8 tipp, hogy megelőzhesd a hisztit

A legkézenfekvőbb lehetőség: elkerülni, amikor csak lehet. Mivel szülőként jó eséllyel meg tudjuk jósolni a jelekből, ha kitörni készül a vihar, segíthet, ha még akkor próbáljuk elejét venni, amikor még hatni tudunk rá. A földön fekve síró, kapálózó állapot már nem alkalmas erre. 

1. Elég figyelmet kap?

Figyeljük meg, vajon a gyermekünk megkapja-e a számára szükséges mennyiségű figyelmet. A kicsik számára a figyelemfelkeltés negatív formája – például hiszti  – még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem kapnak figyelmet. Helyes, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy amikor a kicsi „jól viselkedik”, akkor is időt töltünk vele, sőt visszajelezzük ezt neki, ezzel is megerősítve pozitív viselkedését, és elkerülve azt a lehetőséget, hogy a hiszti célja a figyelemfelkeltés legyen.

2. Választási lehetőség

Adjunk módot rá, hogy értékrendünkkel, elveinkkel összecsengő irányítási lehetőséget biztosítsunk a gyermek számára, apróbb dolgokban. Ezzel kielégíthetjük a gyermek autonómiára való törekvését. A választási lehetőség (kisebb korban két, később akár több variációból), nagyon sok esetben el tudja venni a vita élét, amikor más szintre emeljük a helyzetben felmerülő kérdést: „teát szeretnél inni vagy almalevet?” vagy „most mosod meg a fogad, vagy fürdés után?” A lehetőségeket úgy adjuk meg, hogy azok közül valóban bármelyiket választhassa, tehát csak olyat érdemes javasolnunk, amelyet mi magunk is el tudunk fogadni.
 

3. Ne adj rá okot!

Hasznos lehet, ha a tiltott dolgok nem maradnak a gyerekkezek közelében, így nem lesz rá alkalom, hogy küzdjünk a megszerzésükért. Ez sokszor nem lehetséges, jellemzően az otthoni környezeten kívül, ahol nincs közvetlen befolyásunk a tárgyak elhelyezését illetően. Másrészt viszont, néha érdemes kicsit kevesebb figyelmet szentelni annak, amit nem szabad. Mindkét gyerkőcünk (jelenleg majdnem 3 és hamarosan 5 évesek) egészen kis korától kezdve segít a mosogatógép kipakolásában – a bepakolás, érthető indokból még az én feladatom –, és mivel az első alkalomtól fogva mindig elmondtam nekik, hogy a kés éles és nem nekik való, a mai napig azonnal adják is a kezembe, vagy jelzik, hogy a késeket nekem kell kivennem. Számukra, úgy tűnik, elegendő, hogy kézbe vehetik a kést – bár ismerem a „kés, villa olló, nem gyerek kezébe való” szabályt, – ezen túl pedig elfogadják, hogy azzal nem játszunk.

Segíthet, ha felírjuk magunknak, mi minden szerepel a „nem szabad” listánkon, és ezt átvizsgáljuk. Előfordul, hogy egy kis „könnyítéssel” nagy lépést teszünk, és a hisztik gyakoriságát is csökkenthetjük. Itt nem a veszélyes dolgokról van szó, hanem olyasmikről, amelyek elérésébe, fenntartásába talán erőnkön felül túl sok energiát fektetünk. Mindenki maga tudja azonban, milyen szabályokat szeretne felállítani.

4. Hatékony megoldás: figyelemelterelés

A figyelemelterelés általában jól működik, mert ebben a korban a gyermekek még nem tudnak hosszan egy dologra koncentrálni. Segíthet, ha megváltoztatjuk a környezetet, például kimehetünk a szabadba, vagy átmegyünk vele egy másik szobába játszani. Felajánlhatunk egy másik tárgyat cserébe a megkívánt helyett, vagy megpróbálhatjuk egy másik tevékenységre irányítani figyelmét. Egy barátnőm mesélte, hogy választási lehetőség adásával – és tárgyak megszemélyesítésével – jól tudta kezelni az egyik konfliktushelyzetet kétéves kislányával.

A történet a következő: a kislány mindenáron tollal szeretett volna rajzolni, az édesanyja pedig következetesen azon az állásponton volt, hogy rajzolni márpedig ceruzával lehet, tollal nem. (Ismét adott egy helyzet, ahol két ellentétes akarat feszül egymásnak, remek alkalom a hisztire…) Mivel a ceruzák sehogy sem voltak olyan vonzóak, mint a toll, barátnőm próbálta felhívni rájuk a kislánya figyelmét. „Kék vagy piros ceruzával szeretnél rajzolni? Nézd, a piros ceruza nagyon szeretne egy szép szívet rajzolni veled!” Meglepő – vagy nem is olyan meglepő – módon a kislány is szeretett volna szívet rajzolni a piros ceruzával, a toll pedig már nem is volt érdekes.  

5. Fontos a sikerélmény

Minden gyereknek fontos az élmény és a siker érzése, hogy ő maga létre tudott hozni vagy meg tudott tenni valamit. Amikor a gyermek játszik és tanul, valamilyen új készségét, képességét fejleszti, próbáljuk meg úgy irányítani az eseményeket, hogy legyen sikerélménye. Fontos, hogy korának és szintjének megfelelő játékai legyenek, és amikor tanul valamit, mindig kezdjük az egyszerűvel és csak fokozatosan haladjunk az egyre bonyolultabb felé. Ha pedig elakadna valamiben, ne próbáljuk az asztal alá söpörni, és lekicsinyelni a nehézséget, amivel szembenézett, mivel akkor úgy érezheti, hogy nem elég, hogy elbukott valamiben, ráadásul az a valami még csak nem is volt nehéz… Ismerjük el az erőfeszítéseit, és tudassuk vele, hogy mi is hibázunk, és bizony néha mi is nekifutunk egyes dolgoknak többször is.

6. Mutassunk példát!

Beszéljünk arról, ha valami nekünk is problémát okoz, és ne féljünk megmutatni a magunk hibáit sem. A gyerekek leginkább példából tanulnak, és fontos, hogy azt a példát lássák, hogy a hibák a tanulási folyamat természetes velejárói. Ha olyan példát látnak, hogy a hibákból tanulni lehet, és azok nem szégyellnivalók, számukra sem jelent majd gondot, hogy elfogadják önmaguk hibáit, vagy azt a tényt, hogy a legtöbb képességet gyakorlás útján sajátíthatjuk el.  

7. Tényleg nem?

Gondoljuk át kétszer is, amikor a gyermekünk valamit kér. Biztos, hogy nemet kell mondanunk? Lehet, hogy nincs okunk eltiltani az adott tárgytól vagy tevékenységtől. Válasszuk meg, mikor küzdünk a gyermekkel, amikor lehet, alkalmazkodjunk a kéréséhez. (lásd: 3. pont)

8. Ne feszítsük túl a húrt!

Mivel mi ismerjük legjobban gyermekünket, fontos, hogy figyeljünk rá, ismerjük fel a jelzéseit. Ha látszik rajta, hogy fáradt, nem biztos, hogy érdemes tovább feszíteni a húrt és elmenni vele egy nagybevásárlásra – még ha éppen útba esik is -, vagy akár csak egy plusztevékenységet is besűríteni mielőtt például lefektetnénk aludni.