök egyedül is, de főként bandába verődve igazi jelenségek, amint Armani, Yves Saint Laurent és Versace öltönyeikben végigvonulnak egy kongói város utcáin. Elmondásuk szerint egy Sapeurnek elsősorban tisztelnie kell a színeket, egy szett nem tartalmazhat háromnál több árnyalatot. A rikító színű öltözetek díszzsebkendővel, csokornyakkendővel, pipával és sétabottal kiegészítve elképesztő kontrasztot mutatnak környezetükkel, a poros, piszkos szegénynegyedekkel. Egyesek kalappal és drága napszemüveggel, mások kubai szivarral teszik teljessé elegáns megjelenésüket. A szivart nem gyújtják meg, mindössze a „Sape-büszkeség kifejezésére szolgál”. Természetesen frizurájukra is ugyanolyan igényesek, mint öltözetükre, hiszen egész megjelenésüknek tökéletesnek kell lennie.
A Le Sape színpompás szubkultúrája kezd betörni a nemzetközi köztudatba is, hiszen készült egy igényes Guiness-reklám a közreműködésükkel, amelyben meglepően jól sikerült bemutatni hitvallásukat. Solange Knowles – Beyonce immár Grammy-díjas húga – Losing you című videoklipjében pedig szintén a sikkes Saperök játszották a főszerepet.
Ebbe a rikító szubkultúrába újabban a nők is kezdenek belekóstolni, és már egy-egy hölgy Sapeur is feltűnik néha. Egyikük a kérdésre, miszerint mit jelent számára a „sapologie”, így felelt:
„Mint minden kongói, már sok mindenen keresztülmentem, és mindent túléltem. Megígértem magamnak, hogy nem szenvedek többet, hanem a társadalom büszke tagja leszek. Azt szeretném, hogy az embereket jó érzéssel töltse el, ha rám néznek mint Sapeurre. Hogy annak ellenére, hogy egy nyomornegyedben lakunk, jobban érezzék magukat. Azt a keveset, amit istentől kaptam, szeretném megosztani másokkal.”
