A rendőrségnek és a Diornak varrt, most kézzel festi a saját ruháit

– Több évtizede alkotsz, szabsz-varrsz. Hogyan indult a karriered?
– Nagyon fiatalon a Hunorban (Pécsi Kesztyűgyár) voltam gyakornok. Aztán ’81-ben tervező szerkesztő lettem a Pécsi Kesztyűgyár Bőrruházati osztályán: ruhaterveket és szabásmintákat készítettem. A bőrruházati gyárban egyébként motorosruhákat, bőrkabátokat, nadrágokat, szoknyákat, mellényeket készítettünk. Ezek elsősorban luxustermékek voltak, de például készültek itt ruhák motoros rendőröknek és más hasonló foglalkozási öltözetek is.

Külön szőrmerészleggel is büszkélkedhettünk. Több világhírű cég itt gyártatta le a ruhákat, kesztyűket. Izgalmas időszak volt, még a Diornak is dolgoztunk. A Pécsi Kesztyűgyárnak komoly reklámapparátusa volt és kiváló marketingesük, Déri János bácsi személyében, aki az én mentorom is lett. A divatbemutatós pályafutásomat neki köszönhetem. Pedig csak pár évet dolgoztam ott, mert ’82-ben jött egy új részlegvezető, aki lenyesegette a fiatal és ambíciózus kezdeményezéseket. Én akkor eljöttem.

– Mire emlékszel vissza még nagyon jó szívvel a szakmai életedből?
– A divat szinte végigkísérte az egész eddigi életemet. Már kislányként is szerettem alkotni, valahol itt gyökerezik a ruhák iránti szeretet nálam. Az fontos mozzanat volt az életemben, amikor elindítottuk az első magyar divatstúdiót, a Gráciát. Ez 1987-ben volt, Pécsett. Fotómodell-manökeneket képeztünk, divatbemutatókat szerveztünk, foglalkoztunk divatreklámmal és készítettünk divatmagazin-műsort is. Talán a legjelentősebb eseményünk a Hunor Bőrparádé bemutatója volt a Pesti Vigadóban, 1990-ben. Ezen a stúdiónk tagjai a kesztyűs jelenetekben vettek részt.

– Most milyen technikát használsz a ruháid elkészítéséhez?
Egy ősi, kézműves textilfestési eljárást. A pamutból, lenből vagy hernyóselyemből szőtt, nyers és felületkezeletlen textíliát mártom festékbe. A festékek növényi vagy ásványi anyagokból készülnek, egy vegyész készíti őket nekem. A nyers textileket pedig “félkészen”, a gyártótól szerzem be. A kíváncsiskodók gyakran kérdezik, hogy milyen festéket, milyen anyagot használok, de a pontos részleteket szakmai titokként kezelem. Ettől a textilfestéstől lesz a végén természetes és matt az anyagok színhatása. Ezzel a technikával dolgozva egyébként sosem tervezhető meg előre a végeredmény, minden darab más és más. Ezt kifejezetten szeretem!

– A családod hogyan viszonyul ahhoz, hogy te alkotó ember vagy?
– A férjem, Attila, mindenben támogat, neki köszönhetem a fotózásokat és a technikai hátteret. A lányommal is dolgoztunk már együtt, de ő most leginkább az unokámmal van elfoglalva. És hadd említsem meg a barátokat is, nélkülük nem tartanék ma itt.

– Hogyan találnak egymásra a saját tervezésű, jellegzetes stílusú darabjaid a vevőkkel, amikor a ‘fast fashion’ boltok tele vannak az egy szezonban hordható darabokkal?
Hosszú út vezetett idáig, és úgy tűnik, hogy a Meskán sikerült megtalálnom a vevőkörömet. 2012 decemberében regisztráltam a kézműves portálra, és azóta több mint száz ruhát, sapkát, kalapot, táskát vásároltak tőlem. El tudod ezt képzelni, milyen érzés? Előtte már jó hosszú ideje szinte semmit nem adtam el. Úgy érzem, itt elfogadják és szeretik a stílusomat, és a megfelelő emberekhez jut el a hírem. Olyanokhoz, akik kedvelik és értékelik a tapasztalatomat, a ruháimat, az egyediséget, hogy kézzel dolgozom. Előtte tíz évig próbáltam egy saját vásárlókört kiépíteni. Pécsett a sétálóutcában volt egy kis divatgalériám. Most utólag visszanézve úgy értékelem, hogy ott csak az idegenforgalomra számíthattam, a helyi vevők nagyon kevesen voltak. Viszont a pécsi belvárosi turizmus a Kulturális Főváros éve után teljesen megszűnt. Ezért is nyitottam meg az online boltomat.