J. R. R. Tolkien valószínűleg nem is sejtette, amikor írta, hogy ekkora sikert ér el könyveivel. Szenvedélyesen szerette a nyelveket, és bár regényíróként emlékezünk rá, eredetileg nyelvész volt, az angolszász nyelvek professzora. A nyelvek iránti elkötelezettsége mutatkozott meg abban a róla szóló legendás történeteben is, miszerint a Kalevalát először angolul olvasta, de annyira lenyűgözte, hogy megtanult finnül, csak ezért a könyvért. Innen már érthető, hogyan alkothatta meg a tündék nyelvét, sőt élete során 15 mesterséges nyelvet hozott létre.
Árva kisfiúból családapa és író
Tolkien élete nem kezdődött meseszerűen. Édesapja az író kiskorában meghalt, édesanyja egyedül költözött Angliába két gyerekkel, ahol a katolicizmusban találta meg a vigaszt. Tolkien személyiségére, életére nagy hatással volt a vallás, katolikus szerzetesek nevelték, miután édesanyja is meghalt 12 éves korában.
Az árva fiú belevetette magát a nyelvek tanulmányozásába, új és új nyelveket sajátított el – tucatnyi európai nyelven beszélt –, és az újgót nyelvvel kapcsolatos kutatásai során alkotta meg az első saját nyelvét, a tündenyelvet. Akkor még sehol sem volt A Gyűrűk Ura, de az új nyelv már készen állt a babérok learatására.
J. R. R. Tolkien
Az egyetem elvégzése után vette el nagy szerelmét, Edith Mary Brattet, akitől három kisfia és egy kislánya született. Nekik kezdte el mesélni Zsákos Bilbó történetét, az első hobbitét, akivel minden nap újabb kalandok történtek. Gyermekei rajongtak meséiért, követelték napról napra a folytatást, ezért egy idő után Tolkien elkezdte leírni a történeteket, hogy megmaradjanak utódainak, és majd az unokáinak is tudják mesélni azokat.
Gyerektörténeteknek szánta, így amikor 1937-ben megjelent A babó (The Hobbit), ami tulajdonképpen az esti mesék gyűjteménye volt, ő lepődött meg a legjobban, hogy mekkora siker lett a felnőttek körében. Amikor kiadták, abban sem hitt igazán, hogy a gyerekeket érdekelni fogják a hobbitok Középföldén játszódó történetei, hát még a felnőtteket.
A Tolkien család otthona a harmincas és negyvenes években
A kikövetelt folytatás
Nemcsak siker lett A babó, hanem hatalmas rajongótábor is szerveződött köré szinte azonnal. Levelekkel bombázták az írót és a kiadót, követelve a folytatást. Tolkien erre a nyomásra kezdett bele A Gyűrűk Ura trilógiájának megírásába. A kiadásra rengeteget kellett várni, a három kötet összesen 17 évig íródott, a rajongói kitartottak, és alig várták az első kötet megjelenését, amire végül 1954. július 29-én került sor. A nagy várakozás ellenére sem volt egyszerű a kiadás folyamata, mivel a kiadó folyton visszadobta a kéziratot, nem tetszett nekik sem a történet vezetése, sem az új nyelvek benne. Ezért csak úgy vállalták az egészet, hogy honoráriumot sem fizetnek, csak ha nullára kijönnek az eladásokkal. Persze aztán nagy meglepetés érte őket, mikor hatalmasat kaszálhattak a könyvön.
Tolkien, a hobbit
Az író gyerekkorától kezdve álomvilágban élt a saját bevallása szerint, és aztán ezt vetette papírra. A nyelvekkel való játszadozás vezetett oda, hogy új világot, kultúrát és új irodalmi műfajt is teremtett. Ahogy magáról mondta: “Valójában hobbit vagyok, ha testméretemtől eltekintünk. Szeretem a kerteket, a fákat és a gépesítetlen szántóföldeket; pipázom, és kedvelem az egyszerű, nem fagyasztott ételeket, a francia konyhát viszont utálom; szeretek, sőt merek díszes mellényt hordani szürke korunkban. Szeretem a (földeken szedett) gombát; van érzékem az egyszerű humorhoz (amelyet még jóindulatú kritikusaim is fárasztónak találnak), későn fekszem, és (ha módom van rá) későn kelek; nem sokat utazom.”
Önmagát és családját is beleírta a regényekbe, felesége és a saját nagy szerelme például Beren és Luthien románca is. Eggyé vált a történetekkel, állandóan újra és újra átírta őket, folyton tökéletesíteni akarta, ezért is tartott ilyen sokáig, amíg elkészült velük. A végeredmény nemcsak könyvben lett hatalmas siker, a Peter Jackson által belőlük készített filmek is bezsebeltek minden létező díjat, amit filmért kapni lehet.
Bár rengeteg apró részlet kimaradt a megfilmesítés során – Bombadil Toma hiányát például sosem bocsátjuk meg –, de annyira hiánypótló volt, hogy nagy volumenével és szerethető szereplőivel a közönség szívébe lopta magát. Ezek után pedig még az is elolvasta könyveket, aki addig csak hallomásból ismerte őket.
