“Szülői értekezlet volt az oviban. Az ötéves pici lányom, Emma mindent tud, ő az első, ha kérdeznek valamit. Kíváncsiságból megíratták vele az elsős szintfelmérőt, és bár még csak középsős, kitűnően megcsinálta. Verseket, énekeket, mondókákat sec-perc megtanul, ebben is ő az első. Széles körű, mély a lexikális tudása is. Én soha nem tanítom, »csak« sokat olvasok neki. Viszont a mozgása nem nagyon ügyes, meg a rajzai is gyengécskék. Kell emiatt aggódnom? Én a »tornából felmentve« kategória voltam, vagyok. Most sem tudok szépen rajzolni, meg írni sem. Csak Emmának ezt a hiányosságát a mozgásban és a rajzban valahogy úgy adták elő az oviban, hogy egy kicsit kétségbeestem. Beszéltem a gyerekorvossal, azt mondta, felhívja a neurológust és megkérdezi, mit kell tenni. Meg azt mondta, hogy vigyem el a nevelési tanácsadóba. Emma 2008. 11. 02-án született. A leírtak alapján TSMT-terápiát vagy AYRES-terápiát javasol egy ismerősöm. Másik szakértő ismerősöm azt írta, hogy: »Én is azt gondolom, hogy keress a közelben TSMT-terápiát. Ayrest én azoknak szoktam ajánlani, akiknek nincs kialakult feladattudatuk. A neurológus semmit nem tud kezdeni veletek, ezt tapasztalatból mondom. Egy TSMT-felmérés elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, ha a kislányod idegrendszeri érettsége, főleg az egyensúlya nem megfelelő. Szerintem érdemes a rossz mozgással foglalkozni, főleg, hogy ilyen értelmes a gyerek.« Tegnap voltunk TSMT-felmérésen. Különböző feladatok voltak, bukfenc, labdarúgás, dobás, pattogtatás; egy lábon állás, csukott szemmel, bal kézzel fogja meg a jobb fülét… vonalon átugrálni… stb. Rajzolni is kellett. Hát »elég érdekes lett«. És ami a fura, két kézzel rajzol, nincs meg még a dominancia. Azt mondták, hogy a gyereknek mozgásigénye van, ami jó, és végül is annyira az egész nem vészes. Javasolták, hogy novemberben, amikor hatéves lesz, nézzük meg megint, és ha kell, akkor lépjünk tovább. Jó, ha bukfencezik, és adtak még egy-két feladatot, de feladatsort nem, mert abban sokat kéne emelgetni a gyereket, nekem az meg nem jó. De megnyugodtam, hogy nincs komoly probléma. A rajzra meg egy kicsit jobban figyelünk. Reméljük, hasznos lesz. Érdekes ez a kétkezesség, mert általában a jobb kezét használja elsősorban. De például volt egy olyan feladat, hogy egy zsákban tárgyak voltak, és meg kellett mondani, hogy mi az, és ő két kézzel ellenőrizte. Ön mit gondol minderről, és mit tenne?”
Rajz, mozgás
Nem vagyok szakembere a mozgások és fejlesztésük témájának, de én úgy látom, hogy az ismerőse is, a gyerekorvos is (nevelési tanácsadó) és a “szakember” is jó tanácsokat adott. És különösen megszívlelendő, amit a TSMT-vizsgálatot végzők mondtak. Hogy várjunk még egy kicsit nyugodtan, és hogy nem olyan vészes a dolog. (Aki nem tudná: a TSMT a Tervezett (tematikus) SzenzoMotoros Tréning rövidítése. Az érzékelés és a mozgás együttes fejlesztése.) Minden gyereknek jó a sok szabad mozgás, a hintázás, az egyensúlyozás gerendán, pallón – és jó játék is. Én a rajzot, rajzolást semmiképpen nem erőltetném. Inkább gyurmázzon, homokozzon, legózzon Emma. Nem, nem kell megtanítani rajzolni! Sőt egyáltalán nem kell rajzolnia, ha nem szeret! A régi német mondás úgy tartja, hogy amelyik ökörnek nagy a szarva, annak kicsi a patája (és fordítva). Vagyis egy nagyon okos gyereknél gyakran előfordulhat, hogy például a rajzban gyenge. Semmi esetre nem gyötörném azzal, hogy ebben “fejlesszem”. A gyerekek sokfélék, ezt el kell fogadnunk.
(Az iskolák nálunk nehezen fogadják el. Jobb iskolák egyenesen ebből a tényből indulnak ki…) Igen, lehet egy kisfokú idegrendszeri éretlenség, amiből sok beérhet magától is az idők során. Tény, hogy a gyerekek ma nem mozognak eleget, és ez a mozgáshiány a kismozgások éretlenségében nagyon feltűnően megjelenhet – és sokszor a beszédfejlődés elmaradásában és a beszédhibákban is! De szerencsére Emmánál ez nem áll fenn. A kezesség dominanciája is beérik idővel – de soha ne felejtsük el, hogy milyen előnye van például a kétkezes vívónak. És persze nem csak neki. Tudom, sokan nagyon fontosnak tartják, hogy a dominancia megfelelően – és megfelelő időben – kialakuljon, de ebben is lehetnek kivételek. Van, aki nagyszerűen táncol, mozog, zseniálisan rajzol, gyönyörűen ír, de kínszenvedés számára egy verset vagy éneket megtanulni, és nem tudja felhalmozni és könnyedén kezelni a lexikális ismereteket. Őneki ezzel lesz baja az iskolában, ahelyett hogy az iskola a táncát, rajzát, írásának formáját dicsérné. A maga gyerekének se javasolnám azt, hogy abban gyakorolja magát, amit nem tud, folytonos kudarcélményekkel, hanem igenis azt csinálja, amit tud, és azt méltányoljuk.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
