A konzervatív pártot képviselő John Bercow 2009 júniusa óta a brit Alsóház elnöke. A Brexittel kapcsolatos parlamenti vitái miatt is közfigyelmet kivívó házelnök – aki intézkedéseivel a parlament jó hírét szándékozott megvédeni a több mint négyszáz évre visszanyúló szokásjoggal szemben – több ellene irányuló menesztő kísérletet túlélt már. Vitát vállalt fel Theresa May egyezségével szemben és nem maradt csendben az Egyesült Államok elnöke előtt sem.
John Bercow alsóházi elnök kihirdeti a brit EU-tagság megszűnéséről (Brexit) tartott véleménynyilvánító szavazás eredményét. MTI/EPA/Brit parlament
A képviselőház dresszkódján lazító Bercow-t ugyanakkor magasztalják is, mert a parlamenti képviselők részére egyszerűsítette a miniszterek interpellálását. Mielőtt a politikus – akit erőszakos viselkedéssel és zaklatással is megvádoltak – idén nyáron lemondana, érdemes egy kicsit megismerkednetek vele:
Tenisztehetség
Nyolcévesen került először a kezébe ütő, 12 éves korára már Middlesex teniszbajnoka volt, később asztmája miatt csak alkalmi játékos lett belőle, bár ezt követően a képviselők teniszcsapatának is tagja lett, sőt a korábbi kormányfővel, David Cameronnal párosban is játszott. A tenisz később is szenvedélye maradt, könyvet írt az általa top húszba sorolt férfi teniszjátékosokról, köztük kedvencéről, Roger Federerről. Még a képviselőházban is bekapcsolja kedvenc sportközvetítését, ha úgy tartja kedve.
Politikai pályafutása
Egy iskolatárs, később pedig Margaret Thatcher választókerülete is hatással volt Bercow politikai pályájának kezdetére. A jobb oldali Hétfői Klubot később azért hagyta ott, mert néhány tagot unalmasnak ítélt. Az essexi egyetemen a konzervatív diákok szövetségének elnöke lett, később ezt a szervezetet radikális nézetei és érdes hangú viselkedése miatt marasztalták el. 1997-ben a konzervatív párt képviselője lett, de a kétezres évek elején nézetei változtak, és a melegek jogaiért folytatott harcot tűzte zászlajára. Később még ennél is tovább ment, abszurdnak ítélte a füves cigi betiltását. A sokszor giccses nyakkendőket hordó házelnök a Konzervatív Párt leginkább őszinte szociális liberálisok egyikeként fogadtatta el magát.
Közös hagyományok
A házelnök elmondása szerint a képviselőházat szívesen látná kevésbé begyepesedettnek és tiltónak. Ez abban is megjelent, amikor lehetővé tette, hogy a képviselők az Alsóházban nyakkendő nélkül is felszólalhassanak, sőt a képviselőház hivatalnokait is mentesítené a paróka viselése alól. Bár néhány parlamenti képviselő nem fogadta kitörő örömmel a kezdeményezését, mert szerintük ez aláássa a parlament befolyását, és figyelmen kívül hagyja a hagyományokat, Bercow 2009-es házelnökké választását követően öltöny viselésével modernizálta elődei térdnadrágját és harisnyáját.
Rendet, rendet!
A politikusok félbeszakításától sem visszarettenő házelnök, akinek hatáskörébe tartozik a viták levezetése és a rend fenntartása a képviselőházban, nehezen tűri a lármát és a bajkeverést. Erről tanúskodik jó pár rendreutasító felszólalása is az Alsóházban, mint például, amikor az alábbival tette helyre az egyik képviselőt:
Foglaljon helyet, Mr. Harper, maga nem állhat fel, ha én már állok, punktum!
Gyakran dicsérték azért, mert lehetőséget adott a hátsó sorokban ülő képviselőknek is, hogy számon kérjék a minisztereket, ugyanakkor azzal is támadják, hogy túlságosan szereti saját hangját hallani, emiatt többször is összetűzésbe keveredett számos politikussal. A leghírhedtebb ilyen vitában a konzervatív párti Sir Simon Burns parlamenti képviselő „hülye, álszent törpének” nevezte. De a korábbi miniszterelnököt, egykori teniszpartnerét, David Cameront is többször félbeszakította, és persze más minisztereket is rendre utasított, többek között olyan vétségekért, mint telefonjuk megcsörrenése a képviselőházban.
Káromkodik, megfélemlít
Bár a képviselőket pimasz és hangos fickóknak nevező házelnök tagadja, hogy erőszakos lenne, korábbi személyi titkára szerint Bercow rendszeresen ordított vele, káromkodott, és megpróbálta fizikailag megfélemlíteni. Egy másik hivatalnok szerint a házelnök a félelem és megfélemlítés légkörét teremti meg ezzel a viselkedéssel. Bercow persze állítja, hogy a szolgálatából távozó emberek nagy többségétől „teljességgel baráti módon vált meg”.
