A keleti enteriőrök közül a kínai talán a legismertebb a maga pompás kidolgozású, gazdagon faragott, míves berakásokkal díszített fabútoraival, csodálatos kelméivel. Az olyan erőteljes színek, mint az arany, vörös és fekete különlegessé teszi az egyébként jellemzően harmóniát, békét és csendességet kereső keleti térrendezési hagyományok között is, és talán pont ez az, amiért olyan népszerű ma a világban mindenütt. Azonban amennyire látványos ez a stílus, annyira nehéz is követni, reprodukálni egy nyugati embernek. Nem csupán azért, mert maguk a bútorok is mind egyedi mestermunkák, és ennélfogva nem vásárolhatók meg akárhol, hanem mert a kínai lakberendezés a funkció és esztétikum mellett igen nagy hangsúlyt helyez az ezeréves tudományos megfigyelésekre és babonákra alapozott térrendezési filozófia, a fengsuj iránymutatásaira. Márpedig a fengsuj komoly, bonyolult rendszerrel bíró tudomány, ami nem sajátítható el egy kétnapos kurzuson.
Az életerő áramlása
A fengsuj lakberendezési alapvetése, hogy a világot átható életerő, a csí áramlását a bútorok, dísztárgyak, elválasztófalak elhelyezésével, kialakításával nem szabad gátolni. Ha a csí szabadon, a maga természete szerint áramolhat, akkor az egészséget, bőséget és boldogulást hoz a ház lakóinak. Ha viszont nem, akkor semmi jóra ne számítsunk. A csít mérni nem túl könnyű, így nem is csoda, ha sokan nem is hisznek a létezésében. Azt viszont nem hit kérdése, hogy egy lakásba lépve azonnal érezhető, ha annak pozitív vagy éppen negatív a hangulata. A jól alkalmazott fengsujtól egy lakás atmoszférája nyugodt, bizalomkeltő, kellemes és békés lesz.
Kínai kiegészítők és stílusjegyek
A hagyományos – és jómódú – kínai otthonokban nagyon kedvelik a tapétát. Minél virágosabb és díszesebb, annál jobb! A kínai falakon ezen kívül a nagyméretű képek is gyakoriak: ezek általában finom rajzolatú, részletgazdag alkotások nyugalmat árasztó tájakról. Ugyancsak elengedhetetlen kellékei a hagyományos kínai lakásbelsőnek a porcelántárgyak, amelyek leggyakrabban kék és fehér színezetűek, de bármilyen egyéb színük is lehet. Padlóvázák, dísztálak és virágtartók képében szép díszei a kínai otthonoknak. A bútorok jellemző anyaga a fekete lakkal bevont teakfa, amit gazdag faragásokkal és berakásokkal díszítenek. A lakóhelyiségek sosem zsúfoltak, felesleges tárgyakat nem tartanak.
Japános visszafogottság
Más a helyzet a japán lakásbelsőkkel. A távol-keleti ország hagyományai is éppúgy a nyugalmat és harmóniát keresik fáradhatatlanul és aprólékos gondossággal, de távol áll tőlük az a díszesség és harsányság, ami a kínai enteriőrök sajátja.
A japán lakásbelső leginkább a rizspapír térelválasztókról, elhúzható falakról emlékezetes. Ezek az elemek a lényegét fejezik ki a szigetország gondolkodásmódjának a lakberendezésről, amelynek fő szempontjai a természetesség, a multifunkcionalitás és a hasznos tér maximalizálása. Az elhúzható falakkal alakítható a tér és egybenyithatók a szobák, de a japán gyékényágy is jól mutatja a praktikumra való törekvést: reggel egyszerűen felcsavarják, és a nap folyamán az így felszabadult helyet más célra használják. A japán ház bútorai dísztelenek, de nagyon precízen kidolgozottak. Szépségük egyszerűségükben és harmonikus arányaikban keresendők, használhatóságuk és tartósságuk nagyon fontos szempont. Ellentétben a kínai ízléssel, a japánok a visszafogott, semleges színeket kedvelik: a szürke és barna árnyalatait, valamint a fehéret. Jellemző a japán otthonokra még a szűrt, elterülő fény, a közvetlen fényforrások árnyékolása áttetsző anyaggal, rendszerint papírral.
