A csomagok számával már csak az ajándékozók száma vetekszik: mi, szülők, keresztszülők, távolabbi rokonok (nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek), barátok-barátnők, az esetlegesen rendezett zsúr résztvevői.
Eleinte – egy-két gyereknél – még nem okozott problémát az ajándékba kapott társasjátékok, autók, plüssállatok, legók, babák (őszintén szólva csak egy igazi babánk volt, és tőle is megszabadultunk már) elhelyezése, a lakásunk befogadóképessége azonban az elmúlt években nem nőtt, ellentétben a gyerekeink számával. Nemcsak az ajándékok kitalálása vált egyre nehezebbé, de a megfelelő tárolásuk is. Természetesen kidobásról szó sem lehetett, mert mindegyikhez kötődött valami emlék, bármilyen hiányos, bármennyire is szakadt, foltos, megviselt volt már, a gyerekek nem bírtak megválni tőlük. Ráadásul a mi esetünkben arra sem lehet hivatkozni, hogy ennek már tényleg nincs helye nálunk, mert régen kinőtték, hiszen mindig van kisebb… és újabb kisebb gyerek a tarsolyban, akinek minden játék új.
De akkor mi a megoldás, hogyan lehet örömet szerezni úgy, hogy ne fulladjunk bele a játékokba, a gyerek pedig ne kapjon ajándékmérgezést, és ne vesszen el az ajándékozás legfontosabb ismérve, az örömszerzés?!
Folytatás a Kicsi a rakás blogon!