A feminista pornófilmgyártás új hullámát indította el Erika Lust, amikor 2013-ban arra kérte az embereket, hogy küldjék el neki saját szexuális fantáziáik történetét. Lust a legjobbnak ítélt sztorikat le is forgatta, ennek az eredménye az XConfessions sorozat, mely a mai napig gyarapszik a felhasználók által kitalált (megélt?) szexuális fantáziákon alapuló filmekkel. Lust úttörőnek számít: a mainstream pornótól eltérő szempontok szerint forgat, legfontosabb rendezési elvei között szerepel, hogy a női élvezetet előtérbe helyezi, és biztonságos környezetet biztosít a színészeinek, akik állítólag bármikor nemet mondhatnak, ha nem komfortos számukra az adott jelenet. Mint nyilatkozza, a forgatási környezet kifejezetten barátságos, a fizetés pedig méltányos. Lust különösen ügyel rá, hogy különböző testalkatú és bőrszínű emberek szerepeljenek a filmjeiben, amelyek a megszokottal ellentétben nem a férfitekintet kielégítésére szolgálnak. Ennek ellenére őt is elérte a #metoo mozgalom: megvádolták azzal, hogy nem konszenzusos jeleneteket is készít. Ezt közleményeiben hol elismerte, hol tagadta.
A feminista pornó ötlete egyébként nem teljesen új keletű, mert Candide Royalle már a nyolcvanas években elkezdett saját cégével, a Femme Productionsszel hasonló filmeket gyártani. Mindeközben úgy tűnik, mára sokan „kiégtek”: a legnagyobb, ingyenesen elérhető online streaming platformok a kétezres évekre olyan mértékben formálják az emberek szexuális szocializációját, hogy egyre nagyobb az igény a realistább, illetve érzelmesebb filmgyártásra. 2006 óta a legjobb feminista pornónak járó díjat is átadják, ezt a Good For Her szexshop alapította. A kritériumok szerint a jelölt filmekben nőknek vagy marginalizált csoportok tagjainak kell szerepelni, vagy valamilyen formában részt kell venniük a gyártásban, és ugyanezeknek az embereknek a szexuális élvezetét kell valós, hihető módon ábrázolni.
A különböző feminista irányzatokat képviselő aktivisták egyébként eltérően ítélik meg magát a műfajt. Az úgynevezett szexpozitív hozzáállás szerint a szexmunka legitim pénzkereseti lehetőség, amelyben a nők (férfiak, transzneműek) önálló egyénként döntenek az elvállalt munkáról, míg a radikális felfogás szerint a pornófilm akkor is a nők tárgyiasításáról szól, ha feministaként definiálja önmagát, egyedül az elfogadható, ha nincs semmilyen külső nyomás (például rendezői utasítás), és a szex kölcsönös vágyakon alapul.
Megkérdeztünk a témában két hazai civil szervezetet, ők hogyan vélekednek erről.
A szex ne legyen árucikk!
Nógrádi Noá, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) tagja szerint addig nem lehet valódi szexuális önrendelkezésről beszélni, amíg a szexuális együttlét nem kizárólag azért, úgy és azzal történik, amiért, ahogyan és akivel a saját vágyai által vezérelt résztvevő kívánja azt. A szex áruvá, termékké tétele egy patriarchális intézmény. „Valamivel nyilván jobb, ha nem olyan filmet néz a fogyasztó, amiben az erőszak teljesen normális eleme az aktusnak. Ha már pornót választ valaki, akkor talán jobb, ha feministának nevezettet néz. De ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a feministának nevezett pornó etikusan készülne.”
Montvai Hanna a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületétől (SZEXE) azt mondja, hogy a pornós környezettel az egyik legfőbb probléma a szexuális úton terjedő betegségeknek való óriási kitettség. Tudomásuk szerint a forgatás előtt egy héttel kell szűréseket végeztetni a színészeknek, ami túl rövid idő az ablakperiódus miatt (a HIV-vírus a fertőzéstől számított első négy hétben nem mutatható ki), az óvszerhasználat pedig sajnos teljesen kizárt a jelenlegi pornókultúrában, ami jó lenne, ha megváltozna. (Erika Lust forgatásain állítólag a színészek döntik el, hogy használnak-e óvszert – a szerk.) Montvai Hannát arról is kérdeztük, hogy e területen dolgozó személyek is vannak-e az ügyfeleik között. „Hozzánk leginkább volt pornósok jönnek, akik nem tudtak megélni a filmezésből, ezért más szexuális szolgáltatásokat is elkezdtek nyújtani. A pornófilm világa a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem éri meg anyagilag a benne dolgozóknak, hacsak nem híres sztárok. Konkrét példa egy Németországban dolgozott volt magyar pornószínészé, aki százezer forintnak megfelelő összeget kapott, és ott nem volt olyan, hogy nem teszi meg, amit a rendező mond, legyen az bármi is.”
Fotó: Getty Images
Az én testem, az én döntésem
Hogy mindezek alapján a civilek tiltanák vagy inkább szabályoznák-e a pornófilmgyártást? „A legsürgetőbb és rövid távon leginkább megvalósítható lépés az volna, ha a pornó nem áradna mindenhonnan az emberekre, különösen a gyerekekre, kamaszokra – mondja Nógrádi Noá. – Ez többféle fejlesztést igényel, amikre az államok kötelezhetnék a tech-szolgáltatókat. Az internetes oldalakon, fórumokon és appokban a tartalomtól függetlenül megjelenő és felugró pornóhirdetéseket globálisan le kellene tiltani. Az internetes keresőknél, például a Bingnél nem szabadna előfordulnia akkora hibának, hogy gyerekpornóra dob ki találatokat.”
Montvai Hanna ehhez hozzáteszi, hogy „a szexmunkás szemlélet, amit mi képviselünk, abban különbözik az abolicionista szemlélettől (ez a szexipar teljes eltörlését célzó mozgalom – a szerk.), hogy mi szexmunkásnak azt nevezzük, aki önálló döntésből szexuális szolgáltatást nyújt, és erre teljes mértékben munkaként tekintünk. Hogy egy híres szlogent idézzek: »az én testem, az én döntésem«. Ki és milyen jogon szólhat bele ebbe? Igazából ez a lényeg az »etikus« pornóval kapcsolatban is. Ha az embereknek valódi választásuk van abban, hogy mit tesznek meg, és mit nem, és fair fizetésben részesülnek, akkor miért ne tehetnék azt, amit szeretnének? Nagyon fontos azonban, hogy leválasszuk ezt a valódi áldozatok, az emberkereskedelem, a kényszerítés, a kihasználás és persze a gyerekprostitúció témájáról.”
A lényeg, hogy mindenkinek jó legyen
Megkérdeztük néhány nő olvasónkat is, hogy ők mit gondolnak a mainstream és a feminista pornóról, egyáltalán néznek-e ilyen filmeket. A huszonhat éves Fanni szerint a mainstream pornóban valóban a férfi élvezete van a középpontban, a nőknek nem sok beleszólásuk van a dolgokba. „Uralható, kihasználható és személytelen attitűd köszön vissza bennük. A legfontosabb különbség a kétféle pornó között, hogy a feminista pornóban a nők arcára van írva egy hatalmas igen. Itt a nő egy felelősségteljes, döntésképes személy, aki tisztában van az igényeivel és a határaival egyaránt. Úgyhogy én kedvelem ezt a műfajt. Több köze van a valósághoz, mint annak a típusnak, ami nemcsak a nők, de a férfiak önbecsülését is aláássa. Erika Lustnál például azt látjuk viszont, amilyenek mi vagyunk: tetováltak, hosszú hajúak, rövid hajúak, ducik, vékonyak, szőrösek, vadak, lágyak, szenvedélyesek, romantikusak… ahogyan a szex menete is sokkal inkább hasonlít a valóságra a »bénázásoktól« kezdve a gumi felhúzásáig. Azért előfordul, hogy mainstream pornóban keresek valamit, amihez épp több kedvem van. Gyakran nézek például leszbikus pornót, nemcsak amiatt, mert ezek kevésbé agresszívak, hanem azért is, mert nőként is jól esik nőket nézni. Szeretem, ha egy férfi szőrös, szakállas, ha van haja, és nincs feleslegesen agyondolgozott felsőteste – szerencsére a feminista pornófilmekben a férfiak is sokszínűek. Tisztában vagyok vele, hogy a nagyüzemi pornógyártás sok szempontból káros, de ez a műfaj jó ideje létezik, felesleges lenne nem venni tudomást róla. A feminista verziót viszont akár oktatásra is el tudnám képzelni. Nem beszélgetünk eleget a szexről, és nem csak a felnőttek a kamaszokkal: a felnőttek egymás között is tabuként kezelik ezt a témát.”
„A különbség jól érzékelhető – mondja a huszonnégy éves Alexa. – De nekem az a lényeg, hogy mindkét fél örömére történjenek a dolgok, és ilyen filmek azért mindkét irányzatban vannak. Így én nagyjából 50-50 százalékban nézek ilyet is, olyat is. Régebben egyébként nem voltak ellenérzéseim a pornóval kapcsolatban, de mióta megismertem a férjem, aki nem igazán néz ilyesmit, felmerült bennem a kérdés, hogy ez így helyes-e. Végül azonban arra jutottam, hogy mivel nem csinálok titkot belőle, és a mostani életritmusom miatt nincs is túl gyakran időm rá, így teljesen rendben van. Sőt, jót tesz a libidónak is.”
(Nyitókép: iStock)
