Családalapítás százezerből?!

Sok okos és tanult fiatal férfi hiába szerzett szakmát és állást, önálló életet kezdeni, egy albérletet kifizetni, mellette megélni, esetleg autót, biztosítást fenntartani egy átlagos keresetből nem könnyű. A szülői háztól való elszakadás csak úgy lehetséges, ha már kedvesükkel költöznek össze, és két keresetre alapoznak. Ismerkedésnél azonban, ahogy előnyt jelent az önálló lakás, ugyanolyan mértékű hátrány az, ha valaki még “a kedves mama” mellől indul a randevúkra. Ez önállótlanságot sugallhat, holott lehet, hogy egyszerű anyagi érdekek húzódnak meg e döntés mögött.

Szingliélet, szinglikereset

Tamás egy hatéves párkapcsolat után költözött vissza az édesanyjához. “Mikor még az exemmel éltünk, nem jelentett problémát az albérlet kifizetése. A szakításunk után viszont egy keresetből nem tudnám kibérelni a lakást, ahhoz meg már öreg vagyok, hogy szobát béreljek, és idegenekkel bohóckodjak együtt. Most hitelt intézünk, és különköltözöm, amint módomban áll. Önmagában viszont ez nagyon rossz érzés, majd harminc éves fejjel anyámhoz kellett visszaköltöznöm, pedig rendesen dolgozom, és nem linkeskedem el a keresetemet…”

Aszalós Péter pszichológus szerint ha egy férfi túl hosszú ideig él otthon, az rossz hatással lehet az önbecsülésére. “A paraszti kultúrán alapuló szemléletmód – és persze az egzisztenciális akadályok – következtében a fiatal felnőtt tovább »élvezi« a szülői gondoskodást. Aminek sok pozitív hozadéka is lehet, de hátránya a »kisfiúszerep« elhúzódása, ami késlelteti a személyiség érését, és ez a későbbi párkapcsolatra is rányomhatja a bélyegét.”

A családban betöltött hagyományos szerepek mára összekavarodtak, emiatt a feleknek saját és társuk feladatait is újra meg kell találniuk. A férfiakkal szemben mégis élnek a hagyományos követelmények, miszerint egy férfi legyen erős támasz, ambiciózus ember, aki képes eltartani egy családot.

Elkötelezett ősanya vagy számító pénzhajhász?

De nézzük a nők oldalát! Az, hogy valaki teljes időben a feleség- és anyaszerepet válassza, ma már – hosszú távon – keveseknek adatik meg; többnyire mindkét szülőnek dolgoznia kell. Sőt, ha egy nő a hagyományos szerepkörről álmodozik, máris anyagias és számító, hiszen az csak egy jól kereső férfi mellett lehetséges. A gyermekkel járó juttatások sok esetben nem helyettesítik az anya fizetését, így immáron egy háromfős családnak kell megélnie kevesebb, mint két keresetből.

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, pontosan mitől lesz manapság egy férfi a hagyományos értelemben véve potenciális férj- és apajelölt, ha egy nő hosszú távra tervez? Egykor, az állatvilágban az számított biztos társnak, aki védelmet nyújtott, és élelmet szerzett. Ma ez a pénzkeresetben nyilvánul meg: a biztonságos körülményeket ma már a biztos anyagiak adják. Ha egy nő jó egzisztenciájú férfit keres, az nem számítás, hanem ösztön. A nő inkább azt a férfit választja hosszú távon, akinek rendben vannak a pénzügyei, mert ha az anyagiak rendezettek, nyilván képes azokat kézben tartani, és ez az élet más részeire is levetíthető. Más kérdés, hogy attól még, mert ma valakinek “jó állása” van, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is így lesz.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa?

Ahhoz, hogy életünk jól alakuljon, kétségkívül számos, tőlünk független tényező is szükséges, mint például a szerencse. Más, hasonlóan fontos dolgok azonban tőlünk függnek: ambíció, elhatározás, küzdőképesség és a célok megfelelő meghatározása, mely akár tanfolyamokon is tanulható. Ha külön költöznénk szüleinktől, nekünk magunknak kell megteremtenünk ennek anyagi hátterét. De az se baj, ha maradnánk, még az is lehet, hogy találunk olyan embert, aki ebben is partnerünk lehet.