A Brigham Young University kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy azok az emberek, akik rendszeresen ugyanabban az időben kelnek fel, és fekszenek le, és szervezetüknek elegendő időt töltenek alvással, sokkal kisebb arányban küzdenek súlyproblémákkal azokhoz képest, akik rendszertelenül alszanak. Az amerikai tudósok tavaly tettek közzé egy felmérést, miszerint az egyetem hallgatói közül kiválasztott 19-26 év közötti 300 fiatal nő közül azok fogytak a leghatékonyabban, akiknek kiegyensúlyozottak voltak az alvási szokásaik.
A rendszeres és jó alvók soványabbak
A vizsgálat szerint magasabb volt a testzsír aránya azoknál, akik 6 és fél óránál kevesebbet vagy 8 és fél óránál többet aludtak naponta. Az alvászavarokkal küzdőknek, illetve azoknak a vizsgált személyeknek, akik nem tudtak éjszaka nyugodtan pihenni, szintén magasabb volt a testzsírindexük, míg azokra sokkal kevésbé volt jellemző az elhízás, akik mindennap ugyanabban az időben keltek és feküdtek. A legjobb formában azok voltak, akik az alvás és ébrenlét idejét nem változtatták gyakran, és minimum napi 8, de legfeljebb 8 és fél órát aludtak.
A kialvatlan ember gyakrabban nassol
Pontos tudományos magyarázat nincs még arra, hogy az alvás miként befolyásolja egy diéta sikerességét, viszont azt már régóta tudják a kutatók, hogy az éjszakai pihenés hatással van az étvágyunkra és a különféle lebontó, emésztési folyamatokra éppen úgy, mint azoknak a hormonoknak a termelésére, amelyek az éhség és jóllakottság érzetét szabályozzák.
A kialvatlanság tehát számos egyéb negatív hatása mellett az éhség érzetét is befolyásolja, mégpedig úgy, hogy bár az energia-háztartásunk nem indokolja, a szervezet mégis követeli az újabb és újabb harapnivalókat, a kellemes és nyugtató hatású nassolást. A keveset alvó emberek jellemzően nagyobb adagot kívánnak meg, és fogyasztanak el minden ételből, és a szokásosnál is erősebben kívánják a magas szénhidráttartalmú táplálékot. Kialvatlanul ráadásul sokkal gyengébb az önkontrollunk is, és nehezebben mondunk nemet a csábító falatkáknak.
