Nem kell messzire utazni, ha az ember vegyítené a különböző kikapcsolódási lehetőségeket: kerékpározna, túrázna, pihenne, fürdőzne, szaunázna, vagy egyszerűen csak egy jót enne, minőségi borok kíséretében. Ausztria legkisebb, legkeletibb tartományában a lehető leggazdagabb programokban és élményekben volt részünk. Burgenland – vagy magyarul Őrvidék – nem véletlenül lett az elmúlt évek egyik legvonzóbb utazási helyszíne.
Gyönyörű látvány!
Látogatás Martin Weineknél
Dél-burgenlandi kalandozásaink Kulmban (magyarul Kólom) kezdődtek, Martin Weinek Buschenschankjában. Be kell valljam, hogy korábban még nem jártam hasonlóban, ezért kíváncsian kérdezősködtem a Buschenschank jelentéséről. Régen a szó borkimérést jelentett, de manapság ez egy olyan hely, ahol regionális, helyi termékeket dolgoznak és szolgálnak fel. Egyfajta osztrák fogadó. Tulajdonosai általában borászok, gazdák, akik saját maguk szüretelik a szőlőt, készítenek belőle bort, lövik a vadat, és főznek belőle finomabbnál finomabb ételeket. A Buschenschankok nincsenek mindennap nyitva, ezért érdemes figyelni a nyitva tartást az interneten, vagy az út mentén elhelyezett jelzéseken.
Weinek Buschenschank
Martin Weinek Buschenschankjában a szőlőlé és az almalé saját termesztésű gyümölcsökből készül, ahogy a bor is. A vaddisznót a házigazda lövi. Martin több mint 10 évvel ezelőtt még Rex felügyelő egyik társaként szerepelt a televízióban, ma már feleségével, Evával egy három hektáros szőlőültetvény boldog tulajdonosa. A fotókkal azért csak óvatosan, Martin nem mindig szereti, ha a sorozat kapcsán emlegetik. A kulmi Buschenschankban a házigazdák és a magyar szakács mellett az árak is barátságosak, a legolcsóbb főétel 9, a legdrágább 19 euró.
Sült vaddisznó sütőtökös rétessel
Heiligenbrunni pincenegyed
Dél-Burgenland fekvése miatt nagyon kedvez a szőlőtermesztésnek, mégis ez Ausztria egyik legszegényebb régiója. Nincs ipara, nem szeli át autópálya, és a vonatközlekedés sincs kiépítve. Az egyik helyi borásztól, Krammer úrtól megtudjuk, hogy a múlt század elején sokan vándoroltak el a területről más országokba, rengetegen próbáltak szerencsét az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Brazíliában. A Dél-Burgenlandban maradt gazdák szőlőültetvényeit időközben betegség (filoxérajárvány) támadta meg, a termés tönkrement. Végül a kivándorolt fiatalok voltak azok, akik megmentették az otthon maradt családjukat: amerikai, betegségtűrő szőlőfajtákat küldtek haza a rokonaiknak. Ezeknek egy részéből készül manapság is az uhudler.
Mi az uhudler?
Az uhudler egy kizárólag Dél-Burgenlandban készített, gyümölcsös illatú és ízvilágú, jellemzően cuvée bor. Több szőlőfajtából készítik. Az uhudler címkét szigorú bevizsgálás után lehet megszerezni. Az elnevezése állítólag onnan ered, hogy a borozgatásból hazatérő férjnek azt mondogatta a felesége: úgy nézel ki, mint egy uhu. A vörös uhudler jól illik a káposztás ételekhez, vadhúsokhoz és minden olyan ételhez, amit egyébként vörösborral készítenek. Az uhudlerből készített forralt bor pedig olyan, mint egy infúzió. Mindenképp kóstoljuk meg, ha erre járunk.
A heiligenbrunni (Szentkút) pincészetek többsége ma magánkézben van, de Krammer úr szerint ha egy pince ajtaja nyitva áll, akkor nyugodtan körül lehet nézni, és lehet uhudlert is kóstolni.
Heiligenbrunni pince
Mindenhol magyarba botlani
A heiligenbrunni pincelátogatásunk után a Bad Tatzmannsdorf-i (Tarcsafürdő) AVITA Resortban töltöttünk el egy kellemes estét. Itt találkoztunk az első magyar pincérekkel, de utunk későbbi állomásai során kiderült, hogy itt bizony mindenhol magyarba botlani. Ez a hozzám hasonló, németül nem beszélő turistáknak jó hír, bár szerencsére a legtöbb ausztriai hotelben és vendéglátóhelyen beszélnek angolul is. A komplexumban 15 medence és 24 szauna van. Közkedvelt pihenőhelye a különböző ismert futballcsapatoknak, a közeli focipályák miatt gyakran szerveznek ide edzőtáborokat is.
Fotó: Avita Resort
A szállodában töltött csodás este után másnap aktívabb kikapcsolódást választottunk. Szórakoztató buszsofőrünk társaságában Oberwartba (Felsőőr) mentünk, ahol e-bike-ra pattantunk. Jó tudni, hogy Burgenlandban kiváló bicikliutak találhatóak – igaz, nekünk sikerült lehajtani párszor a kavicsos földutakra is –, amiket bérelt e-bike-kal vagy saját kerékpárral is letekerhetünk. Az egyik legkedveltebb és legklasszikusabb útvonal a Paradies. Ennek hossza 260 kilométer, a szintkülönbség kb. 2500 méter, és általában hat napig tart végigjárni, mindenféle plusz szolgáltatásokkal, szállással és étkezési lehetőséggel. Ezenkívül tematikus túrákat is lehet foglalni, amik jóval rövidebbek, de megannyi élménnyel szolgálnak. Mi egy 30-35 kilométeres túrára vállalkoztunk, de tapasztalataim szerint egy ilyen rövid túra előtt sem árt némi bemelegítés, főleg, ha az ember már régen ült kerékpáron. Megállókat lehet és érdemes is beiktatni, mi a rotenturmi (Vasvörösvár) kastély udvarára tekintettünk be, és az Aloisia esküvői sütemény- és tortakészítő vállalkozásnál tettünk látogatást, ahol finom házi készítésű süteményekkel és kávéval frissültünk fel.
Biciklis túránkat a harmisch-i (Hovárdos) Csencsits fogadóban zártuk, ahol ismét egy magyar pincér, Géza, valamint Jürgen Csencsits csodás fogásai vártak bennünket.
Fotó: Gasthaus Csencsits
A város, ahol egyetlen egy lakatlan ház sincs
A nap végén a Fertő-tó egyik legszebb kisvárosába, Rusztra vettük az irányt, ahol mint megtudtuk, egyetlen ház sem lakatlan. A városnak körülbelül 1950 lakosa van, ezért mindig több a turista, mint a helyi. A házak 90 százalékában borászok laknak, akik nem ritka, hogy nyitott portával várják a látogatókat. Ha egy ház ajtaja nyitva áll, az azt jelenti, hogy a házigazda szeretettel lát minket – kivéve, ha ottjártunkkor esküvő van, mert akkor szép szóval kitessékelnek az udvarról.
Ruszton részt vettünk a Gans Burgenland libafesztiválon és megnéztük a Kremayrhausban szervezett kézműves vásárt. Ahogy nálunk Márton-napkor, úgy Burgenlandban októberben egy hétvégére a libáé a főszerep. A zenés mulatság mellett libából készült fogásokkal és kézműves finomságokkal várják az idetévedő turistákat. A Kremayrhausban megismerkedhetünk a helyi kézművesekkel, találkozhatunk mézkészítővel, kosárfonóval, szappankészítővel, és sok más érdekességet is felfedezhetünk.
Elérhető luxus távol mindentől
Burgenlandi utazásunk zárónapján a St. Martins Therme & Lodge-ba látogattunk el, hogy egy néhány órás fürdőzéssel és szaunázással pihenjük ki kirándulásunk fáradalmait. A 2000 négyzetméteres wellness- és termálvízkomplexum 2009-ben épült, 2014-ben pedig nagyobbá alakították. Érdekessége, hogy egy bányató kellős közepén található, az UNESCO világörökségi helyszínek közé tartozó Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park határán fekszik.
A termál maga öt beltéri és három kültéri medencével rendelkezik, ebből néhányat kizárólag a szálloda vendégei vehetnek igénybe. A szaunavilágot is kipróbáltuk. Itt két gőzfürdő és három különböző hőmérsékletű szauna található, ami kényelmes kikapcsolódást nyújt a fürdőzők számára. A termál anélkül is igénybe vehető, hogy a hotelben megszállnánk. A napijegy ára 28 euró, de a háromórás belépő is kimerítő élményt nyújthat 20 euróért. Mondanom sem kell, hogy a hotel és termál személyzetének egy része itt is beszélt magyarul. Így megy ez Burgenlandban.
Nyitókép: iStock
