Egy felvételt és egy döbbenetes történetet osztott meg a nyilvánossággal Vujity Tvrtko Szita Bence harmadik gyilkosáról, aki most halt meg a börtönkórházban egy súlyos és hosszú betegség következményeként – írta meg a Blikk. Ezzel a 11 éves kisfiú kegyetlen kivégzése miatt elítélt mindhárom ember halott már, mindhárman súlyos betegen, a börtönben lehelték ki lelküket.
Bogdán József, Szita Bence gyilkosa (Fotó: MTI)
Vujity Tvrtko ma nyilvánosságra hozta a harmadik gyilkos történetét, aki őt magát is megkörnyékezte, amiről felvétele is van, hiszen amikor a TV2 tévé székházában meglátogatta K. József, a biztonsági kamera felvette őt.
Tvrtko így ír a történtekről:
„Megmutatom életem egyik legmegrázóbb felvételét: Szita Bence most meghalt gyilkosával beszélgetek 2012. szeptember 27-én, reggel 9 óra 32 perckor. Most megírom Nektek a kép történetét és mindazt, ami mögötte van...” – írja a népszerű tévés a Facebookon.
„2012. szeptember 27-én, pénteken, kora reggel a TV2 recepciósa értesített, hogy vár egy ember a portán, és azt mondja, hogy addig haza sem megy, amíg nem beszélek vele – folytatja Tvrtko. – Lementem a portára, ahol egy minden ízében remegő férfi sírásba fúló hangon közölte, hogy ha nem készítek róla riportfilmet, felgyújtja magát. Határozottan megmondtam a Kertész Józsefként bemutatkozó férfinak, hogy nem zsarolhat mást, és kértem, hogy ilyeneket ne is mondjon sem nekem, sem a recepciós kollégának.
Leültem és meghallgattam a sirámait. Bírósági papírokat mutogatott, azt mondta, hogy volt felesége kicsinálta, mindenkit ellene hangolt, a gyermekét nem láthatja, összeomlott, öngyilkos akar lenni.
Ma már nem emlékszem minden egyes leírt mondatra, de a papírokban az szerepelt, hogy a gyermekét úgy fegyelmezte, hogy felforrósított pénzérmét nyomott a kezébe, kínozta, fenyegette és terrorizálta a családját. Mindez szerepelt a jogerős bírósági ítéletben is, azt pedig én soha, semmilyen körülmények között nem kérdőjelezem és nem kérdőjelezhetem meg, ezt el is mondtam neki.
Kertész József látszólag mindezt megértette, valamelyest megnyugodott, elment. Utólag tudtam meg, hogy boldog-boldogtalannal hasonló módon viselkedett, a Somogy TV-hez rendszeresen bejárt, ahol olyan agresszív volt, hogy riportot is készítettek vele, igaz, azt soha nem adták le, mert átlátták, hogy amit a férfi mond, nem igaz.
Alig egy hónappal a most megmutatott fénykép után – a társaival együtt – Kertész József elkövette szörnyű tettét. Később arról értesültem, hogy a felbujtóval éppen az én Facebook-profilom egyik bejegyzése alatt váltottak – a gyilkossággal vagy annak előkészületével nem összefüggő – üzenetet, ezért a büntetőügy bírájával is beszéltem minderről.
Mélyen megrázott az eset, hiszen nem sokkal korábban született meg legkisebb gyermekem, s legnagyobb fiam alig volt fiatalabb szegény Bencénél. Idővel különleges kapcsolat alakult ki közöttünk a meggyilkolt fiú apjával, Gyöngyi Sándorral, ám beszélgetéseink és üzenetváltásaink sosem a nyilvánosság előtt zajlottak, így valóban csak kettőnkre tartoznak. Annyit azonban elmondhatok, hogy mélyen tisztelem emberi tartását, súlyos betegsége ellenére is mindvégig megőrzött méltóságát…
Most, hogy az utolsó gyilkos is meghalt, nézem ezt a képet, és eszembe jut, hogy az összes gyilkost ugyanaz a betegség vitte el. Nyilván az igazságszolgáltatás nem rám, hanem a hatóságokra tartozik, természetes és lényemből is fakad, hogy nem kívánhatom senkinek a kínok kínját, ám ez esetben talán leírhatom: nem hiszem, hogy ezekért a gyilkosokért bárki is hullajtana akár csak egyetlen könnycseppet is… Én sem tettem, én sem teszem. Isten nyugosztalja Szita Bencét.
Vujity Tvrtko”
