| Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu |
A fiam elvesztette a barátját
„A gyerekem osztálytársa a múlt héten agyvérzésben 15 évesen(!) meghalt. Több mint egy hét elteltével sem tudom a történteket feldolgozni. Sokat jár az eszemben, és sírok is miatta. Úgy gondolom, ez nem normális, de beleérzek a család helyzetébe, hiszen anya vagyok én is. A fiam időnként mesél róla, például megmutatta a füzetén a fiú írását, mert sokat bohóckodtak, a tragédia előtti napon pedig még együtt voltak hetesek. Hirtelen történt minden, hétfőn még iskolában volt, kedd hajnalban érte az agyvérzés, és szerdán az életét vesztette.
Azon gondolkodom, mit csinálhatott utolsó délutánján, estéjén, érzett-e valamit abban a pillanatban, voltak-e fájdalmai, és miért történhetett mindez. Három testvére van. Okos dolog-e a fiamat a temetésre elengedni? Szerintem így legalább elbúcsúzhat tőle, hiszen barátok voltak, de rajta egyáltalán nem veszek észre semmit.”
Köszönettel: A. Z.
Kedves A. Z.!
Ebben az életkorban a gyerekek – kevésbé rendhagyó helyzetben – már a felnőttekhez nagyjából hasonlóan reagálnak a halál tényére, átlátják a betegségek lefolyását. Ennek ellenére egy ilyen váratlan és szomorú esemény egy azonos életkorú osztálytárs esetén mindenképpen jobban megrázza őket a szokásosnál. Hiszen a gyász mellett azt a félelmet erősíti fel bennük (és a szülőkben is), hogy ez másokkal is megtörténhet, annak ellenére, hogy ilyen fiatalok. Meginog az a biztonságérzet, hogy ebben az életszakaszban védettebbek a gyerekek az ilyen betegségekkel szemben, és ez elmélyíti a szorongásukat.
Az, hogy a tragédia kapcsán átélt sokk a fiadon nem látszik, még nem jelent semmit. Valószínű, hogy ha nem is látványos formában, de hosszabb folyamat lesz, amíg feldolgozza a veszteséget.
A kezdeti időszak összeszedettségével ellentétben a temetés után realizálódik a jó barát hiánya, és ez hangulati hullámzáshoz vezethet, elmerülhet a fájdalmas érzéseiben.
Elképzelhető, hogy téged jobban felkavart gyermeked barátjának halála, mint őt.
A segítségkérés pillanatában – bár a fiadra koncentrálsz – talán épp te szorulsz támaszra. Ilyen szomorú események kapcsán az olyan korábbi veszteségek, feldolgozatlan halálesetek fájdalmai is előtörhetnek, melyeket eddig elfojtottál, mert nem bírtál akkor szembenézni velük. Néha egy távolabbi személy elvesztése kelti életre ezeket az érzéseket, és ezért erőteljesebben reagálunk a szomorú eseményre, mint az várható lenne. Ha tisztáztad magadban, miért nem vagy képes ezt a helyzetet feldolgozni, jobban tudsz a gyerekednek is segíteni.
Minden ilyen esetben teret kell engedni a szomorúságnak, és ennek része a temetés is. Ahhoz, hogy el tudjatok köszönni a fiad barátjától, fontos, hogy ő is ott lehessen a temetésen, mert ez megkönnyíti a gyászmunkát. Később is lehetőséget kell teremtened a sír felkeresésére, ha a gyermeked igényli. Amennyiben mindketten megengeditek magatoknak, hogy a saját ritmusotokban dolgozzátok fel a fájdalmat, segíteni tudjátok egymást ebben a szomorú folyamatban.
Szakértőnk válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- A lelkünkben élő férfi
- Sárkányanyák és kicsi papucsfiaik
- Nézd meg az anyját, kezeld a fiát! – interjú Novodomszky Évával és Papadimitriu Athinával
- Égnek áll a hajad a stressztől?
- Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
- A nőiesség segélykiáltása – PCOS szindróma
- Szabadság, szerelem – teszt
- Gyógyító irodalom
