Azt hiszed, csak a telefont nyomkodják, pedig épp vállalkozást indítanak rajta – cégvezetők lennének a fiatalok

Amikor harmincon túl, sok évnyi alkalmazotti jogviszony és nem kevesebb rossz tapasztalat után úgy döntöttem, inkább a magam ura leszek, a hivatalban Iluka, aki a vállalkozásindításomat intézte, a vállalkozói létformát jóváhagyó„elküld” gomb megnyomása előtt vészjóslóan rám nézett, összehúzta a szemöldökét, és mintha csak a csernobili atomerőmű AZ–5 („Vészhelyzet elleni védelem 5”) gombját készülne lenyomni, a levegőben megállította a mozdulatot, majd fenyegető hangnemben feltette a nagy kérdést: „Biztos ön ebben?” A pillanat drámai volt, egy picit talán kételkedni is kezdtem, tényleg jó útra merészkedem-e, aztán mégis kiadtam a parancsot a gomb megnyomására. Robbanás nem történt, zökkenőmentesen vállalkozó lettem, és úgy tűnik, kellemetlen mellékhatásokkal sem kell számolnom, pedig azóta már eltelt több mint három év. Sőt, mondhatni: a mellékhatások inkább kellemesek, még akkor is, ha a gyakorlatban saját magunk urának lenni nem mindig a világ legkényelmesebb és legstresszmentesebb dolga.

Iluka minimum egy Golden Globe-ot érő színészi alakítása azonban elgondolkodtatott. Tényleg ennyire félelmetes és kockázatos vállalkozást indítani? Hogy állunk ehhez mi, az Y generáció tagjai? És hogy vannak ezzel az utánunk jövő Z-k? Ők is hezitálnak, mint a szerencsétlen sorsú szovjet reaktor üzemeltetői a gomb lenyomása előtt, vagy nekik már alap, hogy az életüket nem egy irodában üldögélve képzelik el?

Kinyílt a világ

Markó-Bodor Zsuzsa, Éder Szabina és Hamberger Dávid a Budapesti Metropolitan Egyetemre járnak kereskedelem–marketing szakra, és mindhárman a METU Marketing Műhelyének tagjai, ahol nemcsak krediteket szereznek, de referenciát is, hiszen a műhelyben különféle projektekben vehetnek részt a tervezéstől kezdve egészen a megvalósításig, szakmai támogatást kapnak, és rengeteg tapasztalatot szereznek céljaik megvalósításához. Nemrég készítettek egy METU Index nevű kutatást, amelyben azt mérték fel 300 egyetemi hallgató között, hogy az Y és Z generáció milyen jövőképpel rendelkezik, és sok egyéb mellett az is kiderült, hogy ötből négy egyetemista indítana saját vállalkozást, a legtöbben azért, hogy megvalósítsák önmagukat. A felmérés feltárta azt is, hogy tíz diákból kilenc már most legalább 20 órát dolgozik egyetem mellett, a kitöltők 46 százaléka pedig heti 36 órát vagy ennél is többet vállal. A válaszadók

• 36 százaléka arra számít, hogy 5 éven belül kétszer vált munkahelyet,
• 27 százalékuk legfeljebb egyszer váltana,
• 23 százalékuk pedig szívesen maradna az első munkahelyén.

A többség úgy véli, ha vállalkozásba kezdene, az legkésőbb négy év alatt sikeressé válna. Akik nem tervezik vállalkozás alapítását, azok főként a munkavállalóként elérhető stabil fizetés és a kisebb felelősség miatt választanának így, és minden negyedik válaszadó először inkább tapasztalatot gyűjtene, mielőtt belevágna a vállalkozásába.

Forrás: iStock

Zsuzsa és Szabina már elmúltak harmincévesek, ezért Tari Annamária szavaival élve Y generációsként még „a könyvespolcok alá születtek, de már a webkettőben nőttek fel”, a húszéves Dávid azonban már a Z generáció szülötte, neki lételeme a digitális kommunikáció, a közösségi háló, az online tér, amely kutatások szerint a generáció tagjainak személyiségére is óriási hatással van. Abban azonban nem különböznek egymástól, hogy a kutatásban megkérdezettekhez hasonlóan ők is vállalkozásban gondolkodnak, mert egyfelől az önállóság megélése, az önmegvalósítás vonzzák őket, másfelől az, hogy vállalkozóként ők arathatják le a babért saját ötleteik után, akadálymentesen érvényesíthetik elgondolásaikat, és fizetésük nem egy felettestől vagy egy szigorú bértáblától függ, hanem attól, mennyit tesznek bele a munkába. Szabinának már van egy saját online marketing cége, Zsuzsa családi vállalkozásban dolgozik, és Dávid is kipróbálta magát már a munkaerőpiacon, középiskolás kora óta vállal munkákat, most épp kisebb-nagyobb bulikat, minifesztiválokat szervez 16–20 éves fiatalok számára. Szerinte a sokszor elmarasztalt világhálónak köszönhetően bátrabbak a mai fiatalok.

„Ma már sokkal nyitottabb világban élünk, mint akár öt évvel ezelőtt – mondta Dávid az nlc-nek. – Az internet sok mindent kinyitott, bármit, bármikor és bárhol el tudok érni, fejleszthetem magam anélkül, hogy eljárnék tréningekre, a saját szobámból is elkezdhetek egy startupot. De nemcsak online nyílt ki a világ, hanem fizikailag is. Könnyű és olcsó utazni, Erasmusszal is eljuthatok bárhová, rengeteg új embert ismerhetek meg. A mi szüleink alig utazhattak, és ez is lehet az oka, hogy nincs meg bennük az, ami bennünk már igen, hogy nem félünk lépni, nem rettenünk vissza a kudarcoktól. Mi az utazással megkaphatjuk azt, amit itthon nem, egy olyan életszemléletet, ami ahhoz kell, hogy bele merjünk vágni egy vállalkozásba. De én azt is látom, hogy nemcsak a mi szemléletünk változott, hanem a környezeté is: ha a startup inkubátorokra gondolunk, ott olyan környezet áll a rendelkezésünkre, amelyben nagyon könnyű nőni, hiszen millió befektető segíti az elképzeléseinket.”

Vállalkozás a mobilról

A Huawei szárnyai alól szabadjára engedett Honor márka Londonban kétrészes graffitifalat hozott létre az elismert utcai művészekből álló Graffiti Kings csoport segítségével, hogy fellépjenek a fiatalok mobilhasználati szokásait érintő negatív sztereotípiák ellen. Az ötletet a Honor reprezentatív felmérése adta, mely szerint a 18–24 évesek 76 százaléka érzi úgy, hogy az idősebb generáció szerint túl sok időt tölt mobiljával, miközben ők maguk úgy vélik, hogy tudatosabban használják telefonjukat az idősebbeknél. A fiatalok mindössze 8 százaléka gondolja úgy, hogy az okostelefon negatív hatással van az életére, inkább úgy vélik, hogy a mobiljuk segítségével hatékonyabbak lehetnek. Nem véletlenül: több mint felük végez ugyanis bevételszerzésre irányuló tevékenységet a mobilján (pl. ruhák adás-vétele, online marketing, blogolás), 27 százalékuk keresetkiegészítés céljából folytatja a tevékenységet, 89 százalékuk pedig azt vallja, hogy mobilja nélkül nem lenne sikeres.

„Az idősebbek csak annyit látnak, hogy a telefonunkat nyomkodjuk, közben lehet, hogy épp összerakunk egy vállalkozást. Ma már a villamoson is tudsz e-maileket írni, ami nagyon megkönnyíti a dolgodat. Egy villamosút alatt simán megnézem, mennyi a területhasználati költség bármelyik kerületben, hogy lehet bekötni a vizet vagy az áramot a food truckhoz, nem kell hivatalokba járnom, ráadásul rengeteg ötletet is találok a neten” – mondja Dávid. „Nálam is annyira fontos a net, hogy az egész online marketing vállalkozásom erre fókuszált – ismeri el Szabina. – Egy buszút alatt én is összerakok egy Facebook-kampányt, megszerkesztem hozzá a képet, megírom a szöveget, beállítom a paramétereket a hirdetéskezelő alkalmazással, és már indítom is. Nincs szükségem arra, hogy bemenjek egy irodába, és ott üljek, szabadon tudok mozogni. Évek óta nem írok kézzel semmit, a mobilommal és a laptopommal élek, és ha valamelyik nincs mellettem, akkor úgy érzem, el vagyok vágva a világtól.” Utóbbi azért sem csak szimpla költői túlzás, mert bár még nem ment ki teljesen a szokásból könyvtárból könyvet kölcsönözni, a legtöbb egyetemi tananyag már online elérhető. „Mobilon keresztül látjuk az egész tananyagot, mobilon jegyzetelünk, tankönyveink már nem nagyon vannak” – teszi hozzá Zsuzsa.

Bátrak, de azért ők sem ugranak fejest az ismeretlenbe

Dávid azt látja a kortársai között, hogy sokszor nagy igényekkel vetik bele magukat a munka világába, hiszen elvétve azért akadnak olyan sikersztorik, melyekből azt szűrik le, hogy már 16 évesen is lehet saját céget alapítani. A valóságban ez azért ritkán történik meg. Szerinte fontos pár év munkatapasztalatot szerezni, és bár ismer olyanokat, akik már huszonéves koruk elején, az egyetemi tanulmányaik alatt vállalkozásba kezdtek, maga sem biztos, hogy rögtön belevágna a diploma megszerzése után. Erről az óvatosságról árulkodik az említett GUESSS felmérés is, mely szerint általánosan jellemző mintázat, hogy még a később vállalkozni szándékozó hallgatók többsége is alkalmazottként szeretne először tapasztalatot szerezni, és csak utána indítana saját vállalkozást.

„Én érettségi után elmentem dolgozni, és sok idő telt el, míg rájöttem, mivel szeretnék foglalkozni – osztja meg ezzel kapcsolatos tapasztalatait Szabina. – Hét évig dolgoztam egy online marketinges cégnél, és ott jött meg a gondolat, hogy ha már belelátok ebbe a munkakörbe, akkor szeretnék mögé tenni még több tapasztalatot, diplomát és kapcsolatokat. Úgy mentem egyetemre, hogy már a területen dolgoztam, majd a műhelynek köszönhetően jött a céges lehetőség is. Hét év után mertem azt mondani, hogy – ha nem is egyedül, de – felépítek egy saját vállalkozást. Élettapasztalatot kellett gyűjtenem, megtanulnom, hogyan kell megjelenni, kommunikálni, különböző szituációkat kezelni. Megkockáztatom, hogy ezt egy friss diplomás még nem tudja.” Zsuzsa szerint sem elvesztegetett idő az, amit a ranglétra megmászásával töltünk: „Amikor vidékről feljöttem Pestre, a főiskola mellett a vendéglátásban kezdtem dolgozni, voltam pohármosó, pohárösszeszedő, pultossegéd, pultos, később ügyvezető is. Bár a végén már elegem lett abból, hogy a főnökeim viszik el az ötleteimet, sok türelmet és kitartást tanultam ez időszak alatt.”  

Mobillal megtervezett offline jövő

Virtuális világ, technológiai fejlődés, a munka és az üzleti folyamatok teljes digitalizációjára épülő negyedik ipari forradalom és online marketing ide vagy oda, álmaik vállalkozását mindhárman offline képzelik el, azaz egyszemélyes vagy néhány embert foglalkoztató kisvállalkozásokban személyközpontú, hagyományos szolgáltatásokat nyújtanának, sőt az önmegvalósítás mellett akár a mások számára nyújtott segítséget is előtérbe helyeznék. Ahogy Dávid fogalmaz, „az online világ csak egy eszköz, amivel meg tudjuk teremteni a fizikai álmainkat, a mobilon a jövőnket tervezzük”. Ő egyébként egy street food reggelizőt szeretne nyitni a barátaival, ahol szívesen vállalna egyszerre több szerepet is az ügyvezetés mellett, és mint mondja, nem maga a tevékenység vonzza, hanem inkább az, hogy legyen valami, amit a sajátjának tudhat. Zsuzsa vendéglátós tapasztalatát egy hangulatos és otthonos kávézóban kamatoztatná, ahol a vendégek egy jó kávé mellett könyveket lapozgathatnának. Szabina pedig, mivel évekig porcelánfestőnek is tanult, egy nyitott kerámiaműhelyt alapítana barátnőjével, ahová mások is bejöhetnének alkotni, elcsendesedni, megpihenni, kikapcsolódni egy fárasztó nap után. Mindannyian kézzel( is meg)fogható dolgokkal szeretnének vállalkozni, és olyan termékeket előállítani, amelyek nemcsak nekik, hanem másoknak is örömöt okoznak.

Amikor a példaképeikről kérdezem őket, egyiküknek sem a menő magyar startupok, például a Prezi vagy a LogMeIn alapítói jutnak az eszükbe, hanem olyan emberek, akiktől közvetlenül tanulhatnak, munkatársak, műhelytagok, olyanok, akik nem feltétlenül a vállalkozásukkal mutatnak jó példát, hanem azzal, ahogyan a hivatásukhoz állnak. „Nekem klasszikus példakép az édesanyám, aki ugyan nem vállalkozó, de elképesztő, amit végigcsinált anyaként és tanárként egyaránt – mondja Szabina. – A mai napig a tanári pálya lelkes képviselője, aki folyamatosan képzi magát, még 40 évesen is visszaült az iskolapadba. Nekem ő az élő példa arra, hogy az életben tényleg csak azzal érdemes foglalkozni, amivel igazán szeretnénk.”