 |
| Ergenç feleségével és kisfiával |
„Először az adatokkal kezdem. Például azzal, hogy 1970-ben, Isztambulban születtem. Gyerekként imádtam a természetet, kalandokat, leginkább a tengerért voltam oda, meg a biciklizésért” – nyílt meg az újságírónak a Szulejmán főszereplője, akinek a tenger és járművek iránti szenvedélye kitartott felnőttkoráig, ezért is választotta a műszaki egyetemet, ahol hat mérnöki papírja közül elsőként hajógyártásból vizsgázott. Másodévre azonban elvesztette az érdeklődését, és otthagyta az iskolát, hogy zenével foglalkozhasson. „Opera szakot választottam, aztán a musicalt, és ezzel egy időben színdarabokban vállaltam szerepet és táncot tanítottam. Korán kipróbáltam magam filmekben, utazgattam külföldön, egy ideig Amerikában is éltem, aztán ide jutottam. Szerencsés fickó vagyok” – folytatta az interjúban Halit.
Apja kettős élete
A Szulejmán főszereplőjének azonban nem volt ismeretlen a színészek világa, hiszen édesapja, Sait Ergenç maga is művészember volt, énekesként és színészként ismerték Törökország-szerte. Persze nem ez volt az egyetlen, ami közismertté tette. „Egyesek színészként vagy íróként emlékeznek rá, mások a nőügyei vagy a kisebb balhéi miatt. Egy biztos, édesapám az élet sokszínűségére tanított azzal, ahogyan ő élt. Sokáig nem akartam színészkedni. Apám azonban azt mondta, hogy a bennem lévő tehetséget nem tudom elnyomni. Én persze nem akartam, hogy igaza legyen. A makacsságom az egyik olyan tulajdonságom, aminek ma a hírnevemet köszönhetem” – mesélte a színész.
 |
| Ergenç és az apja |
„Át kell élnem, amiről éneklek”
Bár Ergenç kihasználhatta volna édesapja ismertségét, ő maga akart boldogulni, ezért egy ideig a nevét sem használta. Pedig világéletében büszke volt a származására, ahogyan arra is, hogy otthonról hozta az arab és külföldi zenék iránti szeretetet. „Édesapám arab zenét hallgatott, és úgy komponált. Ez hozta hangulatba. Halála után került a kezembe sok külföldi zenei CD-je, amikről nem is tudtam, hogy tetszettek neki, és ezzel megint egy új oldaláról ismertem meg. Széles körű a zenei ízlésem, ezt az édesapámtól »tanultam« el.”
Az interjú során a riporter megkérte Ergençet, hogy mutassa meg azt a dalt, ami őt jellemzi. Bár a színész meglepődött, és eleinte megpróbált kibújni a kérdés alól, végül csak elénekelte az egyik romantikus szerelmes dalt. „Ahogy az éneklésnél, úgy a szerepek során is érzelmeket kell közvetíteni, de ezeket át kell élnem, máskülönben nem lesz hiteles. 26 évesen találkoztam először a közönséggel, és a színházban nem féltem a reakciójuktól, éreztem őket. Szeretnék is visszatérni a színházhoz. Ott felszabadultnak érzem magam, amihez amúgy nem lenne bátorságom, ott meg merem tenni. Ezekből az élményekből később erőt meríthetek a magánéletemben is.”
