Hát nem veszi észre a sok félkegyelmű, felelőtlenül halogató önző magyar nő, hogy hiába segít nekik a kormány, kifutnak az időből, gyermektelenül dögölnek majd meg, és romlásba döntik az országot, mert felesleges hülyeségekkel töltötték az értékes termékeny éveiket?!
Olyan történt velünk, ami már régen nem esett meg. Nem tudtuk elkezdeni a cikkhez kapcsolódó bejegyzésünket. No nem azért, mert annyira hevesen egyetértettünk volna a cikkel, hogy a bólogatástól nem láttuk volna a képernyőt. Messze nem. Épp ellenkezőleg. A nők cseszegetésének és a tudományos megállapításokba burkolt rosszindulatú és nőellenes közhelyek pufogtatásának mély és sűrű masszája ellen iszonyú lehangolónak tűnt újra sorra venni az ellenérveket. Sokadszorra. Ez már kínzás. Olvasni is, de cáfolni is. Hiszen majd minden bekezdéshez vagy féloldalnyi narratívát fűzhetnénk. Nem épp dicsérő szavakat.
Most melyikkel kezdjünk? Az újfent hülyének nézett magyar nőkkel, akik megfeledkeznek az idő múlásáról, a nyomorba szülni már nem akaró iskolázatlanokkal vagy a magányosan meghaló gyermektelen japánokkal, akiknek oszló tetemét fedezik csak fel? Vagy mondjuk el, hogy bőven van olyan ország, ahol jóval kevesebb gyerek születik, mint amennyit az emberek szeretnének, és Magyarország ebben az összehasonlításban még csak nem is mutat kiugróan rossz eredményeket a kívánt és a végül megszülető gyermekek száma közötti különbséget nézve?
Nekifutunk még egyszer: szokták olvasni a Feminfót a KSH-ban, talán most majd átmegy az üzenet a Heti Válasz szerkesztőségében is: nem a nők miatt fogy a magyar, hanem amiatt, ahogy Magyarországon a fiatal nőkkel bánnak: lekezelően, kioktatva és tárgyiasítva őket. Még mindig nem érthető? Elmagyarázzuk.
Számsorok helyett a valóság
A hazai demográfusok és az őket pajzsként maguk elé tartó, szülesztést nemzeti ügyként kezelő (egyébként jellemzően szinte csak férfiakból, kisebb arányban pedig a termékeny éveiken szintén rég túllévő nőkből álló) körök már vagy másfél évtizede ülnek “hosszú, méla lesben”, és várják azt, ami, félő, sosem fog bekövetkezni: a születésszám ugrásszerű növekedését – írja a cikk. A hosszú méla les helyett szerintünk mindenképp hasznosabb lenne, ha észhez térnének, és előmerészkednének onnan, ahol vannak, és a számsorok helyett hús-vér fiatal emberekkel beszélnének. Segítünk, mire gondolunk. Csak röviden, mert már mi is unjuk, hogy nem és nem értik:
Nem, nem a nők nem vállalnak gyereket, ha így is történik, hanem a párok. Ez egy.
Kettő. A nők a harmincötödik születésnapjukon nem válnak “emancipáció ide vagy oda” kiszikkadt méhű, meddő demográfiai istencsapásává, akik eddig kéjesen önmegvalósítottak, és felelőtlenül halogatták a gyermekvállalást, de most majd jól megkapják, sírhatnak, mint a záporeső, mert feleolyan termékenyek, mint egy nappal azelőtt, nesztek nektek karrier meg feminizmus. Aki ilyennek látja ezt a korosztályt, nem tudjuk, hol él.
Három:
ezt, és a további érveket olvasd el a Feminfo blogján, érdemes!
