A mai kamaszok unalmukban szexelnek meg drogoznak?

Uncsi?

A mai kisgyerekek, kamaszok szülei nem értik, hogy lehet a 21. században unatkozni, amikor a szoba tömve van játékkal, és számtalan tévécsatorna közül válogathatnak, amikor a kütyükön bármikor lehet egyedül játszani, a számítógépen keresztül pedig házhoz jön a világ, a barátok, az ismeretlenek. Márpedig a gyerek unatkozik. Meg a kamasz is. Elég megnézni az „unatkozom” vagy „unalom” keresőszavakra érkező találatokat az interneten: számos viccekkel, humoros videókkal, képekkel szórakoztató portál van, a meglepő mennyiségű kommentből pedig látszik, hogy leginkább a fiatal korosztály ér rá. A helyzet hasonló a Facebookon is, a kiskamaszok gátlás nélkül osztják meg a nap bármelyik szakában – akár délelőtt, az iskolai tanórán is –, hogy „unatkozom, kérdezz, felelek mindenre”, de több „uncsi” csoport is van, ahol az épp online tagok beszélgethetnek, ismerkedhetnek. Az idősebbek pedig unalomból keverednek balhékba, szexuális kalandokba – legalábbis ezt mondják. A szakértő szerint azonban a háttérben mindig megbújik valami más is, és szép számmal vannak olyan fiatalok, akik soha nem unatkoznak, és bármikor el tudják értelmesen tölteni az idejüket.

Mi az unalom?

Amikor Törő Tímea gyermekpszichológusnak megemlítem, mennyire szeretnék egy kicsit unatkozni, figyelmeztet, hogy az unalmat nem szabad összetéveszteni a nyugalommal vagy a látszólagos semmittevéssel. Külső szemlélőként nehéz eldönteni, hogy a másik mikor unatkozik: amikor céltalanul téblábol, amikor maga elé mered, amikor órákon keresztül nyomogat egy játékot. Van olyan, aki számára a könyvolvasás, a sütisütés vagy a vásárlás lenne büntetés; hajlamosak vagyunk azt a tevékenységet unalmasnak ítélni, amiben mi magunk nem lelnénk örömünket. Arthur Herzog amerikai író szerint „az unalom az, ha azt várjuk, történjék valami”, és ha innen közelítjük meg a kérdést, az unalom egészen más arcát mutatja: az az időszak, amikor nem történik semmi, ráadásul negatív jelentéssel bír, hiszen alig várjuk, hogy vége legyen. A mai filmekhez szokott tizenévesek mérhetetlenül lassúnak találják szüleik régi nagy kedvenceit, hiszen azokban kevesebb az esemény és a vágás, ők már hozzászoktak a pörgős cselekményhez, a másodpercenként érkező új ingerekhez, és ez nagyon gyorsan elvárássá alakul. A mai kamaszok a multitasking, vagyis a párhuzamos médiafogyasztás és cselekvés nagymesterei: egyszerre néznek tévét, telefonálnak, és közben számítógépeznek, nem csoda, ha úgy érzik, megöli őket az unalom, ha pár órát különösebb izgalom nélkül kell eltölteniük.

Találd föl magad!

Kezdj magaddal valamit! – mondani könnyű, de nem árt némi segítséget is nyújtani ahhoz, hogy a kisgyerek el tudja kezdeni azt, ami szórakoztatja. Amikor arra biztatjuk, hogy egyedül is érezze jól magát, támogatjuk, hogy kialakítsa és megismerje saját személyiségét. Az önálló tevékenységet elkezdeni a legnehezebb, a tévé elől felállni, a csendes szobába bemenni, az első pár perc furcsa lehet. Sok szülő hajlamos a téblábolás, a keresgélés időszakában rákérdezni, hogy „unatkozol?”, a gyerek pedig összeköti, hogy az a furcsa érzés, amikor még nem tudja pontosan, hogy mire is vágyik, hogy mit fog tenni a következő percekben, az az unatkozás. A szülő viselkedéséből arra következtet, hogy ez valami rossz dolog, aminek minél hamarabb és bármi áron véget kell vetni, ráadásul felfedezi, hogy azonnali cselekvésre buzdíthatja a szüleit azzal, ha kijelenti, hogy „unatkozom”. Ha a gyerek – és a szülő is – megérti, hogy az egyedüllét nem egyenlő az unalommal, akkor könnyebb nyitni azon tevékenységek irányába, amelyek egyedül is végezhetőek, mégis szórakoztatóak. Szerencsés, ha a céltalan internetezés nem mint lehetséges unaloműző merül fel, hiszen ez csak egy mindig kéznél lévő, bármilyen hosszan űzhető pótcselekvés, amihez könnyű hozzászokni, hiszen mindig új információkkal, hírekkel, játékokkal, filmekkel szolgál. Nehéz azonban a gyereket értelmesebb elfoglaltság felé terelni, ha azt látja, hogy a szülők is a laptophoz, a táblagéphez vagy az okostelefonhoz nyúlnak, amint egy szabad percük akad.

Társaságban unatkozni ?

A tinédzserekre jellemző élettani lustaság, túlzott tétlenség, motiválatlanság, kedvetlenség és hangulatproblémák nem keverendők össze az unatkozással. Ez utóbbival sok cselekedetüket próbálják megmagyarázni a kamaszok, de az egyéjszakás vagy „egydélutános” szexuális együttlétek, a folytonos vásárlások, a lopás vagy kábítószer-fogyasztás hátterében a szakember tapasztalatai szerint jellemzően más áll. Lehet ez birtoklási vágy, a csoporthoz vagy a másik személyhez való tartozás óhaja, a remény, hogy a közös tevékenységek által – legyenek azok akár veszélyesek vagy kellemetlenek – elfogadják, befogadják. A baj az, hogy a kamaszokra jellemző kíváncsisággal együtt jár, hogy a kockázatot nem tudják reálisan felmérni, különösen ha saját magukkal kapcsolatos a rizikó. Elméletben tudják, milyen veszélyei vannak a védekezés nélküli szexuális életnek, a könnyű drogoknak, vagy hogy mik a következményei az alkoholfogyasztásnak, de előfordul, hogy ez a tudás semmivé foszlik a valós szituációkban. A csoportnormákhoz akarnak igazodni, tudják, hogy azzal, ha nemet mondanak, kizárhatják magukat a körből, és ezt mindenáron el akarják kerülni. A szülő – amellett, hogy imádkozik azért, hogy gyermeke megfelelő társaságba keveredjen – folyamatosan mintát ad, a saját választásai, életmódja által tereli a gyereket egészen kiskorától. Megmutathatja, hogyan lehet értelmesen, mégis élvezetesen eltölteni a szabadidőt, megtaníthatja a gyereket felismerni a fontos, valamint a veszélyes dolgokat, és felvértezheti azzal a magabiztossággal, ami képessé teszi a kamaszt arra, hogy nemet mondjon.