Az 1999-es napfogyatkozást Nyuszikával néztük meg. Nyuszika gyönyörű, kedves és barátságos lány volt, hosszú, göndör barna hajjal, hatalmas barna szemekkel és csokoládébarna bőrrel; én is éppen olyan szerelmes voltam bele, mint az összes korunkbeli pasi a társaságban – persze reménytelenül, akkor, ha jól emlékszem, éppen egy ismert rádiós műsorvezetővel járt. De a haverom volt: a siófoki strandon, vizes fürdőruhában, kezünkben gin-tonickal, fejünkön olcsó, magazinmellékletként árult papír szemüveggel ámultuk végig, ahogy egy hosszú pillanatra pislantott egyet a nap. Persze volt, aki minden figyelmeztetésre fittyet hányva kormozott üvegen vagy hegesztőszemüvegen keresztül nézte a páratlan természeti csodát. Trump, ha jól emlékszem, nem volt ott.
Siófok, 1999. augusztus 11. Rendőrök nézik védőszemüveggel a napfogyatkozást (Fotó: MTI / Földi Imre)
A napfogyatkozás nagy esemény volt. Majdnem olyan nagy, mint amikor 1984-ben Kabir Bedi ellátogatott Magyarországra: mi is elindultunk a budai Skála parkolójába családostul, hogy megnézzük Sandokant, a Maláj Tigrist, de nem értünk oda, augusztus volt, forró nyári nap, anyám narancssárga Skoda 105-ösében felforrt a hűtővíz. Órákig vesztegeltünk az Üllői úton.
Napfogyatkozás Simontornyán, ahol háromnapos Holdünnepnap Fesztivált rendeztek változatos kulturális, művészeti és sportprogramokkal. A teljes napfogyatkozás a város felett 2 perc 22 másodpercig volt látható (Fotó: MTI / Kovács Attila)
Vagy amikor 1986-ban az első Forma–1-es futamot rendezték a Hungaroringen – mondják, akkor még nem került ezer forintba egy perec –; de sajnos arra is anyám Skodájával indultunk el, és persze, megint felforrt a hűtővíz, szóval lemaradtam arról is. Vagy amikor a Queen a Népstadionban koncertezett hetvenezer őrjöngő rajongó előtt, „Virágom, virágom…”. Oda már trolival mentem, ott lengettem az öngyújtót én is a többi szabadságra vágyó, önfeledt, rockrészeg emberrel.
Siófok, 1999. augusztus 11. Tömegek nézik a napfogyatkozást a Balaton-parton (Fotó: MTI / Földi Imre)
De az 1999-es napfogyatkozás különösen emlékezetes esemény volt. Talán azért is, mert tudtuk, hogy ez a huszadik század utolsó napfogyatkozása, és legközelebb csak 2075-ben lesz látható hasonló csoda Magyarországról. Akkor gyűrűs napfogyatkozásra lehet készülni, és ha hihetünk a csillagászoknak, négy perc negyvenhat másodpercre „alszik ki a nap”.
Hollókő, 1999. augusztus 11. Népviseletbe öltözött asszony védőszemüveggel figyeli a napfogyatkozást (Fotó: MTI / Gyurkó Péter)
Az 1999-es napfogyatkozás páratlan természeti jelenség volt – de több is annál: hiszen, ha csak egy röpke bambulás erejéig is, de képes volt összeforrasztani ezt a minden eresztékében recsegő, végletesen megosztott nemzetet. Az ország már akkor is erősen korrodálódott; a hegesztési pontok tíz évvel a rendszervátás után lassan elengedtek, de 1999. augusztus 11-én Mari nénitől Józsi bácsiig, Sárától Őrsig nemre, fajra, felekezetre, világnézetre és szexuális preferenciákra való tekintet nélkül mindenki az eget leste. Volt, aki Budapesten, volt aki Szegeden, volt, aki Baján, de a legtöbben a Balatonnál, mondják, a déli parton azóta sem volt annyi turista, mint akkor.
Győr, 1999. augusztus 11. Az Audi gyár dolgozói védőszemüvegben nézik a napfogyatkozást (Fotó: MTI / Matusz Károly)
A hold fekete árnyéka eltakarta a napot, és jótékonyan betakart minket, magyarokat is. Persze laposföldhívő akkor is volt bőven; sokan attól tartottak, hogy a napfogyatkozás elhozza majd a nostradamusi értelemben vett világvégét. „L’an mil neuf cens nonante neuf sept mois, du ciel viendra und grand roy d’effrayeur”, azaz 1999 nyarának utolsó hónapjában az égből eljő a rettegés nagy királya – jövendölte állítólag a misztikus jós, királyi tanácsadó és népszerű pestisdoktor. A világvége persze akkor is elmaradt, dolgozunk rajta azóta is, egyszer majd csak sikerül összehoznunk.
A nyíregyházi Kárász Anikó kutyájával nézi a napfogyatkozást 1999. augusztus 11-én (Fotó: Europress)
A napfogyatkozás transzcendentális élmény volt. Nem véletlen, hogy akkor rendezték az első Ozora-fesztivált is a Fejér megyei Dádpusztán; a hatnapos eseményen olyan nemzetközileg elismert goa- és trance-előadók léptek fel, mint az Analog Pussy, az Electric Universe, az Etnica, a Haldolium, a Highlight Tribe vagy a Korai Öröm. Nagy buli volt, lemuzsikálták a napot is az égről.
A napfogyatkozás valamiért mindenki számára fontos volt. A hobbifotósoknak különösen: tömegek várták még bőven filmmel töltött fényképezőgéppel a nyakukban, hogy a napnál négyszázszor kisebb hold kitakarja előlünk a haragvó Héliosz fényes arcát. Rengeteg profi és amatőr fotó született, ahogy az Index összeállításában is írják, ennek a jelenségnek állít emléket a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet és a Capa Kortárs Fotográfiai Központ által előbbi helyszínen rendezett, augusztus 23-ig megtekinthető Fekete fény című kiállítás, amelynek válogatott anyagából augusztus 3-án szatellitkiállítás is nyílt a Budapest Parkban.
Fotó: Aranyi Sándor