Napóleonnak nem egyszerűen regényes élete volt: egész történetciklust tesz ki a sokat tárgyalt életpálya. Mi most a sztori egyik legizgalmasabb szálát, a császár két házasságát idézzük fel röviden.
Aki még Napóleont is térdre kényszerítette
Jozefina császárné Napóleon előtt Alexandre de Beauharnais felesége volt. Testvére helyett mondott igent a tisztnek, mivel nővére hirtelen, a lakodalom előtt elhunyt. Két gyermeke született a férfitől, akit aztán a forradalom idején letartóztattak, majd egy hónappal később tömlöcbe vetették Jozefinát is. Az arisztokrata Alexandre négy hónapnyi raboskodás után, kivégzés útján fejét vesztette, Jozefina viszont megmenekült, ám komoly pénzügyi gondokkal küzdött. Miután visszakapta elhunyt ura birtokát, a halál árnyékából kiszabadulva befolyásos politikusok és tehetős emberek szeretője lett. Egyik nagylelkű partnere mutatta be a törekvő, ifjú parancsnoknak, Napóleonnak.
„Ragyogóan sütött a nap, amikor Jozefina ezüst csillagokkal díszített, mélyen kivágott ruhájában, valóságos rózsaszín tüllfelhőben megjelent. Elegáns tartását, bájos mosolyát és kellemes tekintetét látva többen is megjegyezték, hogy körülötte senki sem vetekedhetett a szépségével” – írták az asszonyról egy korabeli feljegyzésben.
Napóleon és felesége, Jozefina (Kép: Getty Images)
De volt-e akkora szerelem Napóleon és a nála hat évvel idősebb Jozefina között, mint azt sokan feltételezik? Sokkal valószínűbb, hogy érdekházasságot kötöttek: bár Napóleon valóban gyengéd érzelmeket táplált az özvegy felé, lényeges volt számára az is, hogy vele beléphetett olyan politikai társaságokba, amelyek jót tettek az előmenetelének. Az „üzlet” tiszta volt: Jozefina számára a hadvezér jelentette a biztos jövőt, mivel addigra tetemes adósságot halmozott fel, és szépsége is fakulóban volt. Az önbizalomhiánnyal küzdő Napóleon számára pedig választottja volt a tökéletes asszony. Egy levelében így írt neki:
„Lefekszem aludni, én drága Jozefinám. Magam előtt látom csodás mosolyodat. Nem feledem azokat a röpke látogatásokat, a sötét erdőcskét. Türelmetlenül várom, hogy újra lássalak… Pokoli kínnal tölt el a gondolat, hogy anélkül halok meg, hogy biztos lehetek a szerelmed felől. Ez már a teljes megsemmisülés. Fojtogató érzés.”
A hadvezért gyötörte a gondolat, hogy Jozefina megcsalja őt, és nem is ok nélkül: az asszony a házasságuk alatt tényleg hűtlen volt férjéhez. Napóleon mégis bizalmába fogadta, s bár mindvégig bizonytalan volt a nő érzéseiben, élete nagy szerelmének őt tartotta – noha ezt a lehető legkevésbé mutatta ki nyilvánosan. Jó példa erre az esküvőjük is, amelyet hat hónappal a megismerkedésük után, a párizsi 2. kerületi városházán tartottak: az esemény híján volt minden romantikának, feledhető, szürke ceremónia volt. A férj és a feleség is hamis életkort diktált be a házasságlevélbe, Napóleon pedig három órát késett, és amikor beesett a házasságkötő terembe, így szólt a bóbiskoló polgármesternek:
Essünk túl rajta!
Jozefina egyébként egy aranymedált is kapott a parancsnoktól a nagy napra, melyre azt vésték:
A sorsnak.
A frigy után hamarosan szárba szökkent a legyőzhetetlen hadvezér legendája, hiszen Napóleon sorban nyerte a nagy csatákat – ettől pedig az önbizalma is megnőtt, és már látta maga előtt a jövőt, amikor egy egész nép sorsáról hoz döntéseket, és egyedül irányít egy országot. Míg azonban ő a hadjáratairól naponta írt levelet a nejének, és kérlelte őt, hogy látogassa meg Itáliában, Jozefina válaszra sem méltatta, sőt más férfi karjába vetette magát.
„Drága Jozefinem. Huszonnyolcadika óta nem írtál nekem. Elfeledtél tán? Vagy nem érted, mekkora kín, ha szerelmed nem válaszol a levelekre? Itt most hatalmas bált tartanak, több száz csinos nő próbál meg a kedvemben járni, ám hozzád egyikük sem ér fel… Én csak rád tudok gondolni. Szemeim ha lehunyom, csak téged látlak” – írta győztes milánói hódítása után Napóleon a nejének, aki csak nyolc hónappal később volt hajlandó Itáliába utazni, akkor, amikor már hatalmas sikerrel meneteltek olasz földön a franciák.
Miután visszatértek Franciaországba, Napóleon egy tágas és kényelmes kastélyt vásárolt imádott nejének, persze közel Párizshoz. Ő maga azonban nem kényelmesedett el: ideje nagy részét a könyvtárban töltötte, készült a jövőre, a harcra; tanult, hogy feltornázza magát a politikai elitbe. Az első konzulból lett császárt és nejét végül 1804-ben koronázták meg a párizsi Notre Dame székesegyházban – ám míg a nemzetét mindennél jobban imádó uralkodó rajongott nejéért, addig a nép bizony összesúgott Jozefina mögött, Napóleon édesanyja pedig a menye miatt meg sem jelent a ceremónián.
Ő is tartott szeretőket
Napóleon sem volt hűséges a nejéhez. Az egyik legbefolyásosabb szeretője egy lengyel nemesasszony, Marie Walewska volt, aki 1806-ban találkozott a császárral. Gyakran utaztak együtt, s Walewska egy törvénytelen fiút is szült Napóleonnak, akit Alexandre Josephnek kereszteltek.
A császárt persze hidegen hagyták a nejéről szóló pletykák, az azonban már nagyon is érdekelte, hogy Jozefina nem szült neki utódot, és így a Bonaparte-háznak örököse sem volt. 1809-ben végül fel is vetette a válást, az asszony pedig rábólintott férje döntésére. Jozefina a válás után folytatta nagyvilági életét, életjáradékot kapott a császártól, és a malmaisoni kastélyba költözött, Napóleon pedig új hitves után nézett az európai uralkodói házak ajtóin kopogtatva. És ha nem is elsőre, de azért sikerrel járt.
Napóleon és Jozefina (Fotó: Getty Images)
Ellenségből második feleség
Bár a császár először a Romanov-házból akart maga mellé társat, az orosz cár visszautasította, hogy Napóleon feleségül vegye Anna Pavlovna nagyhercegnőt. Ekkor a Habsburg–Lotaringiai-háznak tett ajánlatot: Mária Ludovika hercegnőt, II. Ferenc német-római császár és magyar király lányát kívánta feleségül venni. Bár a főhercegnőbe már gyerekkorától belenevelték a Napóleon elleni gyűlöletet (hiszen a Habsburg–Lotaringiai-ház tagjai Ausztria esküdt ellenségének tekintették a hadvezérré emelkedő Bonaparte tábornokot, aki megdöntötte a Német-római Birodalmat, és háborús vereségek sorozatát mérte Ausztriára), Ferenc áldását adta a frigyre annak reményében, hogy az a megtépázott Osztrák Császárság és az erős Francia Császárság politikai kapcsolatainak stabilizálódását hozza majd el.
Amikor 1810-ben hozzáment a császárhoz, Mária Ludovikából Mária Lujza lett, egy évvel később pedig megszületett Napóleon első törvényes fia, Napóleon Ferenc Károly József császári herceg. Bár a férfi nem táplált gyengéd érzelmeket második neje iránt, a császári hercegnőt és a trónörökös anyját mindig is tisztelte benne. Mivel a pápa csak Napóleon első házasságát tartotta érvényesnek, Mária Lujzát nem koronázták meg, helyette Franciaország régense lett, és a néppel sem sikerült megszerettetnie magát. Ennek ellenére mindvégig kitartott férje és a franciák mellett – még akkor is, amikor 1813-ban megkezdődött az Ausztria által vezetett ötödik koalíció háborúja Franciaország ellen.
Napóleon második feleségével és gyermekükkel (Fotó: Getty Images)
Amikor Napóleont először Elba, majd Szent Ilona szigetére száműzték, a férfi nem kérte, hogy neje és fia vele tartson, csak szeretőjét vitte magával. Mária Lujza apja unszolására a gyermekével együtt vissza is tért Bécsbe, később pedig pármai hercegnő lett belőle, és egy gróffal folytatott titkos kapcsolatából két gyermeke született. A Napóleontól fogant Napóleon Ferenc Károly herceggel nem igazán tartotta a kapcsolatot – ő 21 évesen Bécsben hunyt el tuberkolózisban. A fiú hamvait 1940-ben Hitler ajándékaként Bécsből Párizsba szállították, ma is ott nyugszik, apja sírjának közelében.
És hogy mi lett Napóleon egyetlen igaz szerelmével? Nos, Jozefina nem sokkal azután, hogy volt férjét száműzték, meghűlt, a betegséget pedig nem tudta legyőzni. 1814. május 29-én vesztette életét.
