Miután tavaly óta a Netflix filmjei nem kívánatos vendégek a cannes-i filmfesztiválon, a mély zsebű streamingszolgáltató rövid időn belül új kedvenc filmfesztivált talált magának: Velencét. Tavaly a Roma című mozijuk a velencei premiertől egészen az Oscar-díjakig vitte (még ha a fődíjat el is happolta előle a Zöld könyv), idén pedig a Netflix három filmmel képviselteti magát Velencében, és láthatóan presztízskérdés számukra, hogy sokat költsenek a népszerűsítésükre. A Lidó utcái a fesztivál környékén teli vannak a Marriage Story, a The King és a The Laundromat plakátjaival, de nem kérdés, hogy a szolgáltató a három közül az elsőt próbálja igazán nyomni.
A Netflixet szokás elintézni annyival, hogy a sorozataik között sok jó akad, de a filmjeik nagy része időpazarlás, senki sem venné észre a hiányukat. Ebben van igazság, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyre több nívós alkotót szerződtetnek, és tavaly tényleg csak egy hajszál választotta el őket a legjobb film Oscarjának megszerzésétől. Idén megeshet, hogy ez a hajszál sem lesz útban, mivel a Marriage Story egy zseniálisan szívbemarkoló történet, aminek a Romával ellentétben még az a hátránya sem lesz meg, hogy idegen nyelven kelljen elrabolnia az Akadémia tagjainak szívét.
Nemek közti kiegyensúlyozottság
Ahogy a Velencei Filmfesztivál sajtótájékoztatóján elhangzott, Scarlett Johansson azért is akarta nagyon ezt a szerepet, mert a forgatás idején ő maga is épp egy válás közepén járt, így átérezte azokat a frusztrációkat, amiken egy ilyen helyzetben átmegy az ember. Ettől persze még a Marriage Story nem lesz Scarlett Johansson válásának története: a filmet tényleg egy valódi válás ihlette, de nem az övé. Noah Baumbach (A tintahal és a bálna) rendezőre mostanság inkább Greta Gerwig színész-rendező párjaként szokás hivatkozni, de nem Gerwig az életében az első ismert színésznő, akivel együtt volt. A Marriage Storyt bevallottan a saját válása inspirálta Jennifer Jason Leigh-től (Aljas nyolcas, Egyedülálló nő megosztaná), és ez a személyesség érződik is a film minden képkockáján.
Azért kúszik a történet annyira a bőrünk alá, mert valódi fájdalmat tükröz vissza, és azért ennyire hatásos, mert a rendező képes volt egykori személyes traumáiból filmművészetet varázsolni. A személyesség azonban némi hátránnyal is jár. Bár Baumbach láthatóan mindent megtett azért, hogy a történetét kiegyensúlyozza, és se a férfiból, se a nőből ne csináljon sem áldozatot, sem gonoszt, és a nézők szimpátiája mindkettejüké legyen, mégsem tudja letagadni, hogy az ő szemszöge a férfié. Ha csak egy kicsit is, de az Adam Driver alakította Charlie-val jobban együtt lehet érezni, és tényleg csak egy leheletnyivel, de az azonosulás is könnyebb vele. A törekedés a kiegyensúlyozottságra mindenesetre érezhető, és ha nem is teljesen sikeres, nagyjából ez az egyetlen hiba, amit a Marriage Story kapcsán meg tudok említeni.
Egy rendező a csúcson
Aki szereti Noah Baumbach filmeit (Frances Ha, The Meyerowitz Stories…), tudhatja, hogy a rendező nem annyira a szigorú struktúráiról híres. Filmjei szabadosak, ráérősek, könnyedek, enyhén bolondosak, és néhány esetben már-már improvizatívnak hatnak. Ezzel szemben a Marriage Story egy új fejezet Baumbach karrierjében: van struktúrája, íve, vannak emlékezetes nagyjelenetei: egy sokkal érettebb, átgondoltabb filmrendező mutatkozik be, mint akit megismertünk.
És ez az érettség itt egyáltalán nem modorosságot jelent, csak azt, hogy valaki sok gyakorlással a pályája csúcsára ért, és sikerült megalkotnia azt a filmet, amiben ugyan sok korábbi jellemzője is jelen van, mégis ez valami más, ez valami új, ez valami több lett. Egy filmet, amiben minden tudása és minden érzelme benne van. Mindig jó dolog látni egy tehetséges embert, amint a kreativitása csúcsán alkot, és nagyon úgy tűnik, Baumbachnál most érkezett el ez a pillanat.
A válás egy nagy biznisz
A film úgy kezdődik, mintha egy csodaszép szerelmes sztori lenne. Egy férfi meg egy nő mesél – szép montázsokkal alátámasztva – arról, mit szeretnek egymásban, egymás melyik tulajdonságaiért rajonganak, és mi volt az, amiért annak idején szerelmesek lettek egymásba. Már önmagában ez is egy briliáns képsor, hát még ami ezután jön: kiderül, hogy Nicole (Scarlett Johansson) és Charlie (Adam Driver) épp válás előtt állnak, és egy mediátor próbál segíteni nekik abban, hogy a folyamat során ne gyűlöljék meg teljesen egymást, például azáltal, hogy emlékezzenek, miért is éltek sokáig boldogan a másik oldalán.
David Heyman, Laura Dern, Noah Baumbach, Scarlett Johansson és Adam Driver a 76. Velencei Filmfesztiválon (Fotó: Stefania D’Alessandro/WireImage)
A látszólag harmonikus indítás azonban csak az álca. Baumbach sokáig elhiteti velünk, hogy egy már-már békés, baráti válás szemtanúi leszünk. A házasok sok mindent átbeszélnek egymással, igyekeznek civilizált módon hozzáállni a történésekhez, és már-már úgy hisszük, lehet még köztük visszaút, nem biztos, hogy itt a közös életük vége. Baumbach azonban csak terel, az ügyvédek színre lépésével a Marriage Story hármasból egyből ötös fokozatba kapcsol, ugyanis a rendezőnek nem titkolt szándéka bemutatni: a válás ma egy hatalmas biznisz Amerikában és sok más helyen a világon, és ennek a biznisznek csak árt, ha a felek emberi, békés módon szeretnének megegyezni egymással.
A válás abszurditása
Ügyvédek, mediátorok, pszichológusok, magánnyomozók állnak sorba azért, hogy két ember problémáján élősködjenek, és nekik köszönhetően a törvénykezés is abba az irányba mutat, hogy az ő igénybevételük nélkül egyre nehezebb legyen elválni. A filmbéli ügyvédek (Ray Liotta és Laura Dern parádéznak a mellékszerepeikben) mesterei annak, hogyan lehet egy ártalmatlan félmondatot is úgy kiforgatni, hogy azt felhasználva valakiből gonosz, önző disznót varázsoljanak a bíróság előtt. Az érveléseik parádésak, és a vicces az, hogy ők azok, akik egy amúgy békésen induló válásból földi poklot varázsolnak, és elérik, hogy a felek a lehető legnegatívabban kezdjenek gondolni egymásra. Egészen abszurd követeléseket is támasztanak, a film egyik gyönyörű és hihetetlenül vicces jelenetében (merthogy a filmnek humora is van, méghozzá első osztályú) például egy családlátogató megy Charlie lakásába, hogy otthoni körülmények között nézze meg őt a kisfiával – aki a válási procedúra egyik kulcsszereplője –, és egészen abszurd, amint ott ül csendben a szobában, figyeli őket, és azt várja, hogy olyan természetesen viselkedjenek, mintha ott sem lenne.
A film amúgy is teli van mesteri jelenetekkel. Amikor Scarlett Johasson és Adam Driver úgy istenigazából, vadul veszekedve egymásnak esnek, és az összeomlásig gyilkolják egymást egy szobában, az színészi mesterkurzusokba illően remek, tanítani való szcéna. Ami pedig azt a jelenetet illeti, amelyben Adam Driver egy zongora mellett énekli ki a baját, ez akár giccsbe is fulladhatott volna, de Baumbach ebből is ki tud hozni valami őszintét, emlékezeteset és szívfacsarót.
Részlet a Marriage Storyból (Fotó: Profimedia / Film Stills)
Embernek maradni
A film két szerethető, hétköznapi embert mutat meg nekünk akkor, amikor az életük mélypontra jut, és az ügyvédek hathatós segítségével ezért egymást kezdik vádolni. A Marriage Story azonban sosem megy át üres veszekedésparádéba. Mindig feltűnik egy-egy gyengédebb pillanat, egy érintés vagy egy mondat, ami jelzi, hogy ez a két ember azért valahol legbelül egy kicsit még mindig szereti egymást. És Baumbach nem fél attól, hogy a filmjével ebbe a bent pislákoló kis tűzbe kapaszkodjon. Tudja, hogy egyszer, végül minden válás véget ér, és utána vissza kell térni a hétköznapokba, ahol nemcsak a saját lelki békénk és emberségünk, hanem a közös gyerek miatt is embernek kell maradni.
A Marriage Story november végétől lesz látható a Netflixen. A filmet a Velencei Filmfesztivál programjában láttuk.
