Néhány napja írtunk már röviden a huszadik századi orosz táncművészet talán legsikeresebb exportcikkéről és egyik legfontosabb intézményéről, az 1909 és 1929 között Párizsban működő Ballets Russes-ről (ez magyarul egyébként egyszerűen annyit tesz, hogy Orosz Balett), amelyet a legendás impresszárió, Szergej Gyagilev alapított, és vezetett egészen haláláig. Az Európában és Amerikában is rendszeresen telt házak előtt turnézó társulatnak (amely 1912-ben mutatkozott be a magyar közönség előtt az Operaházban) olyan sztárjai voltak, mint Anna Pavlova, Vaclav Nyizsinszkij vagy – a korai időszakban – Ida Rubinstein, és mindig az európai és orosz komponisták krémjével dolgoztatott: Debussyvel, Prokofjevvel, Sztravinszkijjal, Ravellel, Satie-val, Darius Milhaud-val vagy Richard Strausszal.
A maximális hatáskeltéshez persze korántsem volt elég a zene és a tánc: az is kellett, hogy a produkciók látványvilága minimum a barokk koronázási ünnepélyek vagy az indiai esküvők szerény visszafogottságát idézze. Ehhez pedig Gyagilev tökéletes partnert talált a szentpétervári akadémián végzett orosz zsidó képzőművész, Leon Bakszt személyében. Noha Bakszt festőként is meglehetősen ismert volt, ma mégsem elsősorban megbízható portréistaként vagy kifinomult szecessziós zsánerművészként szokás rá emlékezni, hanem azért, mert a társulat első számú (habár nem egyetlen) díszlet-, színpadkép- és jelmeztervezőjeként ő álmodta színpadra a Ballets Russes előadásait. Festményszerűen színes és vibráló, szecessziósan burjánzó, és többnyire természetesen méregdrága kulisszái és kosztümjei túlzás nélkül forradalmi jelentőségűnek számítottak a maguk idejében: ugyanis ilyen látványos, elegáns és eredeti módon korábban talán még soha senkinek nem sikerült összehozni a távoli kelet romantikus egzotikumát a nyugati dekadenciával, a szimbolizmust az art nouveau-val vagy a görög tragédiák világát az orosz folklórral.
A Kleopátra színpadképe, 1909 (Forrás: Wikipedia)
Nyizsinszkij a Le Festine-ben, 1909-ben (Fotó: Wikipedia)
Ruhaterv a Karneválhoz, 1910 (Forrás: Wikpédia)
A Seherezádé színpadképe, 1910 (Forrás: Wikipédia)
Ida Rubinstein a Seherezádéban, 1910 (Forrás: Wikipédia)
Nyizsinszkij a Les Orientales-ben, 1910 (Forrás: Wikipédia)
Les Orientales színpadképe, 1910 (Forrás: Wikipédia)
Jelmezterv a Tűzmadárhoz, 1910 (Forrás: Wikipédia)
Tamara Karszavina a Tűzmadárban, 1910 (Fotó: E. O. Hoppe/Hulton Archive/Getty Images)
Adolf Bolm és Tamara Karszavina a Tűzmadárban (Fotó: by E. O. Hoppe / Hulton Archive / Getty Images)
Jelmezterv A Rózsa Lelke című baletthez, 1911 (Forrás: Wikipédia)
Karszavina es Nyizsinkij A Rózsa lelkében, 1911 (Fotó: Wikipédia)
Jelmezterv a Nárcisszuszhoz, 1911 (Forrás: Wikipédia)
Színpadkép az Egy faun délutánjához, 1911 (Forrás: Wikipédia)
Két táncosnő az Egy faun délutánjában, 1912 (Fotó: Hulton Archive / Getty Images)
Nyizsinkij és Lídia Nyelidova az Egy faun délutánjában, 1912 (Fotó: Edward Gooch Collection / Getty Images)
A Daphnis es Chloé színpadképe, 1912 (Forrás: Wikipédia)
Jelmezek a Kék Istenből, 1912 (Fotó: Hulton Archive / Getty Images)
A Kék Isten színpadképe, 1912 (Forrás: Wikipédia)
Színpadkép a Thamarhoz, 1912 (Forrás: Wikipédia)
A Játékok színpadképe, 1913 (Forrás: Wikipédia)
Jelmezterv a József-legendához, 1914 (Forrás: Wikipédia)
Leonide Massine a József-legendában, 1914 (Fotó: Duhrkoop in Comoedia Illustre )
Színpadkép a Jókedvű asszonyokhoz, 1917 (Forrás: Wikipédia)
Jelmezterv a Csipkerózsikához, 1921 (Forrás: Wikipédia)
A Csipkerózsika színpadképe, 1921 (Forrás: Wikipédia)
