Mit tud a színházi világ iránt kevéssé érdeklődő, közepesen tájékozott ember Czukor Balázsról? Hát, nem sokat. Esetleg emlékezhet rá, hogy néhány éve készült egy film, a Czukor Show, amelynek ő volt a címszereplője, és valamiféle obskúrus médiaszatíra volt. Kevesen látták. A színházbarátoknak is kutakodniuk kell az emlékeik között, ha Czukorról van szó. Esetleg a budapesti Örkény Színház törzsközönségének eszébe juthat, hogy Czukor régebben társulati tag volt.
Czukor Balázs a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztályának tagjai között akadnak olyanok, akik országos ismertségre tettek szert, és a nevüket az is tudja, aki színházban soha nem látta őket – ilyen Fenyő Iván, Jordán Adél és Kovács Patrícia. És ott vannak azok az osztálytársak, akik a színházi szakma megbecsült figurái, sokat is dolgoznak, de nem igazán kerültek be filmekbe, tévésorozatokba és a bulvárlapokba, emiatt megmaradtak a színházi közönség kedvenceinek. Ebbe a csoportba tartozik Vajda Milán, Szandtner Anna vagy Mészáros Máté, és közéjük sorolhattuk Czukor Balázst is.
Csak aztán Czukor egy időre eltűnt a térképről, kivonult a magyar színházi világból. A színészi elhivatottság és az örök kívülállás nehezen összeegyeztethető, ezt a témát már az előadás nyitányaként elénekelt dal, az Engem nem lehet elfelejteni is megelőlegezi.
Hová tűnt Czukor Balázs? – teszi fel a kérdést a Czukor Balázs elején Gál Kristóf, ugyancsak az egykori színészosztály tagja, foglalkozása szerint rendőrségi szóvivő.
Középen Mészáros Béla a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
A nyitójelenet vallomástétele rögtön rokonszenvesen őszinte, mert feldobja Czukor szakmai kudarcainak és útkeresésének kellemetlen témáit, ugyanakkor vicces is, mert a rendőr Gál rendőrként vallatja volt osztálytársát. Ez pont az a fajta közvetlen, összekacsintós humor, amit a régi osztálytársakból nyaranta összeálló, alkalmi társulat olyan nagy kedvvel, kreatívan használ az egymásról és önmagukról készített, éves előadásokban.
A Czukor Balázs nézőinek bőven kijut ezekből a belterjes színházi konfliktusokból. Valójában nem is éreztem arányosnak az előadást – túl sok volt a szakmázás, és kevés az egyetemesen átélhető, emberi, akár magánéleti dilemma. A közönség persze elvárja, hogy a színészek ilyenkor leleplezzék saját szakmai környezetüket. Dömötör András utal is rá szokásos és szokásosan nagyszerű Máté Gábor-paródiájában, hogy ő minden évben ezzel haknizik, de Mészáros Máté is évről évre elővarázsol egy-egy csodálatos paródiát, most például Ascher Tamásról.
Mészáros Béla és Jordán Adél a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
Csakhogy a Czukor Balázsba jutott néhány olyan jelenet is, amely az avatatlanok számára kevésbé érdekes. Czukor mostanában többet rendez, mint játszik, de a szombathelyi Weöres Sándor Színházban megharcolt konfliktusai, a társulati tagokkal folytatott egómeccsei nem tűnnek olyan izgalmas színházi alapanyagnak, amelyből három-négy külön jelenetet érdemes építeni. Ezek a szituációk persze rávilágítanak Czukor izgő-mozgó, agyalós, különc színészi karakterére és az alternatív színházi lehetőségeket kereső, kevéssé simulékony rendezői oldalára is, de úgy képzelem, mindez érdekesebb a játszóknak, mint a közönségnek. Bátor döntés Czukortól, hogy mer beszélni szakmai dilemmáiról, meghasonlásairól, de mindezt nem minden helyzetben sikerült feszes, drámai nyelvre lefordítani.
Kevesebb a magánéleti témájú jelenet. Nyilvánvalóan nem Czukor szerelmi drámáira volnánk kíváncsiak – bár persze arra is, és a 2016-os Mészáros Béla vagy a tavalyi Fenyő Iván megmutatta, hogy a társulat ilyesmiről sem titkolózik –, sokkal inkább az olyan privát szorongásokra és lelki tusákra, amelyeket színész és civil egyaránt átél. A Vajda Milán kritikájában azt írtam, szerencsés, aki úgy dolgozhatja fel az apja halálát, mint ő, a színpadon, támogató, szerető közösségben, emberileg és szakmailag is sokat tanulva a próbatételből. A Czukor Balázsnak nincs ilyen tétje. Látunk egy jól eltalált jelenetet az apjához fűződő kapcsolatáról, amelyben Dömötör András néhány perc alatt felvázolja a szeretetteljes, de fejben mindig kicsit máshol járó, költő apa portréját. Az anyáról ennyi sincs: egy otthonosan nyomasztó, óvodai anyák napi ünnepséggel kell beérnünk.
Mészáros Béla és Dömötör András a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
Pedig az előadás legszebb része megsejteti, hogy Czukornak lett volna ötlete arról, miként dolgozza fel élete meghatározó pillanatait a színpadon. Lánya, Róza születésénél ő játssza el a saját feleségét.
A kínkeserves vajúdás jelenetét igazán meghatóvá teszi az az empátia és közelségvágy, amellyel Czukor férjként és apaként akarja átélni, megjeleníteni a szülés aktusát, egyben köszönetet is mondva a feleségének.
Az előadás egyetlen felemelő jelenete ez, és nagy öröm, hogy ezúttal Czukor a főszereplő. Mert máskülönben ő inkább háttérbe húzódik, és engedi, hogy volt osztálytársai játsszák el őt. Viszont sok átvezető dalt énekel, köztük a rapszövegszerűen végigmondott, Karinthy-féle Előszóval, amely a legerősebb zenei betét az előadásban.
Gál Kristóf, Czukor Balázs, Kovács Patrícia és Péter Kata a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
A Czukor Balázs végén úgy érezhetjük, nem tudtunk meg annyi mindent a főszereplőről, amennyire kíváncsiak voltunk. De érdemes nagyvonalúnak lenni, és hagyni az alkalmi társulatnak, hogy arról készítsenek előadást, ami éppen foglalkoztatja őket. Mást úgysem tehetünk, és így legalább azt is megtudjuk, hogy a legsikeresebb színészek is kórosan önbizalom-hiányosak, és bömbölő kisgyerekként hívják anyut, ha nem ők kapták a legjobb alakítás díját a POSZT-on. Vagy legalábbis belül így élik meg a kudarcot, itt pedig végre el is játszhatják a kisszerű, szomorú és persze nagyon vicces panaszáradatot.
A Czukor Balázst utoljára július 28-án játsszák a Jurányi Házban. Jövőre körülbelül ugyanekkor mutatják be a Jordán Adélt.
