A fene se érti, de város és folyó valahogy nincsenek jóban – nálunk legalábbis. A folyó képviseli az őserőt, a zabolátlant, a szabálytalan, buja természetet, a város pedig a maga erőszakos szabályozottságával, betonerejével ki akarja sajátítani, amit csak lehet. Ha a vizet nem tudja felszámolni, legalább a partot birtokolná az utolsó kavicsig.
Ami marad
Szép dolog a városrendezés, de a bölcs városvezetők is igazán beláthatnák: van, amit nem kell rendezni, mert úgy jó, ahogy van. A végén persze biztosan szép lesz az Erzsébet tér, ahogyan az lett a Ferenciek tere vagy a Móricz Zsigmond tér is – csak egyrészt végül minden egyformán steril lesz, másrészt speciel az Erzsébet tér pont abban a szabálytalanságában volt izgalmas, ahogy a városi fiatalság einstandolta. Bizonyára szép dizájnpadok lesznek majd ott és gondozott fű, de vajon fűre ülni szabad lesz? Én a magam részéről a fűre ülést elidegeníthetetlen jogként tartanám fent, hasonlóképpen a folyóban gázolás fontos állampolgári alapvetéséhez.
Mert hát ott a Kopaszi-gát: csilivili, vonzó, szemet gyönyörködtető. De hol van egy betonozott szegély hatása a vízbe érő ártéri fák hangulatához képest? A “messziről nézzük a vizet”-fílingje a “kavicsokat dobálunk bele” élményhez képest?
Szögezzük le: a Római-part úgy jó, ahogy van. A fővárosi Duna-part szinte utolsó szeglete, ami tartja magát a nagyvárossal szembeni harcban. Ahogyan a Balaton környékén egyre többen jönnek rá, hogy a fű és a homok mégiscsak szebb a betonnál, és lassan kezdik visszaalakítgatni a kicsempézett partot, úgy a városi fejesek is ráébredhetnének, mit ér az, ha megrendszabályozás nélkül lehet gyűjteni a csigaházat. Á, sose fognak rájönni, hiszen imádják a szabályokat, a szabályos életvitelt, a szabályos állampolgárokat. Márpedig el kell ismerni, egy fa nem túl szabályos teremtmény: mind más például, viszont elég jól konstrukció.
Döntött a jegyző és a vízügyi főigazgatóság
Most – csodák csodája – mintha nyerésre állna a zöld: a II. kerületi jegyző elutasította a “római-parti védmű megvalósításával összefüggő” fakivágási kérelmet. Vagyis győztek a civilek: maradnak a fák, ha minden igaz.
Ezzel párhuzamosan a vízügyi főigazgatóság is vétózott: jelenlegi formájában a mobilgát nem kapott engedélyt. A védmű épüljön a parton, de a kerítések mentén, ne közvetlenül a víz mellett – jelent meg szerdán.
Az OVB szakvéleménye szerint bár “a jelenlegi terv műszakilag korrekt, nem optimális megoldás”, nemcsak a nyomvonal rossz, de a mobilfal sem elég az árvíz ellen: magasabb és stabilabb védelem kell. Mobilgát csak az alsó, büfékkel megszórt szakaszon maradhat.
És mi következik ebből?
Tulajdonképp már eredetileg is érthetetlen volt, mi szükség fal mögé zárni a Dunát, ha egyszer a gát feljebb, a házak kerítéseinél is éppúgy betölti a funkcióját, csak éppen akkor a part is megmarad úgy, ahogy a népek most szeretik. Láblógatósan, kempingágyasan, sörrel-hekkel-biciklivel.
A Maradjanak a fák a Rómain Facebook-csoport már ünnepelni készült, amikor rá két napra a tüntetést kezdték fontolgatni, mikor megjelent egy pontosítás a fővárostól, aminek a lényege az, hogy eddig ami biztos az az, hogy nem a Nánási-Királyok útja védvonalat erősítik, a gát a parton lesz. Hogy a fák helyén vagy valamivel arrébb, a lakóparkok, hotelek kerítésénél, az pont nem derül ki, pedig ez lenne az érdekes.
