2022 jelentős év volt a Magyar Állami Operaház életében, befejeződtek a felújítási munkálatok és az évadkezdetre ismét megnyílhatott a nagyközönség előtt. Az előadások közt A diótörő balett mindig kiemelkedőnek számít, ám idén különösen varázslatos látvány fogadja a nézőket, hisz újra az Operaház ad otthont Csajkovszkij immár 130 éves múltra visszatekintő művének. Ez alkalomból Rományi Nóra, a balett jelmeztervezője mesélt a jelmezek születéséről, kulisszatitkokról.
Magyarországon először 1927. karácsonyán mutatták be az E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje alapján készült balettelőadást, melynek legújabb változatát 2015 óta láthatjuk megújult díszlettel, újragondolt koreográfiával és jelmezekkel.
Fotó: Neményi Márton
Karriered során számos színpadi előadáshoz terveztél már jelmezeket. Volt lehetőséged az Operaház felkérése előtt A diótörő baletthez alkotni?
Igen, két évvel a megkeresés előtt Pécsett rendeztek egy Diótörőt amit én csináltam, azonban stílusát tekintve az más volt, eltért az Operában játszottól. Szerettem dolgozni azzal is, ám az Opera számára készíteni egy épp megújuló előadáshoz jelmezeket, az egészen más, grandiózusabb feladatot jelentett.
A Diótörő a legismertebb balett előadások egyike. Voltak írott vagy íratlan szabályok amikre tekintettel kellett lenned a jelmezek tervezésénél?
A koreográfusok (Wayne Eagling és a társulatot igazgató Solymosi Tamás – a szerk.) kívánsága volt, hogy klasszikus jelmezek szülessenek, ez határozta meg leginkább a ruhák jellegét. Egyeztettük, melyik táncnál legyen tütüs vagy romantikus tütüs a ruha, ami egy kicsit hosszabb szoknyarészt jelent, balettelőadások esetén ez egy sarkalatos pont, a jelmezt nézve pedig meghatározza a teljes megjelenést. Folyamatosan kapcsolatban voltunk, mindig megrajzoltam bizonyos figurákat, majd megnéztük, tudnak-e működni az elképzelt koncepció alapján. Nagy módosítások azonban nem történtek, megvolt az összhang. Inkább csak olyan dolgokra kell gondolni, mint hogy egy adott jelmez hosszabb vagy rövidebb ujjal készüljön. Praktikus dolgokra, amik a táncosok számára azonban lényegesek lehetnek az előadás során.
Fotó: Neményi Márton
Nemcsak a koreográfusokkal, a díszlettervezőkkel is együtt dolgoztam az elejétől kezdve, hisz a ruháknak és a díszleteknek összhangban kell lenniük. Ez meghatározza oda és vissza a használt színeket, a jelmezek esetén a ruhák rátéteit, anyagát. Másfelől pedig vannak jelenetek, melyeknél lefektetett szabálynak is tekinthetjük, milyen a megfelelő jelmez. A hópihék táncánál például mindig tütüs jelmezek készülnek.
Egy színpadi darab jelmeztervezése amellett, hogy egyéni alkotói feladat, sok szempontból csapatmunka is. Úgy érzem, A diótörő esetén kellően szabad kezet kaptam a részletek kidolgozásában, miközben egy nagyon jól együttműködő csapat részeként dolgozhattam.
Ezeknek a ruháknak nemcsak szépeknek kell lenniük, de alapvetés, hogy a táncosok megfelelően tudjanak bennük mozogni. A ruhakészítők bekapcsolódtak a jelmeztervezésbe is?
Hogy milyen ruhakialakítások megfelelőek egy balettelőadáshoz, azt jelmeztervezőként ismerem, azonban természetesen a kivitelezési folyamat előtt részletesen átbeszéltem velük, hol, milyen szabásokat, hány réteg anyagot szeretnék, milyen legyen a díszítés. Majd később, a készítési folyamat során is több egyeztetési fázis volt amikor pontosítottunk, például az alap kiszabását követően egyeztettük a díszítéseket.
Fotó: Neményi Márton
Melyik jelmez megtervezése jelentette a legnagyobb kihívást?
Külön nem tudnék egyet kiemelni, inkább az jelentette a kihívást, hogy nagyon gyorsan kellett megtervezni őket. Körülbelül két hetem volt rá, ami azért nem általános. Általában két hónap áll rendelkezésre a tervezéshez, azonban akkor másként alakultak a dolgok. Intenzív időszak volt, de megérte a végeredményt látva.
A rajzolás nyár elején kezdődött, a bemutató pedig novemberben volt, gyorsan kellett beindítani a projektet, hisz az anyagokat is be kellett szerezni. Nagyívű színpadi darabok esetén vannak jelmezek, amikhez a kész alapanyagokból nem lehet megfelelőt kapni, itt is előfordult, hogy egy adott mintázatú vásznat úgy csináltattunk egyedileg printelve az előadáshoz. Ennek az átfutási idejével szintén számolni kellett.
Fotó: Neményi Márton
Honnan inspirálódtál a tervezéshez?
Ismerem az összes diótörőt, a jelmezeiket, ezek együttese biztosan hatással volt rám, ám egy új előadásnál elsősorban a helyben felmerülő elképzelésekhez, igényekhez kell alkalmazkodni, ez az, ami elindítja az alkotási folyamatot. Egy jelmeztervezési folyamat mindig gyűjtőmunkával indul az adott kor öltözködési szokásairól, amiben a darab játszódik, illetve arra is figyelni kell, milyen és mennyi szereplő van, akik számára jelmezt kell tervezni. Mindezek alapján születnek az első vázlatok.
Fontos, hogy egy darabnak egységes látványa legyen, a ruhák külön-külön is mutassák, hogy egyazon darabhoz tartoznak. A karácsony esti vendégek esetén például szerettem volna, ha nemcsak a színpadi összkép teljes, de a családok látványban is egy-egy egységet alkotnak, ugyanis minden család más tulajdonságokat képvisel. Van a szigorú család, a sietős család, a precíz család, az elkészült család, és nekem kellett kitalálni, melyikükhöz milyen színek illenek. Mi fejezi ki ezeket a tulajdonságokat a leginkább, ami nemcsak az adott jelenet, de a darab teljes látványvilágához is passzol. Nagyon sok jelmezt kellet tervezni, hisz vannak a valódi világban játszódó jelenetek, a mesevilág, az egerek, a hópihék, a palotabeli jelenet ruhái, a táncosok ruhái.
Fotó: Neményi Márton
A vázlattervek készítésekor már tudtad, milyen anyagból szeretnéd, hogy megvalósuljanak a jelmezek?
Igen, a gyűjtőmunka során ezek mindig formálódnak és mire a konkrét tervezés elkezdődik, általában tudom, milyen anyagokat fogunk felhasználni hozzájuk. A táncos ruhák esetén adott részeknél fontos, hogy rugalmas anyagot használjunk, a dresszek tipikusan ilyen táncos anyagokból készülnek, azonban amik díszítésként rákerülnek, már lehetnek más szövetekből, itt már kialakíthatók izgalmasabb felületek.
Melyik lett a kedvenced A diótörő jelmezei közül?
Őszintén szólva nehéz kiemelnem egyet, szeretem mindet, nagyon-nagyon jó volt az egész munkafolyamat.
Yakovleva Maria jelmezben (fotó: Neményi Márton)
Milyen érzés volt amikor elkészült és láttad összeállni a darabot a színpadon?
Ez mindig csodálatos érzés. Főleg ha úgy áll össze, hogy nem a hibákat nézem, hanem azt, hogyan működik, jól tudják használni a jelmezeket.
Változtatnál valamin most, ennyi év távlatából?
Biztosan. Ezen mostanában nem gondolkodtam, de biztosan lenne amit másként terveznék, ha most csinálnám. Talán a díszítésben néhol más anyagokat használnék fel, de ez annak is köszönhető, hogy mindig érik új, más hatások az embert, természetes, hogy egy elképzelést idővel más szemmel látok. Azonban büszkeséggel tölt el a mai napig, ha meglátok a darabról itt-ott egy fotót. Néha most is rácsodálkozom, pedig már eltelt egy kis idő a legelső bemutató óta.
Komarov Alekszandr (Diótörő herceg). Fotó: Neményi Márton
A balerinák számára A diótörő főszerepét eltáncolni a szakma egy csúcsát jelöli. A jelmeztervezők esetén is értékelhető így egy ilyen megbízás?
Azt gondolom, ez nálunk is hasonló jelentőséggel bír, számomra abszolút megtisztelő feladat volt megtervezni a ruhákat.
A jelmezeket alapvetően távolról látják a nézők, mégis, ezek a ruhák közelről is meglehetősen részletgazdagnak tűnnek.
Valóban, a ruhák közelről nézve is aprólékosan kidolgozottak, nem véletlenül. Gyakran fotózzák őket, közeli felvételek készülnek róluk, ezért fontos, hogy testközelből nézve is a darabhoz méltó, magas színvonalat képviseljék. A színpadi összkép szempontjából kezelhetnénk ezt nagyvonalúbban is, de ezt nem tartanám elég nívósnak. A színpadi látványt tekintve ugyanis inkább a színfoltok arányai fontosak, és az, miként működnek a figurák együtt és a díszlettel. Figyelni kell rá, ki az, aki kiemelkedjen, vagy aki sötétebb legyen, hangsúlyozva, hogy titokzatos vagy épp gonosz karakterről van szó. Egy diótörőnél a festőiség a cél, a mesebeli látványvilág megalkotása.
Kóbor Demeter (Egérkirály). Fotó: Neményi Márton
Rengeteg díszítés került a ruhákra, zsinórozás, kövek, virágok, aranydíszítések, amik mind az Operaház műhelyében, kézzel készültek. E szempontból egy-egy ilyen jelmez olyan, mint egy haute couture ruha. Nagyon nagy munka volt a ruhakészítők számára is, hisz viszonylag kevés idő volt rá, és vagy kétszáz jelmez elkészítéséről volt szól. A rózsakeringőhöz készült jelmezekre ez különösen igaz volt, ott még én is beszálltam a díszítések felvarrásába.
Korábbi vagy más darabok jelmezeit alapanyagként, akár részben felhasználtátok a jelmezek elkészítéséhez?
Nem, minden darab teljesen új lap, új anyagokból dolgozunk. Egy diótörő esetén ez milliós költségeket jelent, ám ezekkel a tételekkel nyilvánvalóan számolni kell. Ez nem számít pazarlásnak, a jelmezeknek nemcsak szépeknek, de strapabíróknak is kiell lenniük, hogy évadokon át ugyanabban a minőségben bírják az előadásokat, mint mikor elkészültek. Úgy, hogy időnként át is kell alakítani őket, a táncművészek alakjára kell igazítani a ruhákat, ha szükséges. Rengeteg embert kell öltöztetni egy ekkora darabhoz, nemcsak annyit, amennyit egyszerre a színpadon látunk, pedig az sem kevés. Több szereposztás van a tánckarban és a főszereplőknél is, az mind egy-egy külön jelmezt jelent. Összesen 150-200 jelmez biztosan készült A diótörőhöz.
Fotó: Neményi Márton
Meddig tart a jelmeztervező munkája egy színpadi darabnál?
Alapvetően a premierig. Utána is követem azért a történéseket, de onnantól a ruhakészítők dolgoznak már csak a ruhákkal, azok felújításával. Minden évben kell újakat is varrni, ilyenkor szoktunk egyeztetni, ha például egy adott anyag már nem kapható, akkor én választom ki, hogy a lehetőségek közül melyik legyen, hogyan készüljön el belőle a jelmez. Ezt szeretem is nyomon követni.
Így készültek A diótörő jelmezei
A jelmezeknek nemcsak a tervezése, az elkészítése is óriási feladat volt. Cs. Tóth Gyöngyi, a női műhely vezetője mesélt a részletekről.
Egy ruhát egy kéz készített, ha egy jelmezből háromra volt szükség, akkor mindhármat ugyanaz a varrónő csinálta a kiszabástól az utolsó öltésekig. Adott jelenetekhez ennél több egyforma jelmez is készült, például a hópihék jelmezei, a rózsakeringő ruhái, azokat általában három-négy ember varrta. A diótörő jelmezei közül a legösszetettebb talán a Mária hercegnő jelmez aranydíszítésű tütüje volt. Roppant aprólékos, finom rátétekkel borított ruháról van szó, a több ezer díszítés minden darabját kézzel varrta rá a készítője. Egy ilyen ruha elkészítése 80-100 munkaórát is igénybe vesz.
Mindenkinek meg van a saját szakterülete a műhelyben, van, aki tütüket készít, más nadrágos, kabátos, ki miben profi. Persze ha tütüket kell készíti nagy arányban, akkor mindenki azokat varrja, hierarchia nincs a készítők között. Nagyon jó csapatunk van, alapvetően mindenki ért mindenhez. A jelmezkészítők egy külön kaszt a varrónők közt, ezt a szakmai tudást csak a színház, az opera világában lehet elsajátítani, épp ezért nagyon értékes a tudás, amivel ők rendelkeznek. Első látásra talán kicsit ijesztő is látni, mekkora munka mindez, milyen kvalitást igényel. Egyszerre kell roppant precíznek, aprólékosnak és szükség esetén nagyon gyorsnak is lenni, hisz a premierre kész kell lenniük a ruháknak. Késés nincs.