Fekete Enikő lánya most ment középiskolába. A háromnapos gólyatábor azonban nem úgy sült el, ahogy Enikő lánya és még páran tervezték. Egy budapesti gimnázium táborában az új gimnazista nem azt kapta, amire számított, ezért az édesanyja a Facebookon tette közzé, hogyan élte meg lánya a tábort. „Az első sírós hangú telefon hétfőn délután érkezett. Gondoltam túléli, nincs nagy baj. A második zokogós kedden reggel, majd kedden délután jött az »anya, rosszul vagyok, hazamegyek« hívás” – írta bejegyzésében. A lánya határozottan közölte, hogy nem szeretne abba a suliba járni többet.
Nehéz eldönteni, hogy mi történt valójában; az tény, hogy három lány betegségre hivatkozva hazament a táborból. Enikő nem beszélt más szülőkkel, így nem tudja, hogy csak az ő gyereke – plusz a másik kettő – élte-e meg így a történetet, de az biztos, hogy ha egy gyerek kiborul, sír, rosszul érzi magát, arra a tanárnak, tanároknak reagálniuk kell.
Az elbeszélés szerint a tizedikesek irányítottak, akik hajnali 2-kor, 4-kor és 6-kor is felkeltették a gyerekeket, pocsolyában kellett úszniuk pizsamában, fekvőtámaszokat kellett csinálniuk és felüléseket.
„A tábor ideje alatt lepedőben kell járni, aki ezt elhagyja, sárban úszás, fekvőtámasz, felülés, megaláztatás. Undorító, megalázó beszéd és üvöltés, rettegés, sírás, félelem. Lelki és testi terror, alvásmegvonás. Biztos vicces, csak ezúttal nem nevetett velük senki…” – írta az édesanya.
Fekete Enikő a korrektség kedvéért hozzátette azt, hogy ismernek felsőbb évfolyamosokat, és ők nem számoltak be hasonlókról korábbi táborokban, illetve azt is, hogy más szülőkkel nem egyeztetett az ügyben, de az iskolát tájékoztatta a történtekről. A lánya jelenleg is lázas, beteg, hiába gimnazista, még nem járt az új iskolájában, ahova átjelentkezett, és amely fogadta is.
Az ügyben kerestük a szervező tanárt és az igazgatót is. A gimnázium igazgatója csak annyit közölt, hogy erről az ügyről nem hallott, nem tud semmit, nem kapott ilyen visszajelzést az iskolától, és nem érti miért akarjuk lejáratni az iskolát.
Mit tehet a szülő?
Egyértelmű, hogy miután tudomást szerzett a bántalmazásról, jelezze az osztályfőnöknek, illetve a szervező, kísérő tanárnak vagy tanároknak, főleg ha több gyerek érintett. A tapasztalatok szerint a tanárok a legtöbb esetben leülnek a felekkel megbeszélni a történteket, majd a nagyobb közösséget is bevonva beszélnek az iskolai bántalmazásról. Ha nem történik semmilyen lépés az ügyben, és a szülő tovább lépne, akkor jelezhet az intézményvezetőnek, illetve a minden iskolában megtalálható gyermek- és ifjúságvédelmi felelősnek, akinek feladatai közé tartozik ennek a kezelése is. Sajnos a rendszer tökéletlensége folytán gyakran maga az intézmény vezetője vagy részmunkaidőben egy tanár látja el ezt a feladatot, nem minden esetben gyermekvédelmi szakember. Ha a szülő nem érzi úgy, hogy valós segítséget vagy támogatást kapott, akkor az oktatási jogok biztosához fordulhat.
Ugyanez a helyzet akkor, ha korcsoportos bullyingról vagyis fizikai vagy lelki bántalmazásról van szó. Ami biztos, hogy a gyerekekkel szembeni erőszakra a zéró tolerancia vonatkozik, ezt három jogszabályban is megjelenik, a szakemberek általában az 1997. évi XXXI. tv. a gyermekek védelméről szólóra szoktak hivatkozni. Emellett az iskolákban a Házirend és a Szervezeti és Működési Szabályzat tartalmazza a bántalmazásra vonatkozó szabályozást. Gyerekeknél, azaz 18 év alattiaknál négyféle erőszakról lehet beszélni, ez lehet fizikai, érzelmi (lelki), szexuális erőszak, valamint elhanyagolás. A szülőknek és a tanároknak egyaránt kötelességük a gyerekek biztonságának és erőszaktól való védelmének szavatolása, illetve a lehetséges erőszakos események kialakulásának megelőzése.
Nem keveseket érint
Egy 2015-ös kutatásban felmérték a felsős diákok által elszenvedett iskolai erőszak nagyságát. Ebből az derül ki, hogy 36,7 százalékukat legalább egyszer, 16 százalékukat néhányszor, 5 százalékukat hetente bántalmazzák az iskolában.
A kutatás, amelynek keretében tanárokat is megkérdeztek azt mutatta meg, hogy a virtuális bullyingot a gyerekek súlyosabbnak ítélik mint a fizikait, a verést pedig kevésbé tartják problémának, mint a holmijuk vagy pénzük elvételét. A tanárok szerint a legsúlyosabb, ami egy gyerekkel történhet a lejárató videó terjesztése, megítélésük szerint a verés viszont komolyabb dolog, mint a lopás vagy rablás. „ Összességében a tanárok kisebb különbséget tettek az egyes bántalmazástípusok súlyosságában, és szigorúbban ítélték meg őket, mint a diákok” – írja az Eduline.
Ebben az esetben Tünde azzal, hogy értesítette a történtekről az igazgatónőt, és lányával is megbeszélte, lezártnak tekinti az ügyet, annak ellenére, hogy a kommentelők nagy része azt javasolta, forduljon a rendőrséghez.
Címlapképünk illusztráció
