Nekik sokkal nehezebb volt, hiszen edző, coach, dietetikus és közös programok nélkül faragták le hónapról hónapra a felesleges kilókat. Eláruljuk azonban, hisz itt az ideje, a változás nem csupán kilókban mérhető! A lelki nyugalom, önmagunk elfogadása, a rendszeres sport és az egészséges táplálkozás két résztvevőnknél is hozzájárult ahhoz, hogy áldott állapotba kerülhessenek. Mindenki győzött, de azokat, akik kiragyogtak a mezőnyből, most itt is bemutatjuk.
1. helyezett: Gombás Gabriella (47)
Utolsóból első!
Gabi már tavaly is jelentkezett az életmódváltó programba, de akkor nem került a kiválasztottak közé. Idén szinte természetes volt, hogy ismét belevág, pedig már elindult az úton, a korábbi 122 kg-os teherből sokat leadott, ám elakadt.
“Nem változott a súlyom hónapok óta. Ezt a pajzsmirigy-betegségemnek tudtam be, amitől fáradékony és állandóan éhes voltam. Felhőtlen öröm fogott el, amikor lehetőséget kaptam, hogy gyökeresen megváltoztassam az életmódom. Előkerestem a neten mindent a tavalyi programmal kapcsolatban. Tanulmányoztam a lányok tapasztalatait, a program szakértőinek tanácsait. Nehéz volt kilépni a komfortzónámból, legyőzni a lustaságomat. Májustól nem vettem buszbérletet, így mindennap legalább nyolc kilométert gyalogoltam a munkahelyemre oda-vissza. A versenyben a legjobb talán a csapatszellem volt. Zárt facebookos oldalon tartottuk egymással a kapcsolatot. Tanácsokat adtunk egymásnak. Volt, hogy sikeresnek vélt ételreceptjeinket osztottuk meg, máskor sportolási tapasztalatainkról diskuráltunk, az elakadókat biztattuk. A bemutató spinningóra után rájöttem, hogy ez az én sportom. Magamtól lehet, hogy nem próbáltam volna ki, és láss csodát, két hónap múlva a négyórás spinningmaratont is megcsináltam barátnőimmel Körmenden! Tizenöt kiló leadása után megvettem életem első bikinijét 47 évesen. Azért annyira bátor nem voltam, hogy a megyeszékhelyi strandunkra kimerészkedjek benne. A páromat megkértem, hogy a közeli falusi strandra vigyen ki elsőre. Senki sem bámult, senki sem szólt egy rossz szót sem. Hihetetlen élmény volt! A legnagyobb ajándék mégis a lelki béke, ami rám talált. A környezetem pozitív visszajelzései, és hogy szerető társra találtam. Attila néhány hete annál a gyönyörű környezetben lévő padnál kérte meg a kezem, amelyik hónapok óta a háttérképem volt a számítógépemen. Nem csoda, hogy az ismerőseim most azt kérdezik tőlem: No, a nászutatok már megvan, mikor lesz az esküvő?”
2. helyezett: Almási Nikoletta (35) és Szefcsik János (35)
Szerelem, házasság – kisbaba?
A kecskeméti házaspár az első életmódos találkozó után hazafelé tartva rájött, hogy a lakásban bizony még adódnak kísértések. Például egy üveg mogyorókrém. Ezt még közösen elmajszolták, aztán új életet kezdtek.
“Bántó megjegyzések, ruhavásárlási kudarcok, nehézkes mozgás. Mind hozzájárultak az elhatározáshoz. A program ideje alatt sokat gazdagodtam lélekben, önismeretben. Azzal, hogy bemerészkedtem egy edzőterembe, átléptem a saját árnyékomat. Elkezdtem élvezni, hogy nő vagyok – ez ismeretlen érzés volt számomra. Az pedig, hogy egy versenyhelyzet milyen összeszedetté és motiválttá tett, pozitív tapasztalat volt. Tartottam attól, hogy az eredményhirdetés után nehogy valami alattomos falási rohammal térjen vissza a régi étvágyam, de semmi ilyesmi nem történt. Úgy gondolom, a még rajtam lévő súlyfelesleget is sikerül majd leadnom különösebb küzdelem nélkül” – mondja Niki.
“A feleségem miatt jelentkeztem, ő kért meg – veszi át a szót János. – Hittem is, nem is, hogy sikerülni fog, de a nagy találkozó napján történt valami. Kérdezgettek minket, hogy miért vágtam bele. Mondogattam, hogy Niki rábeszélésére, de többször is rávilágítottak aznap, hogy ez egy egyéni verseny, és mindenki önmagáért van itt. Nekem is volt túlsúlyom, problémáim a magas vérnyomással. Aztán egyszer csak megtörtént: őszinte híve lettem az egészséges életmódnak. A szerelem városát nyertük meg, Párizst! Ott a helyünk! Én a gimnazista külsőmmel, a feleségem pedig kiteljesedett nőiességében.”
3. helyezett: Sebestyén Gabriella (40)
Ismét Nő vagyok!
Gabi úgy 12 évvel ezelőtt leadott 23 kilót egy diétával. Aztán jött a jojóhatás: rövid időn belül felugrott rá 27.
“A sok rövid és eredménytelen próbálkozás után rájöttem, hogy nem diétázni kell, hanem életmódot váltani. Nem az azonnali eredmény az igazi eredmény, hanem egy tovább tartó, megfontolt és nem kínzó módszer lehet a hatásos. Úgy gondoltam, hogy ehhez a Nők Lapja kellő segítséget fog adni. A gondolatot tett követte, és a Nagy Életmódváltó Csapat segítségével sikerült megvalósítani egy régóta dédelgetett álmomat: ismét Nőnek érezhetem magam! Egy csinos, magabiztosabb nőnek, aki büszkén felvállalja az induló súlyát, bízva, hogy a példám hatására minél többen nekiindulnak. Amikor bekerültem a csapatba, kétségbeestem. Mi lesz, ha nem tudom végigcsinálni? Mi lesz, ha a többiek szépen karcsúsodnak, én meg maradok egy gyorséttermes nő, aki a kudarcait hamburgerbe folytja? Ezzel el is árultam, hogy a legnehezebb az étkezési szokások megváltoztatása volt. Ma már, ha túrázni indulok, nem azért maradok le, hogy keressem a levegőt és a pihenőhelyet, hanem hogy fényképeket készítsek. A cukorszintem a normális intervallumba került, és orvosi felügyelet mellett elhagyhattam a gyógyszert. A kolléganőkkel elmentem ruhát próbálni, és nem 52–54-es ruhát kellett levennem a polcról, és a szoknyát is bátran felvehetem. És egy új szerelem! Ez is fontos az életemben! Amikor megtudtam, hogy bekerültem a győztesek közé, az is belém hasított, hogy vége! Magunkra maradtunk! Mi lesz most? Hamar megértettem a választ: ez az én új életem, amit nem cserélek el soha! Ez egy kezdet, amit folytatni kell, most a következő nyolc kilótól szeretnék megválni!”
Különdíjas: Hovanyecz Teréz (34)
“Sokat köszönhetek a barátnőmnek!”
Tavasszal a barátnője nyomta Teréz kezébe a magazint a felhívással, és vette rá, hogy jelentkezzen. Eláruljuk, hálája jeléül megosztotta vele a díját, egy évig mindketten előfizetői lettek lapunknak!
“Jelentkeztem, de sajnos a kiválasztottak közé nem kerültem be. Mégsem adtam fel, hiszen magam miatt indultam, és egyedül is belevágtam! Először megfigyeltem a táplálkozásomat, és megállapítottam, hogy számomra nem is az édességen, hanem a pékárukon csúszik el minden. Rengeteg zsemlét, kiflit meg tudok enni, főleg ha frissek. Erről kellett először leszoknom. Számomra is hihetetlen, de a kiflifüggő fiaim kiválóan vették a kanyart, kifejezetten rákaptak az abonettből és az alternatív pékáruból készült reggeli és esti finomságokra. Így, a csoportnyomás hatására már nekem is könnyebb volt lemondanom a foszlós kalácsról. Mi volt az első eredményem? Soha nem tettem le arról, hogy a terhességem előtti ruhatáramat fogom még viselni. Volt egy dobozom, amelyben nyolc nadrágot is őriztem. Júliustól szinte minden este felpróbáltam őket (míg a többiek aludtak), és egyszer csak azt éreztem: már nem szorít, nem vág be, kényelmes! Boldog voltam, és másnap reggel átpakoltam a ruhásszekrényemet. Az is nagyon motivált, hogy a férjem támogatott, sőt csatlakozott hozzám. Irtózik a konditermektől, de a szabadban való mozgást kifejezetten kedveli. Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban kér tőlem kimenőt munka után, és hajt el a biciklijével a természetbe. A diétámat is támogatja, szívesen eszik mindenből, amit főzök, akármilyen alacsony is a kalóriatartalma. Sőt már arra is rá tudtam beszélni, hogy ha külföldi szolgálati útra küldik, utána ne egy tábla csokival, hanem receptújsággal lepjen meg. Az eltelt hónapok alatt jó érzés volt változni, és örömmel töltött el, hogy a családot is húztam magammal. Épp Pécsett voltunk, amikor találtam egy hot spotot, és letöltöttem a leveleimet. Abban jött az értesítés, hogy nyertem! Senki sem értette, miért kezdtem örömtáncot járni a főtéren!“
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
