Elképzelem, ahogy szembeállítanak valakivel, és azt mondják: ő egyike azoknak, akik a vérükkel segítették a fiadat… De jó találkozás lenne! Közben elmegyünk egymás mellett az utcán. Nem is gondoljuk, mennyi minden köthet össze minket! Hát nem lenne jobb mindig ezeket keresni?
– ezek annak az édesanyának a gondolatai, akinek a fiát nemrég műtötték Debrecenben, miután ismerősök és ismeretlenek mentek vért adni, nehogy meghiúsuljon az operáció, amelyre már hónapok óta készült a család.
Sok vér kellett a műtéthez
„Kedves rokonaink, barátaink, ismerőseink! Kéréssel fordulok Hozzátok. A 17 éves nagyfiamnak, Máténak november 13-án egy hosszú és kockázatos gerincműtéte lesz a debreceni ortopédiai klinikán. Felhívták a figyelmünket, hogy az általános vérhiányra, valamint a műtét hosszára (kb. 6-8 óra) való tekintettel mindenképp kérjünk irányított véradást Máté számára, hogy biztosítani tudják a szükséges vérmennyiséget az operáció alatt” – ezt a kérést posztolta Csiznier-Kovács Andrea november elején a Facebookon. A felhívásra nagyon sokan jelentkeztek, ismerősök és ismeretlenek is.
Az utolsó pillanatban: irányított véradás
Habár az Országos Vérellátó Szolgálat tájékoztatása szerint az egészségügyi ellátásnak, a műtéteknek nem lehet feltétele, hogy irányított véradással biztosítsák a szükséges vérkészítményt, a kórházak minden esetben kérik a hozzátartozóktól, hogy szervezzenek irányított véradást. Ilyenkor célzottan, konkrét beteg részére történik az adományozás. Az OVSz ilyen esetben ahhoz a beteghez juttatja el a vérkészítményt, akit a véradó megjelöl. Amennyiben a véradó vércsoportja nem egyezik a betegével, akkor az adományt a hagyományos véradás rendszerének megfelelően egy vérkészítményre szoruló, ismeretlen beteg kapja meg. Az irányított véradáshoz szükség van a beteg és a beteget ellátó intézmény adataira.
A 17 éves, súlyosan-halmozottan sérült fiú gerincferdülése olyan panaszokat okozott, hogy korrigálása sajnos elkerülhetetlenné vált. „Hosszú távon komoly légzési nehézségekkel és fájdalmakkal kellett volna együtt élnie Máténak, hiszen a deformitások miatt a bordái a belső szerveit kezdték terhelni – avat be az anyuka. Ugyanakkor a műtéti kockázatokat is – amelyekre az aneszteziológus hívta fel a család figyelmét – éppen ez a probléma növelte meg: a gerinc „kiegyenesítése” következtében elmozduló bordák gyors helyváltoztatásra kényszeríthetik az életfontosságú szerveket, a tüdőt, a szívet, s ezt esetleg nehéz műtét közben kontrollálni. „Év eleje óta készültünk a beavatkozásra, amelyre áprilisban jegyezték elő Mátét. Ahogy meglett a novemberi műtéti időpont, sorra jártuk a szükséges vizsgálatokat. MR, CT, UH, kardiológiai, neurológiai, pulmonológiai, belgyógyászati szűrések. Októberben szembesültünk az aneszteziológus aggodalmával. De úgy éreztük, nincs más megoldás, bele kell vágnunk. Korábban már hajtottak végre hasonló, sikeres operációkat sérült gyerekeken. Hittünk benne, hogy nem lesz semmi gond. Mondjuk, az az izgalom nem hiányzott, amikor egy héttel a műtét előtt kiderült, hogy a vérhiány súlyosabb, mint gondoltuk.”
Önkéntesek vércseppet formáznak az ENSZ európai központja előtt Genfben, hogy felhívják a figyelmet a véradás világnapjára (Fotó: MTI/EPA/Salvatore di Nolfi)
Annak ellenére, hogy Magyarországon egyre súlyosabb a vérhiány, a lehetséges 4 millió véradóból csak 250 ezren adnak rendszeresen vért. Egyre gyakrabban halasztanak el sürgős beavatkozásokat is a kórházak, mert nincs elegendő, megfelelő minőségű vér. A hazai vérellátáshoz évente nagyságrendileg 400 ezer egység vérre van szükség, a biztonságos ellátáshoz pedig napi szinten 1600-1800 véradóra van szükség. Az OVSz legalább évente egyszer várja a véradókat, hiszen bizonyos betegségek csak vérrel gyógyíthatók, a vér csak véradással pótolható.
„Hátha az én vérem is jól jön valakinek”
Kiderült: a nagy vérhiány miatt a vérellátó nem tudja garantálni, hogy a Máté javára adott vért csoportazonosra tudja cserélni. Az eredeti felhívást Andrea kénytelen volt módosítani: „Ha nincs elég csoportazonos vér, elhalasztják a műtétet. Április óta számtalan vizsgálatot kellett megcsináltatni. Hú, ha azt most elölről kell kezdenünk […] Tehát mindenkinek nagyon köszönjük, aki enyhíteni tud ezen az ijesztő vérhiányon, de az irányított véradást most elsősorban az »A«-soktól kérnénk” – írta az édesanya.
Végül szerencsére elég vér gyűlt össze, a november 13-ra tervezett műtétet nem kellett elhalasztani. „Örök hálám mindazoknak, akik szó szerint a vérüket adták a fiamnak! Az OVSz-től tegnap reggel azt az információt kaptam, hogy a mai napon 11 egység A-pozitív vért már biztosan el tudnak juttatni Debrecenbe.”
Máté a műtét után (Fotó: magáarchívum)
Az operáció sikerült, Máté nagyon jól bírta a hatórás beavatkozást, melynek során végül két egység vért használtak fel. „Már áprilisban jelezték az orvosok, sőt a kórházban hirdetésen is láttam a felhívást az irányított véradásra, de akkor még nem volt szó arról, hogy vércsoportegyezésre is szükség lesz.
Egy kardiológustól, aki a segítségkérő posztomra reagált, megtudtam, hogy náluk napi szinten halasztanak el műtéteket vérhiány miatt.
Pedig nem lenne szabad, hogy ez akadály legyen.”
A történtek, a hála, a felelősségvállalás Andreát is cselekvésre inspirálták. „Igaz, hogy nem azonos Mátéval a vércsoportunk, de akkor úgy éreztem, úgy korrekt, ha magam is elmegyek vért adni. Arra gondoltam, ha már ennyien meghozták ezt az áldozatot a fiamért, hátha az én véremmel is jól jár valaki.” Andrea elárulta, egy gyerekkori rossz élmény miatt nagyon félt a tűtől, ezért korábban sosem adott vért. „Csak jót tudok mondani az egész véradásról, az ott dolgozó emberekről, akik nagyon kedvesek voltak. Összesen egy órát töltöttem el a dél-pesti vérellátóban, a nyilatkozattal és a vizsgálatokkal együtt. Olyan érzésem volt, hogy tényleg értékelik a gesztust. Ráadásul később ezt egy köszönőlevélben meg is erősítették. Szóval az egész nagyon pozitív élmény volt. És felemelő a tudat, hogy én is segíthettem. Mint első véradónak, oklevél is járt nekem, amelyet az egyik asszisztens adott át mosolyogva. Elhatároztam, hogy évente kétszer elmegyek vért adni. Ennyivel tartozom azoknak is, akik Máté miatt mentek el, teljesen ismeretlenül.”
Bárki adhat vért, aki egészséges, betöltötte a 18. életévét, de még nincs 65 éves, és testsúlya eléri az 50 kilót. Nők négyszer, férfiak ötször adhatnak vért évente. Két véradás között minimum 56 napnak kell eltelnie.
Műtét előtt egy nappal szóltak, hogy vér kell
A kétgyerekes apukát, Gergelyt tavaly külföldön érte motorbaleset. Néhány csigolyája sérült, és a sérülése ugyan legnagyobb szerencséjére nem érintett idegpályákat, de így is több műtét várt rá. „Mindenképp azt szerettük volna, ha mihamarabb hazaszállítják, és itthon műtik, hogy a közelünkben legyen – meséli a feleség, Edit. – Nem volt egyszerű megszervezni a szállítását, hiszen csak fekve utazhatott, speciális orvosi kísérettel. A magyar kórház már várta, az érkezését követő második napon tervezték az első műtétet.
A beavatkozás előtti nap reggelén, amikor már azt hittük, végre minden sínen van, az orvos azt kérdezte tőlünk, szerveztünk-e irányított véradást, mert a műtéthez elég sok vérre lesz szükség, aminek hiányában lehet, hogy nem is tudják megoperálni Gergőt. Azt hittem, nem hallok jól. Ezt nekünk tudnunk kellett volna? És most honnan szerzünk véradókat hirtelen!?
Gergő csak extra adag fájdalomcsillapítókkal volt képes elviselni a fájdalmakat, belegondolni sem akartak, hogy ez az állapot csak egy nappal is tovább tarthat. Edit azonnal telefonálgatni kezdett az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak. Akit csak tudott, felhívott, hogy megkérje, menjen vért adni Gergő javára.
A budapesti és vidéki véradó helyekről az OVSz weboldalán vagy a Véradás oldalon lehet tájékozódni.
Budapesti véradó helyek:
Budapest, Központ: XI. Karolina út 19-21. OVSz Regionális Vérellátó Központ (1) 372-4233 (80) 324-244
Budapest, Dél-Pest: XX. Köves u. 2-4. OVSz Területi Vérellátó (1) 284-7590
Budapest, Péterfy u.: VII. Péterfy S. u. 14. OVSz Területi Vérellátó (1) 461-4757
„Még reggel kiírtam a Facebookra is, hogy aki tud, menjen a budai vérellátóba, Gergő adataival. Azt mondták, mindegy, milyen vércsoportúak az adományozók, de a csoportazonos vért azonnal küldik is a kórházba. Végül olyan sokan adtak vért, hogy amikor délután érdeklődtem a Karolina úton, lesz-e elég vér a műtéthez, azt mondták, ne küldjek több embert, bőven el vagyunk látva.
A hír hallatán együtt sírtunk Gergővel. Mondjuk tényleg megmozdult mindenki: a katona barátunk egy kisbusznyi katonával érkezett a véradásra, volt, aki a nyaralásból utazott fel a fővárosba.
Birodalmi rohamosztagosok adnak vért a Thaiföldi Vöröskereszt bangkoki épületében (Fotó: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit)
A vidéki rokonok is majdnem ideutaztak, de végül le tudták adni a vért ott helyben. Olyan ismerősöm is volt, aki mondta, hogy nagyon sajnálja, de nemrég adott vért, és még nem telt el annyi idő, hogy újra adhasson. Milyen jó, hogy vannak ilyen emberek! Bevallom, én nem szoktam vért adni, viszont most átéreztem, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy ezt rendszeresen megtegyük.” Gergő műtétje sikerült, idén nyáron újra motorra is ült. Családjában pedig azóta is nagyon kedves és gyakran emlegetett emlék a műtétje előtti összefogás, amely az ismerőseik közül sokak hozzáállását megváltoztatta: azóta többen is rendszeres véradóvá váltak.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
