A dolce far niente, azaz az édes semmittevés életfilozófiája nagy múltra tekint vissza, s az, hogy a mai napig fennmaradt, nem pusztán a véletlen műve, hanem leginkább annak köszönhető, hogy működik. Bár a múltban gyökerező irányzatok nagy többségéhez hasonlóan ez is átalakult napjainkra, a lényeg, hogy nem merült teljesen a feledés homályába.
Északon már csak történelem
„Az olaszok mindennapjait sokan úgy képzelik el, hogy gyerekzsivajtól hangos házakban laknak, ahol a mamma minimum 3-4 fogást tesz a népes család asztalára étkezésenként, ebéd után egy kiadósat szundikálnak, majd este a hangos szórakozás a legfőbb program, zenével, nevetéssel és mindig teli borospoharakkal” – mondja Serena, aki több mint tíz éve a barátnőm. Szicíliában született, de kislányként Észak-Olaszországba költözött a családjával. A szíve még most is délre húz, ott ugyanis nyomokban megtalálható a dolce vita.
„Az északi nagyvárosokban szinte csak az idősek tudják, mit is jelent a dolce far niente, a fiatalok megállás nélkül rohannak, rengeteget stresszelnek, és értelmetlenül sokat hajtanak azért, hogy lépést tartsanak a divattal, ami alatt nemcsak a márkás ruhák vásárlását értem, hanem a jó autót, a menő telefont és a dizájnos otthont. A nagy kapkodásban észre sem veszik a mindennapok örömét, és sosincs elég idejük a barátaikra, a családtagjaikra” – vázolja a helyzetet Serena, aki büszkén vállalja, hogy kilóg a sorból, és amennyire lehet, beépíti mindennapjaiba a dolce far nientét.
Ha nyár, akkor Szicília
„Igaz, hogy nem keresek valami jól, mégis szeretem a munkámat, mert nem taposómalom. Egy kis kulturális intézményben vagyok programszervező, ami nem igényli, hogy napi 12 órát üljek a számítógép előtt, vagy megállás nélkül rohangáljak. Többnyire magam osztom be az időmet, és otthonról is tehetem a dolgomat, így nyaranta, amikor a kisfiamnak véget ér az iskola, Szicíliába repülünk, és pár hétig élvezzük az ottani légkört. Jó értelemben véve olyan, mintha időutazáson vennénk részt, ott az emberek még boldogan beszélgetnek egymással, a postást behívják magukhoz kávézni – szigorúan kotyogóval főzve, nem pedig kapszulás kávégéppel! –, ő pedig akkor is igent mond az invitálásra, ha az már a tizenötödik feketéje lesz aznap. Kedélyesen elbeszélgetnek, és senki nem dühöng azon, ha a kézbesítő négy óra leforgása alatt rója le azt a kört a városkában, amit amúgy negyven-ötven perc alatt teljesíthetne” – ad egy kis kóstolót az édes életből Serena.
A lelkemre kötötte, írjam le azt is, hogy nem hatszobás tengerparti villában élvezik a nyarat, amikor Szicíliába utaznak, hanem egy apró, spártai felszereltségű lakást bérelnek ki, a repülőjegyet pedig jó előre megveszik az oda- és a visszaútra is, így nem költenek vagyonokat a kiruccanásra. „Napközben úgyis a tengernél vagyunk, vagy a városban csavargunk, csak az a lényeg, hogy éjszaka legyen hol aludni, és le tudjunk zuhanyozni a strandolás után. Nem csinálunk ügyet abból, hogy nincs villámgyors internetkapcsolat, és azon sem rágódunk, hogy nem árulnak vegán péksütit a kávézókban.”
Lustálkodj szorgosan!
Serena nem rejti véka alá, hogy sokszor kifejezetten szenved a rohanó mindennapokban, és kétségbe ejtik az egyre elszemélytelenedőbb kapcsolatok. „Nem azért nem érzem jól magam északon, mert lusta vagyok, és egész nap csak lógatni szeretném a lábamat!
Sokkal inkább a feszített élettempó zavar, és az, hogy az emberek többsége teljesen értelmetlen célokért dolgozik, háttérbe szorítva a családját, a barátait vagy épp saját magát.
Amennyire lehet, északon is próbálok déliként élni, és akinek csak lehet, felnyitni a szemét, hogy ideje lassítani” – mondja nevetve Serena, akinek szent meggyőződése, hogy ha egy kicsit mindannyian visszavennénk a rohanásból, rövid időn belül ráéreznénk, hogy mi az igazi boldogság. Feltöltődnénk energiával, „agyalás” nélkül is letisztulnának a gondolataink, és sok mindent átértékelnénk.
Természetesen nemcsak a mézesmadzagot húzzuk el a boldogabb életre vágyók előtt, hanem tippeket is adunk a változtatáshoz.
- Kapcsolj ki! Belegondoltál már abba, milyen sok időt és energiát pocsékolsz el feleslegesen azzal, hogy mások hírfolyamát vagy profilját nézegeted a közösségi oldalakon? Az édes semmittevés ennek épp a szöges ellentéte. Ha arra még nem állsz készen, hogy egy nap csak egyszer „fuss egy kört” a világhálón, próbáld ki a következőt: idd meg úgy a reggeli kávédat, hogy nem a telefonodat nyomkodod, hanem a kávézás örömére koncentrálsz, és kizárod a külvilágot. Este pedig ne vidd magaddal az ágyba a mobilodat – elalvás előtt próbálj meg relaxálni ahelyett, hogy vetnél még egy utolsó pillantást az e-mailekre.
- Válts nézőpontot! Veled is gyakran megesik, hogy a nap végén lelkiismeret-furdalást érzel, amiért nem sikerült mindent elintézned abból, amit reggel elterveztél? Ne hagyd! Igazán sok kellemetlen pillanatot szerezhetsz ezzel magadnak, és feleslegesen stresszelhetsz. A kitűzött feladatokat kezeld rugalmasan, ha valaminek nem értél a végére, ne hibáztasd magad! A tennivalók úgyis megvárnak, semmi értelme, hogy emészd magad!
- Adj magadnak szabadnapot! Ha nagyon zsúfolt a naptárad, akkor is próbálj meg havonta egy napot magadnak kisajátítani és semmittevéssel tölteni. Ezalatt természetesen nem azt értjük, hogy ki se kelj az ágyból egy álló napig, hanem azt, hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amelyekben örömödet leled. Sétálj, pihenj, töltsd tartalmasan az időt a családoddal és a barátaiddal, fittyet hányva a céges levelekre és telefonokra.
- Engedj utat a kreativitásnak! Nem baj, ha nincs kivételes tehetséged, ha boldoggá tesz, rajzolj, fess, színezz, írj verset, zenélj vagy próbálj ki egy új receptet, ami tetszik. Meglásd, az alkotótevékenység semmihez sem fogható módon kikapcsol, és hozzásegít ahhoz, hogy jobban megismerd magad.
- Ha fáradt vagy, pihenj! Több kutatás is megerősítette, hogy a délutáni szunyókálás nem csak a kisgyerekek kiváltsága, sőt kifejezetten hasznos a felnőtteknek is. Ha ebéd után lepihensz egy kis időre, azzal jelentősen csökkentheted a stressz-szintedet és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Ha a hétköznapokon nincs lehetőséged a szundikálásra, legalább hétvégén iktasd be a déli sziesztát!