2001. szeptember tizedikét írtunk, amikor Eric Roth forgatókönyvíró elküldte a Forrest Gump második részének forgatókönyvét a Paramount filmstúdió vezetőinek és Robert Zemeckis rendezőnek. A szkripten már régóta dolgozott, de amikor másnap meglátta a hírekben a 9/11-es támadásokat, szinte azonnal tudta, hogy a Forrest Gump 2-nek sosem szabad elkészülnie. Néhány nappal később leültek egy megbeszélésre Robert Zemeckisszel, és mindketten arra jutottak, hogy egy olyan filmet a történtek után nem tudnak leforgatni, amiben egy korábbi terrortámadás (a 168 halálos áldozatot követelő oklahomai) szolgál egy jelenet hátteréül. A Forrest Gump 2 azóta sem készült el, és most már nem is fog. Nem ez volt az egyetlen film, amelyik áldozatául esett a terrortámadásoknak.
Akkoriban cikkezték a lapok, hogy Jackie Chan is kis híján áldozatul esett az ikertornyok romba döntésének. Történt ugyanis, hogy egy olyan filmet forgatott volna, aminek főszereplője egy ablakmosó, akinek az a dolga, hogy tisztán tartsa a WTC ablakait, ám odakintről szemtanúja lesz egy terrorista-támadásnak és túszejtésnek, ő pedig közbeavatkozik. A nyilvánvaló Die Hard-koppintás kapcsán a sajtó némileg túlzott: a filmterv valóban létezett ugyan, de még csak az előkészítési szakaszban járt, messze voltunk attól, hogy Jackie Chan nekiálljon a forgatásnak. A film érthető okokból sosem készült el.
Akiket elkaszáltak, és akiket majdnem
A hollywoodi stúdiókon a történtek után érthető okokból eluralkodott a pánik. Mindenki eszelős sebességgel vizsgálta át a következő egy-két évben bemutatandó filmterveit és a marketinganyagait. A hirtelen pánik leglátványosabb áldozata a Pókember marketingkampánya lett, aminek az előzetesében és a plakátjain a New York-i látkép (rajta a két ikonikus toronnyal) kiemelt szerepet kapott. A Sonynál szinte új kampányba kezdtek a történtek után, és még a nyomát is próbálták eltüntetni a régi marketinganyagnak.
Sokkal rosszabbul járt Barry Sonnenfeld (Men in Black-filmek) vígjátéka, a Tim Allen főszereplésével készült Totál káosz. Az amúgy tényleg vicces film egyik cselekményszálában az egyik szereplő bombát visz fel egy repülőgép fedélzetére, és mivel a filmet nem sokkal szeptember 11. után tervezték volna bemutatni, a forgalmazó először csak áttolta a premierdátumot 2002-re, hogy aztán a következő évben különösebb reklám vagy PR nélkül elsüllyessze. Nálunk például rögtön csak DVD-n volt elérhető.
Hasonlóan járt Arnold Schwarzenegger akciómozija, Az igazság nevében is. A film októberre tervezett bemutatóját el kellett halasztani 2002 februárjára, a bombázásra és veszteségre utaló marketinganyagokat mind újra kellett tervezni, a filmből pedig ki kellett vágni egy jelenetet, amiben Sofía Vergara terroristaként támad meg egy utasszállító repülőgépet. A Warner a filmet nem süllyesztette el (ahhoz túl drága volt), de a nézőket nem érdekelte – és Schwarzenegger mozija látványosat bukott.
Menekülés fantáziaföldre
Persze nem tartott sokáig az az időszak, amikor szinte egyáltalán nem lehetett bemutatni terrorizmussal kapcsolatos filmeket, az azonban sokáig szabály maradt, hogy a témával egyáltalán nem lehetett viccelődni. Az amerikai közönség pedig a 2001. szeptember 11-i események után egy rövid időre látványosan elfordult a realizmustól. A kétezres évek elejének legnagyobb sikereit jellemzően a fantasy műfajába tartozó filmek hozták. Az olyan mozik, mint a Harry Potter, A Gyűrűk Ura vagy A Karib-tenger kalózai kínálták a nézők számára a felejtést, és azt, hogy elmenekülhetnek a hétköznapok háborús retorikájától (ifjabb Bush abban az időszakban támadta meg Afganisztánt, majd később Irakot) egy sokkal biztonságosabb fantáziavilágba.
A World Trade Center égő romjait nézik a környező utcákból összegyűlt járókelők 2001. szeptember 11-én (Fotó: Mario Tama/Getty Images)
A 9/11-esztétika
Ahogy teltek az évek, és múlt a fájdalom, úgy kezdett el a 9/11 és a nemzetközi terrorizmus témája visszaszivárogni a filmekbe, eleinte azonban csak az ikertornyok elleni támadás esztétikája jelent meg a mozikban. A híradók addig-addig ismételték a tornyokba csapódó gépek, a ledőlő épületek és a hatalmas füst előtt az utcákon menekülő emberek képsorait, hogy gyakorlatilag beégtek a tudatalattinkba, és a filmesek is sűrűn utaltak rájuk, amikor rá akartak ijeszteni a nézőkre.
Bár Steven Spielberg 2005-ös filmjében, a Világok harcában egy idegen faj képviselői támadnak a bolygónkra, a támadások bemutatásában a rendező egyértelműen a 9/11-es híradós felvételek képeit próbálja használni inspirációként. A hasonlóság még látványosabb a 2008-as Cloverfield című moziban, ahol Manhattant egy óriási szörny dönti romba, és az emberek halálra rémülten menekülnek a felszálló por és a ledőlő felhőkarcolók romjai között. Innen eredeztethetők a képregényfilmek városrombolásainak képsorai is: amikor Superman az ellenfelekkel való küzdelem közben fél Metropolist romba dönti Az Acélemberben, az egyértelműen magán viseli a 9/11-es híradós képek nyomát.
Hirtelen érdekes lett a Közel-Kelet
A közel-keleti helyzetről a szeptember 11-i események előtt csak elvétve készültek filmek, de hat-hét évvel a 9/11-es támadások után Hollywood elkezdte ontani magából az ottani helyzetet bemutató thrillereket és drámákat. Még Ridley Scott is beállt a sorba, hogy Leonardo DiCaprio és Russell Crowe főszereplésével próbáljon izgalmakat kicsikarni a helyzetből a Hazugságok hálójában, sőt az első, 2008-ban készült Vasember-filmben Tony Stark a Közel-Keleten kerül fogságba, és rakja össze magának az első Vasember páncélt.
Persze a legizgalmasabb alkotásokat nem a szuperprodukciók között kell keresni. Kathryn Bigelow az Oscar-díjas A bombák földjén című mesterművében a Közel-Keleten dolgozó amerikai bombaszakértők fanatikus bátorságának állított emléket, míg a Zero Dark Thirtyben Bin Laden elfogásának történetét mesélte el lenyűgöző részletességgel. Néhány éven keresztül Hollywood olyan erővel ontotta magából a Közel-Keleten játszódó, nagyrészt a terrorizmus témakörét és az ottani amerikai beavatkozást körbejáró filmeket, hogy az Amerikában és Angliában dolgozó arab származású színészeknek évekig szinte csak terroristaszerepek jutottak, és emiatt fel is emelték a hangjukat, persze nem sok sikerrel.
A 9/11-es filmek
Arra sem kellett túl sokat várni, hogy elkezdjenek dolgozni a 9/11-es támadásokat bemutató filmeken. 2006 volt a sorsfordító év, amikor mozikba került Oliver Stone filmje, a World Trade Center, illetve Paul Greengrass filmje, A United 93-as. Az előbbi a mentésen dolgozó tűzoltók hősies és önfeláldozó munkáját állította középpontba, klasszikus érzelmes hollywoodi katasztrófadrámát prezentálva, míg az utóbbi már-már dokumentarista, ijesztően valósághű módon rekonstruálta, mi történt azon a járaton, aminek utasai szembeszálltak a gépeltérítőkkel. Bár A United 93-as kritikailag sikert aratott, anyagilag mindkét mozi megbukott, amiből a filmipar azt a tanulságot vonta le, hogy a 9/11-es események olyan sokkhatásként élnek az amerikaiak lelkében, hogy egyszerűen nem akarják a moziban újra látni ezeket a borzalmakat. Amilyen elánnal Hollywood belekezdett az események filmre vitelébe, olyan gyorsan be is fejezte.
Jelenet A United 93-as című filmből (Fotó: Profimedia / Hollywood Archive)
A fenti filmeket leszámítva a tragédia inkább csak érintőlegesen jelent meg a filmekben. Az Emlékezz rám! című Robert Pattinson-film például egyáltalán nem szeptember 11-ről szól, de a végén a főhős ott van az egyik épületben, ahová becsapódik egy repülőgép. A Rém hangosan és irtó közel pedig a tragédia utóéletét próbálja feldolgozni az egyik áldozat kisfiának szokatlan – és sajnos unalmas – szemszögéből.
Ha jó filmet szeretnél látni 9/11-ről
A United 93-as ugyan kiváló mozi, de a World Trade Center és az épületekben elhunyt áldozatok semmilyen formában nem jelennek meg benne. Hollywood továbbra is adós nekünk egy igazán fontos 9/11-es filmmel. Érdekes módon eddig azok a legjobban sikerült megközelítései a történteknek, amik nem is igazán szeptember 11-ről szólnak. Spike Lee zseniális mozija, Az utolsó éjjel pont a szeptember 11. előtti nyáron forgott New Yorkban, és a stáb már majdnem kész volt a munkával, amikor bekövetkezett a tragédia. Lee merész módon azonnal reagált, és átdolgozta a filmje néhány jelenetét. A szcéna, amiben Barry Pepper és Philip Seymour Hoffman az ablakból a Ground Zero eltakarítási munkálatait nézik, lenyűgöző mementója a szeptemberi tragédiának. Lee nem akarja azt mondani, hogy 9/11 után megállt az élet New Yorkban, de mégis megmutatja, hogy ilyen vagy olyan formában a történések mindenkinek az életére hatással voltak. Ugyanebben a filmben Edward Norton karaktere a tükörmonológban mindenkit hibáztat a saját tragédiájáért, végül azonban bevallja, hogy leginkább ő maga az, aki tehet arról, ami vele történt. Lee a jelenettel talán azt is sugallja, hogy Amerika nem a semmiből kapta ezt a támadást: évtizedek hibás külpolitikája vezetett ahhoz, hogy bekövetkezhetett.
Barry Pepper, Edward Norton és Philip Seymour Hoffman (Fotó: Profimedia, Mary Evans Picture Librar)
Az Ember a magasban című 2008-as dokumentumfilm pedig azért lehetett fontos, mert a két torony között egy kötélen illegálisan átsétáló Philippe Petit története által visszaemlékezett egy olyan korszakra, amikor a tornyok még fontos részét képezték a New York-iak életének: a film a nosztalgiát jelentette az amerikaiak számára egy szebb és tisztább világ iránt. Később Joseph Gordon-Levitt főszereplésével egy játékfilm is készült belőle, de az meg sem közelítette az alapjául szolgáló dokumentumfilm sikerét.
